Hiába a közös kassza? Ez vár rád vagyonosodási vizsgálatkor

Megelégelte a Kúria a vagyonosodási vizsgálatokban azt a bírósági ítélkezési gyakorlatot, amely konkrét jogszabályokra való hivatkozás nélkül helybenhagyja az adóhatóság határozatát? Erre utalhat az az ítélet, amely egy ügyben új eljárásra kötelezte a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságot arra hivatkozva, hogy nem kellőképpen indokolta meg az eljáró bíró a döntését, hanem csak visszautalt az adóhatóság határozatában foglaltakra. Márpedig a bíróság indoklása nem formalitás, az alapozza meg az ítéletet - mondta ki Lomnici Zoltán, a Kúria közigazgatási és munkaügyi kollégiumának tanácselnöke.

Az eljáró bíró neve azért külön említésre méltó, mert Lomnici vezeti azt a joggyakorlat-elemző munkacsoportot, amelyet azzal a céllal hozott létre március közepén a Kúria, hogy megvizsgálja az adóhatóság által a valós adóalap megállapításához alkalmazott becslési eljárás jogszabályi hátterét, illetve a bíróságok ítélkezési gyakorlatát.

KATTINTS! Bűzlik valami a vagyonosodási vizsgálatok körül? Ezrek sorsa függ ettől

Lomnici a munkacsoport megalakulását követően azt nyilatkozta, hogy "a bírói joggyakorlat egységes és áttekinthető, ilyen szempontból nincs probléma". Erre egyből rá is cáfolt mostani döntésével. Korábban ugyanis a Kúria rendre jóváhagyta azokat a bírósági ítéleteket, amelyek érdemi, jogszabályi rendelkezésekkel alátámasztott indoklás nélkül szentesítették az adóhatóság által a vagyonosodási vizsgálatoknál alkalmazott készpénzforgalmi egyenleget, illetve becslési módszert.

Mi történt az érintett ügyben?

Az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot indított egy magánszeméllyel szemben, majd a házastársára is kiterjesztette az ellenőrzést. A házaspár építkezett. Egy alkalommal egyikük 3,5 millió forintot felvett egy bankból, majd még ugyanazon a napon befizette egy másik banknál lévő számlára. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy ezen a napon 3,5 millió forint forráshiánya volt a magánszemélynek!

Hogyan lehetséges ez? Az adóhatóság előbb számolta el kiadásként, hogy a magánszemély befizette a bankszámlájára a pénzt, mint azt, hogy a másik bankból felvette ugyanazt az összeget, így egyből -3,5 millió forint napon belüli forráshiányt generált - mondta le a Pénzcentrum.hu érdeklődésére Angyal József okleveles adószakértő. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletében egyetlen szó nem esik arról, hogy helyes-e az adóhatóság gyakorlata.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában 6,7 millió forint építési költség szerepelt. A másodfokú adóhatóság új eljárást rendelt el. Az újabb elsőfokú határozatban még mindig ugyanez az építési költség szerepelt. A második másodfokú szakaszban eljáró jogász azonban hasra csapással úgy határozott, hogy nem 6,7, hanem 16,7 millió forint az építés tényleges költsége.

Az építési költséget számlával kell igazolni, ha ez nem lehetséges, akkor pedig szakértőt kell kirendelni. Az adóellenőrzésben eljáró jogász még akkor sem kompetens ebben a kérdésben, ha esetleg utólag a szakértő alátámasztja a becslését - hangsúlyozza Angyal József. Vagyis az adóhatóság egy csapásra 10 millió forinttal megnövelte a házaspár kiadásait, ezzel újabb fiktív forráshiányt generált.

Ráadásul úgy, hogy az okleveles adószakértő szerint ezzel megszegte az adózás rendjéről (art.) szóló törvényben meghatározott úgynevezett súlyosbítási tilalmat. Az art. kimondja, hogy egy éven túl nem lehet az adózó terhére megváltoztatni az adó alapját egyebek között akkor, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Márpedig ebben az esetben 14 hónap telt el a legelső határozat, illetve a második másodfokú határozat között.

