A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) volt elnöke, aki jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a magánnyugdíjpénztári befizetések államháztartási hiányt befolyásoló elszámolásáról, a lépés megalapozottságáról (megalapozatlanságáról) fejtette véleményét a tegnapi Magyar Nemzet hasábjain. Mellár szerint számos kérdést és nehézséget kell megfontolni akkor, amikor a kormány a kétségtelenül jobb képet festő deficitszámokat kívánja publikálni. A kormány 2004-re a költségvetési törvényben 3.8%-os GDP arányos deficit elérését tűzte ki, melyet először 4.6%-ra, majd 5.0-5.3%-ra módosítottak. A piac ezt sem tartja reálisnak, az elemzők 5.5% körüli deficittel számolnak. Mellár szerint az év első 11 hónapjának tényadatai szerint elég nagy bizonyossággal lehet megjósolni, hogy a hiány az 5.5-6 %-os sávba fog esni. A szerző szerint az államháztartási hiány tervezettnél jóval magasabb idei mértéke láttán a kormány részéről meglehetősen áttetsző, hogy miért és mire is irányul a magánnyugdíjpénztári befizetések deficitet csökkentő hatásának statisztikákban való feltüntetése. A kérdésben kikértük a Pénzügyminisztérium véleményét is. A reakciót hamarosan olvashatják a portfolio.hu hasábjain.
A módosítás lényege, hogy az eddig a pénzügyi szektorba besorolt magánnyugdíjpénztárak (megtakarítások) átkerülnek a kormányzati szektorba. Az Eurostat által engedélyezett átsorolás következtében az államháztartás egyensúlyi pozíciója közel 1 százalékponttal javulhat, mert a magánnyugdíjpénztárak pozitív egyenlegei így állami megtakarításoknak számítanak.
Mellár szerint mindez nagyon szépen hangzik, de a témával kapcsolatban számos kérdés megfogalmazható. Az egyik ilyen szerint vajon miért nem kérték az illetékesek már korábban ezt a kedvezményes elszámolási metodikát? Egy másik szerint mennyire ad pontos képet a kedvezményes elszámolási mód a tényleges hiányról és az adósságállomány alakulásáról, valamint a makrogazdasági egyensúlyi helyzetről?
Hogy is történt még anno?
A KSH volt elnöke a cikkben kifejtei, hogy a magánnyugdíjpénztárakat a létrejöttük után azonnal (azaz még 1998-ban) - helyes módon - a pénzügyi szektorba sorolták be, melyet azóta a többször elvégzett uniós ellenőrzések is mindannyiszor rendben lévőnek találtak. Az Eurostat idén márciusban kiadott állásfoglalása egyértelműen fogalmaz: csak kivételes és rendkívüli esetekben (például ott, ahol az állami garancia rendszeresen előfordul, vagy a közeli jövőben bizonyosan bekövetkezik) lehet magánnyugdíjpénztárakat az állami szektorba sorolni.
Mellár szerint mindezt követően a Pénzügyminisztérium ez év nyarán erős lobbitevékenységbe kezdett az átsorolás érdekében. A hosszas agitáció után az Eurostat elnöke levelet küldött, mely azt tartalmazta, hogy Svédország és Lengyelország elszámolási gyakorlatát - korábban a kormányzat erre hivatkozott az egyenlő elbánás elvét hangsúlyozva - minden EU-tagország követheti, amennyiben a magánnyugdíjpénztárak már be vannak sorolva a kormányzati szektorba.
A fenti folyamatot követően jelentette be a KSH és a PM az államháztartási statisztika módosítását, és a magánpénztárak 1998-tól érvényes és helyes státusának visszamenőleges megváltoztatását, átsorolását a kormányzati szektorba. Ezzel gyakorlatilag át kell írni a teljese nemzeti számlák szerinti statisztikákat.
Fontos kiemelni, hogy az Eurostat azokra a pénztárakra, melyek a kormányzati szektorhoz számítanak, 2007 márciusáig haladékot ad az átsorolásra a pénzügyi szektorba, Magyarországon azonban korábban egyetlen magánpénztár sem tartozott a kormányzati szektorhoz, így csupán a szabályok csűrése-csavarása történt az átmeneti haladékra való jogosultság megszerzéséhez.
Mellár kiemeli, hogy az átsorolás rengeteg módosítást von magaután a GDP-elszámolástól az államadósság számításáig bezárólag, de ezek a számítási módok csak két évig lehetnek érvényben, mert 2007-től kezdve már kivétel nélkül minden tagországnak a helyes módszertan szerint kell számot adnia a deficit alakulásáról. Emellett azonban az összehasonlíthatóság kedvéért visszamenőleg is ki kell számítani a statisztikai mutatókat a helyes módszertan szerint.
