Nem egyenlő a halálos ítélettel a rákdiagnózis: 5 tipp, hogyan lehet átvészelni a kezdeti sokkot

Az emlőrák elleni küzdelem elkötelezett harcosa, az AVON listába szedte, melyek lehetnek az érintettek első lépései, amelyekkel elindulhatnak a küzdelem útján.

Kérdezzünk meg mindent és bármit!

A rosszindulatú daganat diagnosztizálását követően elsőként a betegség részleteivel érdemes megismerkednünk. A diagnózisközlés során ne féljünk feltenni minden és bármilyen kérdést orvosunknak, hiszen érdemes pontosan tisztában lennünk azzal, mi a daganattípus pontos neve, mekkora a mérete, pontosan hol helyezkedik el a tumor, esetleg átterjedt-e már szervezetünk más részeire, illetve lassú, vagy agresszív-e a terjedése. Habár napjainkban a legtöbben már hallottunk néhány lehetséges kezelési módról, azt kevesen tapasztaltuk, hogyan is néznek ki ezek a gyakorlatban, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, milyen kezelési módoktól, milyen mellékhatásokkal, milyen eredményeket várhatunk el.

Ne féljünk akár többször is feltenni kérdéseinket, és akkor se érezzük rosszul magunkat, ha valamit nem értünk meg elsőre, vagy elfelejtünk. A diagnózisközlésre és az azt követő konzultációkra érdemes lehet magunkkal vinni egy közeli hozzátartozónkat, barátunkat, vagy esetleg felvenni a beszélgetést telefonunk hangrögzítőjével, hiszen a szörnyű hírek hallatán kialakuló pszichés trauma következtében gyakran előfordul, hogy a betegek nem tudnak koncentrálni, figyelni, nem értik meg, vagy elfelejtik, amit az orvos mond nekik.

Kérjünk másodvéleményt!

Természetes, ha komoly betegségek esetén felmerül bennünk a kérdés, hogy kérjünk-e másodvéleményt. Amennyiben a rákdiagnózist nem egy onkológus szakember állapította meg, mindenképpen érdemes másodvéleményt kérnünk, egy olyan orvossal is egyeztetnünk, aki az adott szakterület specialistája. Nem érdemes azonban sok időt szánnunk arra, hogy számtalan orvost felkeressünk, ha két megegyező orvosi véleményt hallottunk, feltételezhetően helyes kórmeghatározást kaptunk.

Válasszunk orvost!

A diagnosztizálást követő egyik legfontosabb lépés, hogy megfelelő orvost találjunk. Mindannyian különbözőek vagyunk, másra lehet igényünk, de a gyógyulás útján mindannyiunknak elengedhetetlen, hogy megfelelő orvos-beteg kapcsolatot tudjunk kialakítani kezelőorvosunkkal, teljes mértékben megbízzunk javaslataiban és a kezelési módjaiban. Egy jó orvos kapcsolódik a pácienséhez, figyel rá, meghallgatja a kérdéseit, valamint érthetően és teljeskörűen elmagyarázza a beteg lehetőségeit és a prognózist. Alá- és fölérendeltség helyett, partnerként tekint a betegre, megértően és segítőkészen fordul hozzá.

A súlyos betegségek gyógyulási esélyeit lelki tényezők is segíthetik, így rendkívül fontos, hogy pozitívan és bizakodóan gondoljunk a gyógyulásra és a kezelési módokra. Ha nem értünk szót orvosunkkal, negatív érzéseink támadhatnak a kezelési módszerrel szemben is, amely hátráltathatja gyógyulásunkat. Ebben az esetben ne késlekedjünk és váltsunk orvost akár a kezelési folyamat közben is.

Kezdjük el mihamarabb a kezeléseket!

A személyre szabott kezelési mód mellett, kritikus tényező az idő is. A kezelések elkezdése előtti várakozás komoly következményekkel járhat, hiszen minél előrehaladottabb stádiumban kezdik el egy daganat kezelését, annál kisebb a túlélés esélye. Klinikai tanulmányok szerint átlagosan 3 éve van jelen a testünkben az a daganat, amelyet orvosi vizsgálatokkal már fel lehet ismerni[2], ezért is elengedhetetlen, hogy minél hamarabb elkezdjük a kezeléseket, hiszen minden egyes hónap csökkenti a gyógyulási esélyeket.

Kezdjük el lelkileg is feldolgozni a történteket!

A rák diagnózisa általában sokként éri a betegeket és pszichés traumát okoz. Nem is csoda ez a reakció, hiszen csak hazánkban évente több mint 30.000 ember halálát követeli a betegség. Fontos figyelembe venni, hogy maga a betegség diagnózisa, a lelkileg feldolgozhatatlanul gyorsan induló kezelések és a halál lehetősége - az esetleges korábbi traumák mellett -  önmagukban is jelentős krízist jelentenek a páciens számára, és nagyfokú stresszt eredményeznek. A stresszreakció idejének csökkentése, elhúzódásának megakadályozása, pedig jelentős tényező lehet az onkológiai betegek esetében, hiszen tartós, krónikus stressz esetén a szervezet egyensúlyi állapota eltolódik, számos fiziológiás változás jelenik meg a testben, amelyek hatást gyakorolhatnak a betegséggel való megküzdésre – olvashattuk az AVON egy korábbi, klinikai szakpszichológussal készített interjújából. Egy felmérés szerint például azoknak az emlőrákos nőknek, akik csupán kiszolgáltatottságot és reménytelenséget éreztek, amikor megkapták a diagnózist, csökkent a tíz évvel későbbi életben maradási esélyük.

Rendkívül fontos tehát, hogy a kórházi kezelések mellett, pszichológiai munka is kezdetét vegye, így támogatva a betegek lelki egészségét, pozitív és bizakodó hozzáállását és kitartását. Fontos azonban leszögezni, hogy habár a stresszhelyzet és a traumák kezelése és feloldása segítheti a gyógyulás folyamatát, nem jelent biztos gyógyulást.