Lehúzza a rolót a lízingszakma?

Dunavölgyi Mária: Nem. Mivel korábban alelnökként dolgoztam, nem hinném, hogy tevékenységemet az elnökké választással kritizálták volna. Komolyra fordítva a szót: a váltásra azért került sor, mert az előző elnök távozott a szektorból. Nincs szó tehát fundamentális váltásról, ilyenre pedig korábban volt már példa a Lízingszövetségnél. El kell mondanom, nagyon meghatott, hogy két tartózkodást leszámítva mindenki megszavazott. Pedig én voltam korábban az etikai bizottság vezetője, márpedig ha valahol van konfliktus egy szervezetben, akkor az etikai bizottság ilyen. A Lízingszövetség munkája néhány évvel ezelőtt új alapokra helyeződött, a szervezet azóta sok szempontból sikeresen működött, így ismét megnőtt az elnökségi tagság presztízse. Ennek köszönhetően sok jelölt fogadta el a jelölést, ami a szövetség munkáját dicséri, hisz egy jól működő szervezet sikeréből sokan akarják kivenni részüket. Éles is volt a verseny az elnökségi tagságért. Azokra is számítunk a szövetségi munkában, akik most nem kerültek be, hisz ezekben az időkben minden agyra és kézre nagy szükségünk van.

P.: Talán valamikor a kilencvenes években volt olyan alacsony a szektor finanszírozási volumene, mint az utóbbi negyedévekben. Mi lehet ilyenkor az érdekképviseleti szervezet új vezetőjének célja?

D.M.: A korábbi munkahelyeimen kiépült kapcsolatrendszeremet már alelnökként is mozgósítottam, és elnökként még inkább ezt fogom tenni. Nagy általánosságban a következőképpen szeretném megfogalmazni céljaimat. A lízingre néha azt szokták mondani a hitelnyújtók, hogy az ő terméküket kannibalizáló termék. Nagyon fontos megérteni, hogy ez nem így van. Minden egyes ügylet és ügyfél esetében meg lehet mondani, a hitel vagy a lízing az előnyösebb. Hogy ezt az adott ügylet alanya belátja-e és eszerint dönt-e, az ő dolga, ám hozzásegítjük ahhoz, hogy racionálisan dönthessen. A kockázati szempontból gyakran rendkívül nehezen felmérhető kkv-szektorban például a lízing típusú finanszírozás a finanszírozó kockázatát csökkenti, hisz bedőlés esetén is könnyen hozzáférhető a biztosíték. Ez nemcsak a pénzintézetekre igaz, hanem akkor is érvényesíthető szempont, amikor az állam segíteni próbál a kkv-szektoron. Minden szereplő számára nagyobb biztonságot jelentene, ha ezeket lízingkonstrukcióban is meg lehetne valósítani az EU-s finanszírozás keretében. Nagyon fontos missziónk, hogy ezt megértessük. Másrészt a korábbinál intenzívebben szeretnénk megszólítani a lakosságot, a kkv-kat. A lízingcégek nincsenek jó helyzetben, nincs sok pénzük marketingre, ezért közös fellépésre van szükség. Megpróbálunk forrásokat bevonni a tagcégektől ahhoz, hogy közösen, egy brand- vagy imidzsépítő kampány keretében mutassuk be a lízing előnyeit. A szövetségnek persze nem kell az öreg nénit átkísérnie az úton, ha nem akar átmenni, balgaság lenne azonban, ha nem találnánk meg azokat a területeket, ahol a közös érdekek érvényesíthetők.

D.M.: Pontosan nem lehet tudni, vélelmezhetően talán először a magyar magántulajdonban lévő kis cégekkel történhet meg ez. Lépten-nyomon hallani, hogy az állam igyekszik támogatni a magyar magánkezdeményezéseket. De ebben a szektorban egy jó nagy "adó-kalapáccsal" fejbevágja őket, és ennek ez az eredménye. Sajnos nem tudom, kit fog érdekelni az esetlegesen kivonulócégek portfóliója, hisz ez nem az őrületes felvásárlások kora.

P.: Ráadásul egyre több ügyfél dől be, autók és más eszközök tömkelegét kell visszavenniük a lízingcégeknek.

D.M.: A lízinggel kapcsolatos félelmek közül az első helyen mindig az áll, hogy nem az ügyfél a tulajdonos, és ha nem fizet, akkor azonnal elveszti a lízingtárgyat. Aki tud fizetni, annak nyilván az a legjobb tanács, hogy fizessen. Azoknál az ügyleteknél, ahol látjuk, hogy csak átmeneti a nehézség, léteznek megtartó programok. Azt lenne jó megértetni az emberekkel, hogy valóban, ha nem fizetnek, elvesztik a lízingelt eszközt, de aki hitelből finanszírozott és nem fizet, az is elveszíti a finanszírozott eszközt, vagy ingatlant. A lízingcégek nem arra várnak, mikor lehet végre visszavenni az eszközt, nekik is az a céljuk, hogy az átmenetileg pénzzavarba került ügyfelekkel valahogy megállapodjanak. Akinek pedig reménytelen a helyzete, nem tisztességes halmoztatni az adósságát.

