Egyre többe kerülhetnek az ügynökök

Az elmúlt időben ugyanis számos olyan nemkívánatos tendencia látszik, amely akár rövid távon komoly veszélyeket hordoz magában. Bár kiszorulóban van, de még ma sem ritka például, hogy az ügynök nemcsak a banktól, de a közvetített ügyféltől is jutalékot kér a szolgáltatásaiért, miközben a bankokkal szemben is egyre erősebbek a jutalékelvárások. Az egy évvel ezelőtti 2 százalék körüli átlagos jutalékszint már 50 bázisponttal feljebb kúszott. Némely, piacot szerezni akaró hitelintézet pedig állítólag már 4-5 százalékos jutalékot is ígér a közvetítőknek.

A jutalékok megugrásától ugyanakkor a hitelintézetek döntő része nem tart: a Raiffeisen szerint a jutalék mértéke szorosan az akvizíciós költségekhez kapcsolódik, vagyis behatárolt a bank számára. A CIB és az OTP Bank illetékese szerint sem emelkedhet drasztikusan a jutalékok mértéke, mert - ellentétben a biztosítási és a lízingpiaccal, ahol a cégek indulása óta jellemző a termékek közvetítőkön keresztüli értékesítése - a bankok saját, egyre fejlődő hálózataikkal ma már igen közel tudnak kerülni az ügyfelekhez, azokon keresztül pedig olcsóbban érhetőek el a potenciális partnerek.

A gondok döntően azzal függnek össze, hogy a jelenlegi érdekeltségi rendszerben az ügynökök számára a hosszú táv nem létezik: a pénzintézetek szinte kizárólag szerzési pénzt fizetnek az üzletkötőknek. Ennek köszönhetően csak az ügynökön múlik, hogy rá tudja-e beszélni az ügyfelet arra, hogy akár néhány hónap után - mondjuk az akciós kamatszint 6 hónapos időtartamának végét követően - válasszon egy kedvezőbb konstrukciót.

Az ügynökpiaccal kapcsolatban a bankok véleménye az, hogy az már meglehetősen telített: a lapunknak válaszoló hitelintézetek közül többen 2-3 ezres ügynöki szerződésszámról számoltak be, ám a jelek szerint a piacon tevékenykedő közvetítők jó része ennek ellenére is meghatározó pozícióban tud lenni. Ennek egyik fő oka abban keresendő, hogy a "mezei" ügynökökkel a fiókok tartják a kapcsolatot, márpedig egy jelentősebb állomány elvitele bizony komolyan befolyásolja az egység eredményességét , ezáltal az év végi bónuszszinteket is.

Miután ma még általános, hogy az ügynök sajátjaként kezeli az állományt, nem ritka, hogy szó szerint megzsarolja a kapcsolattartót azzal, hogy saját ügyfeleit máshova - másik fiókba vagy másik bankhoz - viszi, ha nem teljesülnek a feltételei. Ez korántsem biztos, hogy magasabb jutaléksávot jelent: miután az ügynök a szerzési jutalékot a folyósított hitelösszeg után kapja, létérdeke, hogy az általa átfuttatott ügylet mihamarabb eljusson a folyósításig. Ez pedig azt is jelentheti, hogy az alku arra vonatkozik, hogy a fióki hitelközvetítő előrébb vegye a közvetített hitelek intézését.