Mindez azt jelenti, hogy a következő két évben a PM és a KSH statisztikai apparátusainak mind a két elszámolási rendszert (ahogy Mellár megjegyzi: egy valódi, de nem publikust, és a nem valódi publikust) is célszerű lesz vezetnie, ami a volt KSH elnök szerint különösen nagy terhet ró a statisztikai apparátusokra. Emellett érdemes figyelembe venni, hogy a módszertani változások összességükben nem segíthetik az ország monetáris unióba való belépését. Az államháztartási hiány alakulása tekintetében (is) döntő fontosságú 2007-2008-as éveket már csak egyféleképpen (a helyes módon) lehet majd elszámolni.
A kormány részéről az átsorolási lépés, pontosabban a pénztári befizetések államháztartási hiányt csökkentő elszámolásának magyarázatát a makrogazdasági ésszerűsséggel igyekezett alátámasztani. Nevezetesen a magánnyugdíjpénztárak megjelenésével az oda befizetett meghatározott összegekkel csökken az állami nyugdíjkasszába befizetett pénzmennyiség, ugyanakkor a folyósítási szükséglet változatlan szinten marad. Ez tehát hiányt jelent a költségvetésnek, ami megegyezik a magánpénztári befizetésekkel. A PM érvelése szerint tehát makrogazdasági szinten nincs változás, mert az államháztartás kiadási többletét éppen fedezi a magánpénztárak megtakarítási többlete.
Ez azonban Mellár szerint csak akkor lenne így, ha
- a magánnyugdíjpénztárak a megtakarításaik 100%-át államkötvényben tartanák, valamint
- ha a költségvetésnek nem kellene kamatot fizetnie a nyugdíjpénztáraknál lévő államkötvények után, továbbá
- ha a magánpénztárak abszolút biztonságosan működnének és nem kellene mögéjük semmilyen állami garancia.
A szerző szerint könnyen belátható, hogy a fenti feltevések egyike sem áll fenn a gyakorlatban, mivel
- a magánpénztárak a vagyonuknak csak 60-70 százalékát tartják államkötvényekben (a költségvetésnek külső finanszírozási forrás után kell néznie)
- a most kormányzati szektorba sorolt magánpénztárak portfoliójában tartott állampapírok formálisan ugyan szektoron belülinek tekinthetők, ezért ezzel elvileg csökkenthető lesz az államadósság, a valóságban ugyanakkor továbbra is kamatot kell fizetni utánuk. Ez a kamatfizetés azonban már nem csak formális, hanem nagyon is valóságos. Mindezek következtében olyan helyzet áll elő, amelyben a statisztika által regisztrált államadósság és a tényleges adósság szisztematikusan eltér egymástól
- Mellár szerint a magánnyugdíjpénztárak eddigi működése azt mutatja, hogy komoly baj lehet velük: túl magasak az adminisztratív költségeik, és igen alacsony a jövedelmezőségük. A szerző szerint a folyósítások beindulásakor a kötelezettségeik kifizetéséhez (nyugdíj) szükség lehet az állami garanciára. Ilyen körülmények között viszont Mellár szerint ha a magánnyugdíjpénztárakat a kormányzati szektorba sorolják, akkor indokolt lenne az aktívumaikat a kockázatoknak megfelelően diszkontálni, azaz jelentősen csökkenteni
Mellár véleménye szerint a fent vázoltak alapján az államháztartási statisztika tervezett módosítása
- elméletileg nem megalapozott, illetve az Eurostat-tól származó engedély is igen gyenge lábakon áll
- sem az Európai Uniót, sem az Eurostat-ot nem tudjuk félrevezetni a jobb színben mutatkozó deficitszámok láttán
- a párhuzamos statisztikák vezetése különösen nagy terhet ró a statisztikai apparátusokra, ráadásul várhatóan csak két évig marad fenn a kettős elszámolás
- a befektetőket sem igazán lehet félrevezetni a kellő mennyiségű információik miatt
- a közvéleményt az ilyen elvont adatok oda-vissza módosítása helyett sokkal inkább a saját létviszonyaik alakulása érdekli.
"Akkor hát mi végre az egész?" - fejezi be Mellár gondolatait.
A Wörtering matricák megkönnyítik a nyelvtanulást a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek.
A "Pisztrángok, szevasztok!" című könyv az online zaklatás és egyéb digitális veszélyek témáját járja körül, különös tekintettel a 7-12 éves korosztályra.
Balogh Petya: Ennyi lelkes, inspirált fiatalt egy helyen még nem is láttam életemben.
Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.
-
Még könnyebb lesz a lakástakarékok felhasználása: te mit vennél belőle?
A lakástakarék megtakarítás lényegében bármilyen lakáscélra felhasználható.