-említette a Pénzcentrumnak adott interjúja elején Muzslai Róbert, a Magyar Ultiszövetség (MAUSZ) elnöke. "Gyuri" ebben az esetben természetesen Korda Györgyöt jelenti, a legendás kártyások kéthetente ülnek le ultizni egymással - sokszor éjszakába nyúlóan -, és bár Muzslai Róbert szerint Gyuri bácsitól igen nehéz nyerni, mindig jól szórakoznak. 

-vélekedett Muzslai Róbert, aki elnöki rangja mellett négyszeres országos bajnok ulti játékos, és Magyarország egyetlen szupernagymestere. "Azokat viszont nem szeretem, akik kárörvendés közben szó szerint kiröhögik a másikat vagy durván veszekednek egy-egy rontás miatt. Ennek szerintem nincs helye az asztalnál" - mondta el a kártyás, aki persze hozzátette, hogy az apró szurkálódások elengedhetetlenek, ezek adják ugyanis a játék sava borsát, de tudni kell, hol a határ...

Kihal a játék?

-válaszolta arra a kérdésre Muzslai Róbert, hogy jellemzően kik ultiznak ma Magyarországon egyáltalán. Számszerűleg persze nehéz lenne megmondani a kártyások teljes létszámát, sokan vannak ugyanis, akik csupán családi, baráti körben játszanak otthon, ám azok, akik - többé-kevésbé - rendszeresen eljárnak a MAUSZ versenyeire mindösszesen 200-220 lehetnek.

A MAUSZ egyébként három szakágban hirdet minden évben bajnokságot, ezek a társasági ulti, a sportulti, illetve a csapatulti. Ebből a hármasból a sportulti volt az elmúlt évtized legnagyobb újítása a modern ulti életében. Ennek a szakágnak a létrejötte kellett ugyanis ahhoz, hogy az ultit azonos szabályok szerint lehessen játszani és sportként jegyezhető legyen.

-mesélte a Pénzcentrumnak Muzslai Róbert, aki szerint a mai szabályrendszer végre rendben van, és jól játszható. Egyszerűen bizonyított az évek alatt, persze az elnök azt is hozzátette, hogy nem egy örökre szóló, végleges képződményről beszélünk, ha ugyanis az élet hoz valami olyat a játékban, amit addig nem, akkor felülvizsgálják a szabályokat, és módosítanak is rajtuk, ha kell. Emellett ráadásul az ultibíróknak is folyamatos a továbbképzésük, ők is egyéni rangokat szerezhetnek annak alapján, miként bíráskodnak.

Ez már más liga

A sportulti szakág létrejötte azért is kiemelkedően fontos a hazai ulti életében, mert itt sikerült először a kártyajátékokhoz alapvetően hozzátapadó szerencsefaktort valamennyire megzabolázni. A sportulti selejtezőiben ugyanis a játékos nem a saját asztaluknál ülőkkel néznek szembe elsődlegesen, hanem a többi asztalnál azonos helyen ülő játékos párjaikkal. Mindezt úgy, hogy a játékos pároknak egytől-egyig ugyanazokkal a leosztásokkal kell játszaniuk, mint a többieknek. Mindez azért fontos, mert így egy-egy játékos továbbjutásáról az dönt, miként játssza meg jobban vagy rosszabbul azokat a lapokat, amivel az ellenfelei is rendelkeznek a többi asztalnál. A fix laposztásokat egyébként számítógéppel generálják.

A sportulti megjelenése tehát sportként játszhatóvá tette az ultit, előtérbe helyezve a játéktudást. Mindez pedig azt hozta, hogy kizárólag a magyar sportulti bajnokságban tudnak a hazai játékosok mesterpontokat szerezni, ami alapján átlátható módon rangsorolhatóak is lettek.

Megélni nem lehet belőle

Bármennyire is vált a 21. században profivá az ősi magyar kártyajáték, a nagy áttörés elmaradt. Ha csak például a Texas Hold’Em pókerjátékra gondolunk, még hazai szinten is összehasonlítatlan a kettő egymással, már ami a profik díjazását illeti.

-mondta el Muzslai Róbert, aki kisvártatva hozzátette, "szó mi szó, kupákra egyébként rendkívül sokat költünk". Csak hogy érzékelni lehessen, miről van szó, amikor az ulti versenyeken a díjazásról beszélünk:

Így nem meglepő, hogy a profi magyar ultisoknak a dicsőség a legnagyobb jussa, és a játék iránti mérhetetlen szenvedélyük viszi előre a sportot az országban.

Ki fog utánuk játszani?

A jelenlegi játékosok azonban nem lesznek fiatalabbak, és ezt a szövetség is tudja. Muzslai Róbert szerint személyesen neki is és szövetségnek is az egyik nagy feladata, hogy valahogy utat találjon a fiatalokhoz. De egyelőre ő maga sem tudja, miként lehetne ezt kivitelezni, hogyan lehetne megszólítani a fiatalokat, eljutni hozzájuk.

-sommázta a lehetetlennek tűnő vállalkozás eddigi eredményeit az elnök. A fiatalítás jelenlegi kilátástalanságát jól mutatja, hogy Muzslai Róbert szerint hamarabb lehet majd a határon túli magyarságot bevonni a hazai körforgásba - erre már most előrehaladott törekvések vannak-, mint a helyi fiatalokat. De azt az elnök is tudja, hogy egyszer el fog jönni az az időpont, amikor csak a fiatalokra kell majd koncentrálni, ám ezt még ő maga sem tudja, mikor lesz esedékes. 

-jegyezte meg Muzslai Róbert. Arra a kérdésre, hogy az interneten is játszható ulti nem lehet-e mentőöv, a kártyás szkeptikusan reagált. Szerinte ugyanis hiába játszanak sokan online, ott azért a színvonal messze nem ugyanaz, mint például a magyar bajnokságban. Ez ráadásul csak a kisebbik gond, a nagyobb az, hogy a netes játékosok nem mennek el élőben játszani, nem ülnek be a versenyekre. Egyelőre tehát nem lehet látni azt, mire lesz elég a játék internetes térhódítása.

Milliós nyeremények

Két éve rendezték meg Magyarországon először az úgynevezett Ulti Ligát, ami anno még tévéközvetítést is kapott. Kicsit olyan miliővel, mint a profi póker. A lapokat látni lehetett a kamerák segítségével, szakkommentátorok közvetítették a partikat, és nem mellékesen a győztes 2 millió forintot vihetett haza, de még a dobogósok is szépen kaszáltak.

A játékkép és maga a közvetítések is biztatóak voltak, olyan történt tehát, ami azelőtt még soha. Az ultit profi sporteseményként közvetítette a tévé Magyarországon, és a széria alá a pénzdíjak is oda voltak rakva. Az esemény szervezésében egyébként a MAUSZ is részt vett, ők bonyolították a selejtezőket, és az általuk megalkotott szabályrendszerben versenyeztek a játékosok.  Az együttműködés azonban tiszavirág-életűnek bizonyult, és az első széria után az megszűnt. Ennek körülményeiről és okáról azonban az elnök nem szívesen beszélt.

Mit hoz a jövő?

-mondta el interjúnk végén az elnök, aki arról is beszámolt a Pénzcentrumnak, hogy régóta tervben van már az ulti Hungarikummá nyilváníttatása, de valahogy eddig ez még nem sikerült,