Mi lesz a betegekkel, ha hosszú távon nem lesz ellátás? Egyre komolyabb a helyzet

A koronavírus-járvány nemcsak a fertőzötteket és családtagjaikat állította hatalmas próbatétel elé, hanem azokat is, akik más egészségügyi problémával keresnék fel orvosukat. A veszély miatt műtétek maradnak el, komplett szűrővizsgálatok álltak le, lombikkezelést nyújtó klinikák zártak be, sőt sok rákbeteg is azzal szembesült, hogy előre nem látott ideig csak telefonon konzultálhat kezelőorvosával. Miközben a veszélyhelyzet miatt teljesen érthető, hogy csökkenteni kell az orvos-beteg találkozók számát, a hvg.hu által megkérdezett szakértők szerint hosszú távon akár súlyos következményei is lehetnek az egészségügy ilyen szintű korlátozásának.

A kormány március 11-én hirdette ki a járványügyi veszélyhelyzetet, amit - a felhatalmazási törvény segítségével - azóta meg is hosszabbított. Az intézkedések azonnal hatalmas változást hoztak a magyar egészségügybe: járványkórházakat kezdtek el kijelölni és építeni, dolgozókat csoportosítottak át, és az intézményekben előszűrést vezettek be. Kásler Miklós miniszter március 16-án vezette be a legfontosabb és a legnagyobb hatású korlátozásokat:

A 65 évnél idősebb egészségügyi dolgozókat visszavonták a közvetlen ellátásból, ők csak telefonon konzultálhatnak a betegekkel, és a háttérben dolgozhatnak. A kórházaknak el kell halasztani a sürgős, azonnali egészségügyi ellátást nem igénylő beavatkozásokat. Vagyis csak azokat végezhetik el, melyek hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, vagy súlyos, esetleg maradandó egészségkárosodást szenvedne. Felfüggesztették a népegészségügyi szűrővizsgálatokat, az átalakítás miatt a szakrendelőkben is leállt nagyon sok ellátás.

A háziorvosok körülbelül 33 százaléka 65 feletti, ennyien estek ki most ki a közvetlen munkából. Nem sokkal jobb a helyzet a járóbeteg-szakellátásban sem, ahol azért dolgozik olyan sok idős orvos, mert már megterhelő lenne számukra a kórházi ügyelet. Könnyű kikövetkeztetni, hogy az elmúlt hetekben egyes helyeken komplett rendeléseket kellett megszüntetni - már ahol egyáltalán volt háziorvos - a többi orvos terhelése pedig rendkívüli módon megnőtt. Igaz ez a sürgősségi osztályokra is, ahol nagyon megnövekedett a várakozási idő.

A veszélyhelyzet idejére az orvosszakmai tagozatok is elkészítették új eljárásrendjeiket, ezek nyilvánosan is elérhetők, és jól lehet belőlük tájékozódni arról, hogy egy-egy területen mi halasztható, és milyen beavatkozásokat kell mindenképpen elvégezni. Az onkológia tagozat például a halasztható beavatkozások közé sorolta a HPV-oltások beadatását és a szervezett szűrővizsgálatokat, viszont a daganatos betegek kezeléséről döntő onkoteamek továbbra is működnek - igaz, csak virtuálisan. Későbbre tolni csak a jóindulatú daganatok, vagy rákmegelőző állapotok operációit lehet, és nem most fogják elvégezni a rekonstrukciós műtéteket sem.

Az kétségtelen, hogy az egészségügyi dolgozókat védeni kell, a kórházak pedig kifejezetten ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Az Emmi éppen ezért nemcsak a kapacitás növelése miatt szervezte át az egészségügyet, hanem azért is, hogy védje a dolgozókat (és a betegeket), hiszen előfordulhat, hogy egyetlen fertőzöttel való találkozás miatt egész osztályokat kell lezárni, mint ahogy az a Budai Irgalmasrendi Kórházban is történt.

A Magyar Orvosi Kamara április 2-án levélben hívta fel az egészségügyi államtitkár figyelmét az ellátás problémáira. Miközben az intézkedéseket a járvány megfékezése érdekében helyesnek tartják, a MOK azt írta, már most sok jelzést kapnak arról, hogy a hagyományos betegvizsgálat gyakori mellőzése, a járóbeteg-ellátó rendelések felfüggesztése, a kórházi osztályok átalakítása következtében nagyon sok járulékos egészségkárosodás - súlyos esetben sajnos halál is - bekövetkezhet. Ezen kívül méltatlannak találják a 65 év feletti orvosok helyzetét is, akik közül sokakat több évtizedes közszolgálat után, néhány napos határidővel elbocsátottak az állami intézményekből.