A pandémia a gyermekeidet sem kíméli: ha ezt látod rajtuk, nagy a baj

A koronavírus járvány nem csak a felnőttek, de a gyerekek életét is felforgatta, nagy stresszt helyezve rájuk a kilátástalanság hónapjaiban. Sokuknak nem csupán nehézzé, de traumatikussá téve ezt a több mint egy éve tartó időszakot.

Éppen ezért igazán meglepő, hogy sem hazánkban, sem pedig nemzetközi szinten nem igazán vizsgálják, mennyi fiatalt érinthet a Covid járvány által kiváltott trauma, vagy PTSD (Poszttraumás stressz zavar), de szakértők egybehangzó véleménye szerint a traumában szenvedő gyermekek száma, a hozzátartozók elvesztése és a családok anyagi stabilitásának megingása révén a pandémia kezdete óta folyamatosan emelkedik.

- árulta el Adam D. Brown gyermekpszichológus, aki kiemelte azt is, ez az aggodalom nagyon komoly pszichés károkat okozhat.

Rendkívül fontos tehát tisztában lenni azzal - főleg szülőként -, hogy miként lehet felismerni azokat a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekek valamilyen súlyosabb pszichológiai hatás érte a koronavírus-járvány következtében. Mutatjuk, mire kell különösen odafigyelni ezekben az időkben.

A trauma nem egyenlő a PTSD-vel

Mikor azt próbáljuk felbecsülni, hogy a gyerekünk lelkileg hogy birkózik meg a jelenlegi helyzettel, fontos tudatában lenni, hogy milyen finom jelek alapján tehetünk különbséget a szorongás, a depresszió és a PTSD tünetei között. Gyakran fogalmi szinten is összemossuk ezeket az állapotokat, pedig, bár gyakran kísérik egymást, nem mindig kezelhetőek összefüggő tünetegyüttesként.

Amikor például a szakértők traumatikus stresszről beszélnek, általában egy adott eseményre adott stresszreakcióról van szó. Ez nem jelenti azt, hogy az ebben szenvedő személynél feltétlen PTSD alakul ki. Poszttraumás stressz zavarról csak akkor beszélhetünk, ha a beteg a specifikusan arra jellemző tüneteket kezdi észlelni. Ilyenek az alvászavar, a pihenésre való képtelenség, a visszatérő negatív álmok és a váratlanul felbukkanó, negatív emlékképek. Ha ezeket a tünetek egy hónapig, vagy annál is tovább tapasztaljuk gyermekünkön, annak nagy eséllyel PTSD állhat a hátterében.

Fontos látni, hogy a pandémia alatt depresszió és szorongás is kialakulhat a gyermekekben, de ez önmagában még nem feltétlen utal komoly traumára.

- mondta el Melissa Bryner, gyermek traumatológus, aki beszélt arról is, hogy a pandémia rengeteg stresszt és csalódást okoz a többségünknek, de nem feltétlen hat traumatikusan minden gyerekre.

Végső soron a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek tudják megállapítani, a tünetek milyen problémára utalnak. A szülők feladata elsősorban az, hogy figyeljenek az árulkodó jelekre, hogy a gyermekük egyedül nem tud megküzdeni a helyzettel, és szükség esetén segítsenek, akár külső segítséget is igénybe véve.

Gondoljuk át, mi érte a gyereket 

Megkönnyíthetjük az orvos dolgát, ha tisztában vagyunk vele, a gyermekünk milyen speciális helyzetekkel találkozott és milyen stresszorok érték. Ilyen kiváltó ok lehet egy szerettük elvesztése (különösen, ha a korlátozások a gyász folyamatát is gátolták) mondják a szakértők.

A pandémia miatt gazdasági nehézségeken átesett családok gyermekei is hasonlóan veszélyeztetettek, különösen, ha emiatt számukra is érzékelhető változások történtek a család környezetében és életvitelében.

A szakértők szerint különösen nagy odafigyelést igényelnek azok a gyerekek, akik több ilyen stresszorral is szembesültek. Például rövid időn belül vesztették el egy családtagjukat és vált az egyik szülőjük munkanélkülivé.

Ez nem jelenti azt, hogy csak az ilyen, több traumatikus helyzetet is átélő gyerekek veszélyeztetettek, de náluk egyértelműen nagyobb egy a PTSD-hez hasonló, komoly pszichológiai probléma kialakulásának veszélye.

A látható és a belső változásokra is figyeljünk oda

Szülőként számos tünet alapján felfigyelhetünk rá, hogy gond lehet. Ezek közé tartoznak a nemkívánatos gondolatok, amik gyakran rémálmok formájában törnek felszínre, a traumával kapcsolatba hozható dolgok és helyek kerülése, az iskolai teljesítmény romlása, vagy az étvágytalanság.

A szakértők általában azt tanácsolják, ha olyan változásokat tapasztalunk gyermekünk viselkedésében, ami kihatással van életminőségére, azt mindenképp vegyük intő jelnek, függetlenül attól, hogy a panaszok hátterében traumatikus stressz, vagy valami más áll.

Számos szakember szerint most általános jelenség, hogy a gyerekek elszigetelve érzik magukat és gyakran magukba fordulnak, elveszve érzik magukat az átalakuló környezetükben.

Éppen ezért azt se feledjük, milyen a fontos a gyermekünkkel való kommunikáció. Kérdezzük őket bátrán arról, mit gondolnak a pandémiás helyzetről, hogy élik meg ezt az időszakot, és legyünk velük őszinték, ha ők érdeklődnek tőlünk. Éreztessük velük, hogy nincsenek egyedül. Ha pedig a probléma szülői szemmel is jól látható, ne késlekedjünk felkeresni egy szakértőt. Konzultáljunk tanáraival, vagy orvosával.