Mégis, mi folyik a magyar kórházakban? Ágyak ezrei szűnnek meg, állnak kihasználatlanul

A Központi Statisztikai Hivatal nemrég frissítette az egészségügyi ellátás főbb adatsorait, köztük a kórházi mutatókat. Az adatsorból kiderül, hogy működő kórházi ágyak száma 63 470 volt 2023-ban, 3,2 százalékkal kevesebb mint 2022-ben és 6,4 százalékkal kevesebb, mint a járvány előtt. Valójában ilyen alacsony sosem volt még a működő ágyszám, 2012-ig visszanézve az adatsort, addig az évig még összehasonlíthatók a közölt információk. A 10 ezer lakosra jutó működő ágyak száma sem volt még ilyen alacsony 66,2 darab.

Az elbocsátott betegek száma ugyan 1 millió 830 ezerről 1 millió 991 ezerre emelkedett, ez még mindig elmarad a pandémia előtti, 2 millió feletti értékektől. A 100 lakosra jutó elbocsátott betegek száma 20,8-re emelkedett 18,9-ről, de nem közelíti a 23,2-et, ami a 2019-es ráta volt. Erre akár azt is mondhatnánk, hogy jó hír, kevesebb beteget kell ellátni, ez jelenthetné azt is, hogy egészségesebbek az emberek, nem történik annyi baleset, stb.

A valóság azonban valószínűleg az, hogy kapacitáshiány miatt sem látnak el annyi beteget, illetve nem is tűnik fel annyi páciens. Rengetegen lehetnek, akik a covid alatt nem tudtak, vagy nem akartak orvoshoz fordulni a panaszaikkal, és ez a mentalitás máig kitart. Egészségügyi szakértők szerint a magyarok azért is teljesítenek rosszabbul a nemzetközi mutatókban halálozási arányban, mert jellemzően csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már nagy a baj. Ez pedig növeli annak a kockázatát, hogy az egészségügy már nem tud rajta segíteni.

Az ágyak kihasználtságáról ugyanazt mondhatjuk el, mint a betegelbocsátási mutatókról: javulás látható a 2022-es évhez mérten, de a járvány előtti szinten még nem vagyunk. Azt pedig hozzá kell tenni, hogy a működő ágyszámok csökkenése mellett az ágykihasználásnak akkor is javulnia kellett volna, ha a betegszám ugyanannyi marad. Ennél a mutatónál azt is fontos tudni, hogy nem kell a maximális kihasználtságra törekedni: ha 99% lenne a kihasználtság, akkor a kórházak végtelenül leterheltek lennének, ha viszont pl. csak 20%, akkor nagyon gazdaságtalan lenne a működésünk. Ezért itt egy reális arány megtartása a cél.

Kórházi halálozási százalék a 2022-es 4,7-es értékről 4,1-re csökkent - 0,6 százalékponttal -, ez viszont még messze van a 2019-es 3,7-es értéktől.

Nagy különbség van állami, magán- és egyházi kórház között

Ha megvizsgáljuk mélyebben is adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy akár az elbocsátott betegek száma, a működő kórházi ágyak kihasználtsága vagy a halálozási arány is nagyban eltérhet attól függően, milyen fenntartásban működik egy intézmény. A KSH szerint a működő ágyak 0,2 százalékát adják az önkormányzati egészségügyi intézmények, 76,7 százalékát a központi intézmények, 16,8 százalékát egyetemek, 2,5  százalékát vállalkozások, 2,9 százalékát egyházak és 1 százalékuk egyéb (KHT, alapítvány, stb.) fenntartású a 2023-as adatok alapján.

Elbocsátott betegek számában már nem feltétlenül egyeznek ezek a mutatók, ahogy az ágykihasználás is a 62-től 93 százalékig terjedhet. Mi több, a kórházi halálozási arány is jelentős eltérést mutat - ez azonban nem feltétlenül az ellátás színvonalából adódik. Könnyen belátható, hogy egy egyetemi kórházba nem ugyanolyan esetek kerülnek, mint a központi kórházakba, vagy a magán, illetve egyházi intézményekbe.