A bíróság szerint a másodfokú adóhatóságnak joga van ahhoz, hogy az elsőfokú adóhatóságtól eltérő számszaki adatokat állapítson meg, és nem ütközik a súlyosbítási tilalomba az adózóra nézve terhesebb megállapítás. Azt azonban nem indokolja meg az ítélet, hogy miből vonható le ez a következtetés.

További forráshiányt generált az adóhatóság azzal, hogy ugyanabban az időben a férjnek készpénzhiányt, a feleségnek pedig készpénztöbbletet mutatott ki. Az ügyben eljáró bíró azonban ezt a gyakorlatot is jóváhagyta. Mégpedig arra hivatkozva, hogy az adóhatóság mindkét felperes vonatkozásában részletesen feltárta a tényállást, és ennél fogva nyomon követhető, hogy milyen tényeket és körülményeket értékelt az egyes felperesek javára és terhére. "Ez kívülállók számára is követhető és közérthető" - áll a bíróság indoklásában.

"Helytállóan mutatott ráaz adóhatóság" arra, hogy a vagyonosodási vizsgálat során a revízió az egyes adózók és nem a házastársak megszerzett jövedelmét és forrásait tárta fel, illetve vetette össze azokat a vagyonosodásukkal és a kiadásaikkal - közli az ítélet. "Nyilvánvaló", hogy a házastársak általában a bevételeiket közösen kezelik, ez azonban a bevételeik és jövedelmeik azonosságát automatikusan nem jelenti, és azt sem, hogy a közös kiadásokhoz egyenlő arányban járulnának hozzá mindig, minden tekintetben, minden tétel esetén. Így a bevételeket annál a személynél kell figyelembe venni, aki azt ténylegesen megszerezte, a kiadást annál, aki azt ténylegesen teljesítette, a pénzt ténylegesen kifizette. Angyal József szerint viszont - mivel a házastársak vagyonközösséget alkotnak -, nem lehet, hogy ugyanabban az időben a feleségnek a kasszájából hiányzik 100 ezer forint, amikor a férj kasszájában 100 ezer forint többlet van - magyarázza.

Az egyik vizsgált magánszemély esetében első körben 1,7 millió forint adóhiányt állapított meg az adóhatóság, és a maximális, 50 százalékos, azaz 844 ezer forint adóbírságot és csaknem ugyanennyi késedelmi pótlékot varrt a nyakába. A második alkalommal másodfokon eljáró adóhatóság, 14 hónap elteltével 3,7 millió forintra emelte fel az adóhiányt, 1,8 millióra a bírságot és 1,6 millióra a késedelmi pótlékot. Ugyanez történt a házastárs esetében is, akinél először 2,4 millió forint volt az adóhiány, szintén a maximális mértékű, 50 százalékos, vagyis 1,2 millió forint a bírság és 975 ezer forint a késedelmi pótlék. Ezek az összegek 4,6, 2,3, illetve 1,9 millió forintra módosultak. Vagyis az egyébként nyugdíjas házaspártól összesen csaknem 16 millió forintot követel az adóhatóság.

Nem kegyelmeznek a bíróságok, egyből jön a végrehajtás

Sorra utasítják el a bíróságok a vagyonosodási vizsgálatokban érintett magánszemélyek kérelmét, hogy a teljes jogorvoslati lehetőség végéig függesszék fel az adótartozásuk végrehajtását. Az említett ügyben is megtagadta a byíróság a magánszemélyek ezen kérését. Az adóhatóság féláron elárverezte az adózók által lízingelt gépkocsit, amelynek a becsértéke 1,1 millió forint volt, ehelyett mindössze 500 ezer forintért jutott hozzá a szerencsés árverező. A vagyonosodási vizsgálat során elmarasztalt magánszemélynek azonban a lízingszerződés végéig fizetnie kell a lízingdíjat. A vizsgált magánszemélyek nyugdíjasok. Az adóhatóság a nyugdíjfolyósítónál is letiltatja az ellátás egy részét, majd a bankszámlára érkező részből is leemel egy meghatározott összeget.

