Lappangó népbetegség szedi áldozatait Magyarországon: egyre többen szenvednek tőle

A 2-es típusú diabétesznek számos súlyos szövődménye lehet, ha a betegség már évek óta fennáll. Orvosok által széles körben elfogadott tény, hogy a 2-es típusú diabétesz és a túlsúly nemcsak a stroke és szívbetegségek, de az Alzheimer kór kialakulásának is magas kockázati tényezője.

A legújabb kutatások viszont azt mutatják, hogy korábbra is visszavezethető ez a kapcsolat, és azt állítják, hogy már a cukorban gazdag étrend és a folyamatosan fennálló magas vércukorszint is megágyazhat az Alzheimer-kór kialakulásának.

Ez annál is érdekesebb, mert egyáltalán nem biztos, hogy azok az emberek, akiknek hosszú időn keresztül magas a vércukorszintje, cukorbetegek is lesznek, az viszont igen, hogy a cukor hatására hanyatlani fognak a kognitív képességeik, ami az Alzheimer-kór kialakulásához vezethet. 

A 2-es típusú cukorbetegség általában felnőttkorban alakul ki, a nem megfelelő táplálkozás következtében jön létre és jellemzően az inzulinrezisztencia az első lépcsőfoka. De az inzulinszint problémák az Alzheimeres betegekre is jellemzőek; bizonyos kutatások során ugyanis a betegek mintegy felénél egyértelműen megállapították az inzulinszint zavarát is.4 Ez kialakulhat az étrend hatására is, bár teljesen még nem tisztázott a folyamat, azt mindenesetre tudjuk, hogy a magas cukortartalmú étkezés mellett vannak más hajlamosító tényezők is, például a genetika és bizonyos fehérjéket tartalmazó rostcsomók, melyek inzulinrezisztenciát okozhatnak az agyban.

Így vagy úgy, de a végeredmény az, hogy agyunk glükózfelhasználása sérül. Ám, mint említettük pont ez a nagyon fontos különbség a hagyományos cukorbetegséghez képest: az Alzheimerrel kapcsolatban megállapított inzulinfelhasználási zavar nem a szervezet egészében, hanem kizárólag az agyban alakul ki. Emiatt kapta a 3. típusú diabétesz elnevezést, mert ez merőben másfajta cukorbetegség, mint az eddig ismertek. Úgy is emlegetik, az Alzheimer kórt, mint az agy cukorbetegségét. Kialakulhat tehát a cukorbetegség nyomán is, de felléphet különálló egyfajta elszigetelt agyi cukorbetegségként is.

De miért káros a magas vércukorszint a szellemi képességeinkre?

Az Alzheimer kórban szenvedő betegeknél az agyban egyfajta inzulinrezisztencia alakul ki, ami miatt az agy glükózfelhasználása elégtelenné válik. Agyunk is, mint szervezetünk egésze, az inzulin segítségével szabályozza a cukor mennyiségét a szövetekben, így, ha agyunk inzulinrezisztenssé válik, az agysejtjeinkben sem tud kialakulni és tartósan fennmaradni az optimális vércukorszint, ami egészséges működésükhöz szükséges.

A cukor, azaz glükóz, a szervezet egyik legfontosabb energiaforrása, elengedhetetlen az alapvető életfunkciók működéséhez. Így van ez agyunkkal kapcsolatban is: ha az agysejtek nem kapnak elég glükózt, az alapvető kognitív funkciók sérülnek, pl: a memória és a feladatmegoldó képesség. Ezzel meg is kezdődik a szellemi leépülés.

A cukorban gazdag étrenden kívül más folyamatok is okozhatnak inzulinproblémákat az agyban. Ezek pontos fetérképezéséhez még további kutatásokra van szükség, ami azonban biztos, hogy még az Alzheimer kór kialakulása előtt, agyunkban először egy olyan állapot jön létre, amikor a vérben túl sok az inzulin (hiperinzulinémia); ez az állapot, tulajdonképpen az inzulinrezisztencia. Amikor inzulinrezisztenssé válunk, szervezetünk, jelen esetben agyunk, nem tudja megfelelően hasznosítani a glükózt. Ennek a csökkent glükózfelvevő képességnek hátterében egyes elméletek szerint agysejtelhalás állhat, ami korlátozza az agy információtovábbító képességét, így okoz idővel szellemi hanyatlást.

Az Alzheimer-kórban szenvedők agyában elsősorban bizonyos rost-szerű csomók okozzák ezt az elhalást. Ezek a csomók rendkívül nagy számban fordulnak elő a betegek agyában és egy tau nevű fehérjét tartalmaznak. Ez a fehérje felgyorsítja az agyi sejtek működését, azok halálát okozva. Így halnak el a betegek agysejtjei és így sérül agyuk információ-továbbító képessége.

Másik fontos tényező, ami agysejtelhalást okozhat, az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél, a sejteken kívül megjelenő amiloid plakkok. Amikor az immunrendszer észleli az amiloid plakkokat, aktiválja az agy immunválaszát, ami igen sok ideig áll fenn, és egy olyan toxikus környezet alakul ki, amely szintén az idegsejtek pusztulásához vezet. De a béta-amiloid plakkok az agy inzulinreceptroaira is hatnak, és csökkentik az inzulinnal szembeni érzékenységét, ami idővel szintén inzulinrezisztenciához vezethet.

Jó vagy rossz hír? 

Az inzulinzavarok és az Alzheimer kór összefüggése egyszerre jó és rossz hír is egyben, hiszen, ha úgy vesszük, egy súlyos szövődménnyel több, amelytől az inzulinrezisztenciával küzdőknek, illetve a cukorbetegeknek tartania kell... De ha valóban egyfajta cukorbetegség az Alzheimer előszobája, akkor a legtöbb esetben a folyamat lelassítható, megállítható vagy talán vissza is fordítható, hiszen csak az agysejtek inzulinháztartását és vércukorszintjét kell helyreállítani, hogy a betegséget megszelídítsük.

A legjobb persze, amit tehetünk, mint mindig, a megelőzés. Ha nem is kizárólagosan okolható étrendünk az Alzheimer kialakulásáért, sokat javíthatunk esélyeinken, ha egy kiegyensúlyozott, rostban, vitaminokban, zöldségben, gyümölcsben gazdag étrendet tartunk, jellemzően sovány húsokkal kiegészítve, és rendszeresen mozgunk, hiszen a testmozgás is szabályozza vércukorszintünket.

A szűrővizsgálatok is nagyon fontosak! Egy kutatóorvos szerint, ha időben sikerülne felismerni a hiperinzulinémiát, csökkenthető lenne az Alzheimeres betegek száma, hiszen ebben a stádiumban még könnyen kezelhető a betegség.