Vármegyék között is akad eltérés

Területenként is érdemes megvizsgálni, hogyan vizsgáztak a kórházak 2023-ban. A működő kórházi ágyak számát, ha levetítjük 10 ezer lakosra, akkor látható: Pest megye súlyosan le van maradva (23,3), Budapest pedig messze előzi a többi területet (97,9). Mivel csaknem egész Pest vármegyét már az agglomeráció teszi ki, ezért érdemes ezt a két területet együtt vizsgálni. Közép-Magyarország régió fedi le mindkettőt, itt már sokkal kiegyenlítettebb a működő kórházi ágyak rátája (64,9).

Ágykihasználtságban Baranya és Komárom-Esztergom járnak az élen, míg Csongrád-Csanád, Nógrád és Somogy le vannak maradva az átlagtól. Az országos átlag 62,7 százalék.

A 100 lakosra jutó elbocsátott betegszám tekintetében ismét Pest (6) és Budapest (34,1) kiegyenlítetlensége látható a térképen, együtt azonban nem sokkal (21,7) teljesítenek az országos átlag (20,8) felett. Ebben Baranya (30,5) és Csongrád-Csanád (27,9) húzott el nagyon, leginkább pedig Komárom-Esztergom (14,8), Tolna (15,4) és Jász-Nagykun-Szolnok (15,8) maradtak le.

Fontos azonban látni, hogy a megyei adatok nagyban függenek számos területi jellemzőtől, hogy az adott területen milyen szakellátások, központok működnek. Nem szabad pusztán a számadatokból messzemenő következtetéseket levonni az ellátás minőségéről. Ráadásul jelenleg is zajlik a kórházi rendszer központosítása, átalakítása, ez is megbonyolíthatja a területek közötti különbségek vizsgálatát.

Gőzerővel halad a kórházi átalakítás, az irány azonban kérdéses

A kórházi rendszer átalakítása 2022-ben kezdődött. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára beszélt arról legutóbb a 24.hu-nak, hogy az azóta eltelt rövid idő alatt felszínre került, hogy jelentős különbségek vannak az elvek, a kommunikáció, a szabályok, valamint a gyakorlat között. "A kormánytól egyébként azok a mondatok és elvek köszönnek vissza, amiket mi is régóta hangoztatunk a centralizáció szükségességéről, a hatékonyság növeléséről, az átszervezésről, az alapellátás, az egynapos sebészet és a szakrendelők megerősítéséről. És halljuk azt is, amivel szintén egyetértünk, hogy a megfelelő ellátásokat a megfelelő gyakorisággal a megfelelő színvonalon végző kórházakhoz érdemes csoportosítani" - mondta el a szakértő.

Az ellentmondás azonban ott van, hogy Svéd Tamás szerint a tervezett átstrukturálás helyett a gyakorlatban sokkal inkább a humánerőforrás és eszközhiány szabja meg azt, hogy mely osztályok zárnak be vagy szüneteltetik rövidebb-hosszabb időre az ellátást. Így alakulnak ki az abszurd helyzetek és a betegek közben több tíz kilométereket utaznak, hogy ellátáshoz jussanak.

Addig, amíg az az alapmantra, hogy „kórházat nem zárunk be”, valamint az, hogy az egészségügyre szánt jelenlegi pénz némi hatékonyságnöveléssel elegendő, nagyon nehéz jelentős előrelépéseket tenni, és marad a tűzoltás. Meg kéne nyerni az orvostársadalom és a lakosság támogatását, és meg kéne lépni fájdalmas lépéseket is

- jelentette ki a MOK főtitkára.

Meglécz Katalin, a MOK alelnöke pedig azt mondta el a lapnak a jelenlegi helyzetről: "Abban egyetértünk, hogy az egészségügy mielőbbi átalakítása szükséges. Azt nem látjuk, sőt a szakma és a társadalom sem látja: merre haladunk. Ha látnánk, akkor a környezet is támogatóbb lenne, és az emberek is jobban megértenék, miért történik az, ami történik. Most csak azt látja a beteg, hogy nincs vagy szünetel az ellátás, és az az orvos, akihez eddig járt, elment. Nem tudja, hol van és miért nincs. Az már nem jut el hozzá, hogy távolabb ugyan, de máshol jobb ellátást kaphat."