Készpénz-forgalmi egyenleg, a kreált mérlegmódszer

Az alapvető probléma, hogy az adóhatóság egy sajátos mérlegmódszert dolgozott ki, kitalálta a készpénzforgalmi egyenleget, és erre alapozza, hogy fennállnak a becslés feltételei. Az alkalmazott ellenőrzési módszer lényege, hogy kiadásnak tekinti, ha valaki készpénzt fizet be a saját bankszámlájára. Vagyis az adóhatóság szerint a magánszemélynek gyarapodott a vagyona, miközben csak az esetleg évek óta a párnacihában tartogatott pénzét helyezte el a bankszámláján. Az ellenőrzés során az adózónak hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a befizetett készpénz adózott jövedelemből származik.

Arra is hiába hivatkozik a magánszemély, hogy az adott időpontban a saját bankszámláján lévő összeg is elegendő fedezetet nyújt a készpénzes kiadásokra. Az adóhatóság ugyanis nem tekinti bevételnek a vizsgált időszak elején a bankszámlán meglévő nyitóösszeget, és a bankszámlára utalt munkabért sem. A NAV szerint az az "igazi" bevétel, amikor valaki felveszi a pénzét a bankszámlájáról, ami egy későbbi időpont, mint amikor valójában keletkezik a bevétel.

Angyal József állítja: az adóhatóság ellenőrzési módszere szembemegy a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakkal. A jogszabály szerint ugyanis "bevétel a magánszemély által bármilyen jogcímen és bármely formában - pénzben (a továbbiakban ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték". A bevétel megszerzésének időpontja pedig pénz esetében az a nap, amelyiken azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták.

Az okleveles adószakértő szerint a törvény egyértelműen fogalmaz: bevételt csak mástól lehet szerezni. Vagyis nem a saját bankszámláról felvett pénz a bevétel, hanem az, ha a kifizető vagy más magánszemély a bankszámlára utalja vagy készpénzben átadja a vagyoni értéket. A bevétel pedig akkor keletkezik, amikor a pénzt megkapja a magánszemély.

A saját pénzeszközök közötti mozgás (készpénzbefizetés, -kivétel) esetén pusztán átvezetésről van szó. Ezt támasztja alá az szja-törvény 5. számú mellékletében a bevételi-kiadási alapnyilvántartások között tételesen említett pénztárkönyv modell, amely a magánszemély pénzeszközeiben beállt változásokat rögzíti idősorosan. A készpénzbefizetés bankszámlára, illetve a készpénzfelvétel bankszámláról egyáltalán nem jelent változást a magánszemély vagyoni helyzetében. A pénztárkönyv modellben egyértelműen az a bevétel, ami növeli, a kiadás pedig, ami csökkenti a rendelkezésre álló pénzeszközöket - magyarázza az adószakértő. A becslés feltételeinek fennállását Angyal József szerint a pénzforgalmi egyenlegre kellene alapozni.

Az okleveles adószakértő szakvéleménye az ügyben érintett felperesek keresetének része, így azzal Lomnici Zoltán is találkozhatott a vagyonosodási vizsgálatokat áttekintő munkacsoport vezetőjeként. Angyal József bízik abban, hogy a Kúria mostani ítélete nyomán megszűnhet az a gyakorlat, hogy a bíróságok szakmai kontroll nélkül "nyilvánvalónak" és "helytállónak" minősítik az adóhatóság megállapításait.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a munkacsoportban résztvevő bírák hogyan tudják majd objektíven elemezni a saját maguk által is alkalmazott bírói gyakorlatot. A csoport tagja mások mellett Kárpáti Magdolna kúriai bíró és Hajnal Péter kúria megbízott tanácselnök is. A Pénzcentrum.hu információi szerint az említett bírák több vagyonosodási ügyben is jóváhagyták már a bíróságok döntéseit, amelyek szintén nem indokolták meg, miért helytálló az adóhatóság által kreált készpénzforgalmi egyenleg, és az arra alapozott becslési módszer.