P.: Mi lehet a bankadó következménye a teljes szektorban?

D.M.: 2009-ben 25 milliárd forint vesztesége keletkezett a szektornak. Nem nehéz megjósolni, hogy ennél idén sem lesz jobb az eredményünk, hisz a veszteséget 7,5 milliárd forinttal növeli a bankadó. A szektor saját tőkéje sem nagy, ezért nehezen indokolható, hogy kivetették a lízingcégekre is a bankadót. Örömmel látom viszont, hogy a kis biztosítók esetében figyelembe vette a szabályozás a magas költséghányadot, és enyhített az adóterhelésükön. Miért nem gyakorolnak velünk szemben is hasonló méltányosságot?

P.: El tudják-e látni a szükséges tőkével a szintén különadóval sújtott anyabankjaik a lízingcégeket?

D.M.: Ez nagyon érdekes kérdés, hisz számos lízingcégnél azért nincs nagy saját tőke, mert a 3-4 évvel ezelőtt keletkezet profit nagy részét már vagy felélte a cég a veszteségek fedezésére, vagy még régebben osztalékban kivette az anyacég. Én azonban született optimista vagyok, ezért szeretném azt hinni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. A jelenlegi gazdaságpolitika ígérete, hogy lehet, hogy külön-külön fáj, de a gazdaság egészének mégis csak jó lesz. Ha a például a kormány tényleg képes lesz arra, hogy a bankadón keresztül beszedett összegeket adósságcsökkentésre fordítja, és jelentősen javítja majd az ország általános megítélését, mindenki számára olcsóbb lesz a külső forrás bevonása, a továbbhitelezés költségei alacsonyabbak lesznek, ami növekedési tényező lehet. Ennek feltétele, hogy a kormány valóban adócsökkentésre fordítsa a beszedett adót és hogy ne szokjon rá a különadóra, mint a morfiumra. A szükséges strukturális változások olyan növekedési forrásokat szabadíthatnának fel, ami végül is mindenki számára jót jelenthet. A jövő évi költségvetésben azonban nem nagyon lehet látni, hol változna a szerkezet annyira, hogy csökkenjen az adóterhelés.

P.: A bankok kockázatkerülőkké váltak, nő a kevésbé tőkeigényes, magasabb díjtartalmú szolgáltatások szerepe. Ilyen körülmények között miért nem kap erőre a lízing?

D.M.: Ennek egyik oka, hogy a piacnak újra meg kell tanulnia a lízinget. Sok autólízing cég ma már csak a nevében végez ilyen tevékenységet, mert alapvetően hitelt nyújt és nem lízinget. Nem véletlen, hogy a szövetség nevében nemcsak a lízing, hanem a "finanszírozó társaságok" megnevezés is megjelent. A lízing egyszerűen kikopott a köztudatból. Ezért volt nagyon fontos lépés, amikor a szabályozó 5 százalékkal alacsonyabb önerőt tett lehetővé a hitelhez képest, kifejezve az alacsonyabb hitelezési kockázatot, ennek köszönhetően ugyanis az autófinanszírozásban jelentősen megemelkedhet a lízing aránya. Vissza kell hozni a köztudatba ezt a terméket, vissza kell építeni a piacot. Aki már csinált ilyet, tudja, hogy ez időbe telik.

P.: A változást az ügynökök érezhetik meg legelőször. Hogy látja az új ügynöki szabályozás első tapasztalatait?

D.M.: Lassan alakul. Legpozitívabb eleme az oktatás, mely remélhetőleg a piac minőségének javulása irányába hat. A Lízingszövetségénél végtelenül diszkriminatívnak, sérelmesnek éreztük, hogy az első vizsgakérdéssorokban a lízingről csak alaptalanul negatív, imázsrontó kérdések szerepeltek: miért rosszabb a hitelnél, mik a hátrányai stb. Most már talán nagyjából rendben vannak a kérdések, és az is kedvező, a szabályozó végre elkezdett beszélgetni a piacokkal. Az autólízing cégek korábban azt mondták, hogy vagy feladják a piacukat, vagy megszegik a törvényt. Ennél már jobb a helyzet.

P.: Az előző elnök alatt négypontos javaslatcsomaggal keresték meg a nemzetgazdasági minisztert. Lett ennek bármilyen foganatja?

D.M.: Arra kaptunk ígéretet, hogy majd konzultálhatunk ez ügyben a kormánnyal. Fontos feladatomnak tartom, hogy munkánkat ezzel az akciótervvel is folytassuk.

2010.08.13 12:05
Fontos levelet kapott Matolcsy a Lízingszövetségtől