A társadalmon kívül nincs válság!

A fiatalabb generáció láthatóan könnyebben veszi az akadályokat, mint az idősebbek: ha válság van, észre sem veszik, ha mégis, hát nem igazán foglalkoznak vele. Nagyjából ennyi lehet a Jókai tér környéki mini-interjúink tanulsága, melyben arról érdeklődtünk, hogyan érintette alanyainkat a válság.

Tamás

- Szívesen válaszolok, csak nem leszek túl jó alany, mert annyira társadalmon kívüli vagyok, hogy én tényleg egyáltalán nem érzem, hogy válság lenne. Hitelem nincs, befektetésem nincs, munkám ugyanannyi van, mint korábban - interjúkat készítek én is -, meg zenélgetek, az is megy. Egyszerűen semmi nem változott az életemben, de még a családoméban sem - állította Tamás, akit igazán irigylünk, amiért ilyen könnyedén veszi a milliók életét tönkretevő válságot.

Dani

- Én nem érzem egyáltalán, hogy válság lenne, kocsmába mindig járnak az emberek. Sőt, amióta egy csomó embernek kevesebb a munkája, még többet ülnek a kávézókban, még ha nem is fogyasztanak annyit, mint korábban. Majd ha már a sör sem fogy, akkor lesz igazi válság - vetette közben Dani a Kiadó pultjának túloldaláról és az ő szemüvegén keresztül pillantva végig a helyiségen tényleg egyáltalán nincs is krízishelyzet.

Pali

- Nem igazán érzem én sem a válságot - mondta Pali, aki szintén egy pohár sörre ugrott be a kiadóba, "mert aki dolgozik, az meg is szomjazik", ahogy azt régesrég egy Illés nevű együttes megénekelte. - Nem egy jelentős összeg amit befektetek, életbiztosításhoz kötődő befektetés, a pénzt pedig beteszik valami pénzpiaci alapba, meg közép-európai részvénypiacba - amit én válaszottam. Na ez utóbbi iszonyúan esett, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy hosszú távon nem lesz ez jó. Ez hosszú távú befektetés, rövid távon meg sem nézem, hogy áll az egyenlegem. Egyébként meg nem érzem, hogy válság lenne. A számláim nem lettek nagyobbak, a sör még mindig ugyanannyiba kerül. A felvetésre, hogy azért a sör ára nőhet, ha 25 százalék lesz az áfa, csak annyit reagált: - Remélem akkor kompenzálnak valamit a kocsmák.

Dorka

Dorka viszont igenis érzékelte a megváltozott körülményeket: - Én azért eléggé érzem, hogy válság van. Van lakáshitelem, 45 ezerről indult, tavaly óta egy húszassal megemelkedett. A szüleim is buktak egy keveset a válságon. A bátyáméknál még durvább a helyzet, nekik szintén drágult a hiteltörlesztőjük, ráadásul ott kisgyerek is van, a felesége pedig még nem tud dolgozni a kicsi miatt. Ők már szigorúan írják, mire költenek, de így is havi ötvenezerrel több megy el, mint amit keresnek, úgyhogy a család segíti ki őket. De az azért jó volt, amikor tavaly decemberben Londonban voltam és euró áron tudtam vásárolni, annyira lent volt az angol font. Hirtelen olcsó város lett London - vidult fel az emlékektől mi pedig csak dícsérni tudjuk, amiért örvendetes optimizmussal vette észre a világ pénzügyi rendszerének felborulásából hirtelen adódott lehetőségeket.

Manna

Manna segítségével a válságtól tépázott magyar gazdaság egy egészen új szegmensébe pillanthattunk bele, nevezetesen a tetoválószalonok

mindennapi működésébe: - Hiszed vagy nem, nekünk egész jó reklám a Miami Ink, úgyhogy a tetkók piacán egyáltalán nem érezni, hogy válság lenne. Amióta csak itthon felfutott a tetováló és piercing-ipar azóta mindig a piercing ment jobban: köldökékszer, orrpiercing a csajoknak, a fiúk körében pedig elterjedt a divat, hogy testékszert rakatnak a tudod hova. Most azonban eltűntek a piercingesek, a tetoválásokért viszont még mindig jönnek.

Egyébként a saját életedben érzed, hogy válság lenne?

Figyelj, szerintem ebben az országban egyáltalán nem újkeletű dolog, hogy az embereknek nincs pénze. Csak most már hitelük sincs. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, nincs hitelem, az albérlet ugyanannyi, amennyi eddig volt, külföldre meg nem megyek, ahol zavarna, hogy drága az euró. De igen, látom, hogy akinek hitele van az nagyot bukik, akinek ingatlana van, az nem tudja eladni, egy csomó barátnőmet kirúgták a munkahelyéről mert új vagy és te vagy az, aki nem kell, ha leépítés van. Úgyhogy nem járnak jól az emberek, de szerintem most mindenhol ez van, nem csak itthon, nem?

Feri

A fotósunk Feri is a bőrén érzi, hogy bizony szűkül a piac és egyre nehezebb a megélhetés a mindennapokban: - Hát én marhára érzem a válságot. Fotósként dolgozom mindenféle újságoknál, online és offline egyaránt. Az utóbbi időben két nyomtatott lapnak is bizonytalanná vált a sorsa, mert egyszerűen nincsenek hirdetők, akik eltartanák a lapot. A válságban a nyomtatott lapok iszonyúan rosszul jártak, egy csomó el fog tűnni közülük.

De hát ez egy régóta tartó tendencia, hogy az online lapok egyre olvasottabban az offline rovására, nem?

De, csak közben elfogyott a pénz. Régen egy havilap simán megélt az online napilapok mellett, mivel a hirdetők egy 10 millió forintos reklámkeretből körülbelül nyolcat adtak a lapoknak és kettőt online-ba. Most a lehetőségek beszűkültek hatmillióra, amiből négyet kap az online és kettőt a nyomtatott lap. Úgyhogy valószínűleg a közeljövőben mindenki be fog bukni, aki mögött nincs egy tőkeerős befektető. De a hirdetési pénzek hiánya még az online-ra is kihat, hiszen nemrég szűnt meg a zoom.hu. És minél kevesebb újság van, nekem annál kevesebb melóm lesz.