Őrületesen sok pénz landol a magyar családok kukáiban: sokan nem is sejtik

Az élelmiszer-pazarlás elleni világnap először került megrendezésre idén az ENSZ kezdeményezésére. A korábbi kutatások a témában azt igazolták, hogy a 2016-os eredményekhez képest 2019-re 4 százalékkal csökkent Magyarországon az élelmiszerpazarlás mértéke. Azonban még mindig átlagosan 65 kg élelmiszerhulladék keletkezik a háztartásokban fejenként.

A Pénzcentrum friss kutatásának fókuszában a koronavírus-járvány és az élelmiszerpazarlás közötti összefüggés állt. Az online felmérés során arra kerestük a választ, hogy a járvány hatására megváltozott életkörülmények - az anyagi helyzet változása, távmunka, időtöbblet vagy időhiány, vásárlási szokások változása, stb. - milyen hatással voltak a keletkező élelmiszerhulladék mennyiségére. A kutatásból kiderült, hogy a válaszadók jelentős része (40,7%) kevesebb élelmiszert pazarolt a járvány hatására. Ennek számos különféle oka volt a vásárlási szokások változásától kezdve, azon keresztül, hogy több idő jutott főzésre, egészen a megromlott anyagi körülményekig.

Élelmiszerpazarlás a magyar háztartásokban

Úgy tűnik, hogy a válaszadók leginkább a vásárlás során érzik magukat tudatosnak az élelmiszerpazarlás szempontjából. Amikor a felmérésben azt kellett eldönteniük, mennyire érzik igaznak saját magukkal kapcsolatban az egyes állításokat, a legtöbben (92,3%) teljes mértékben, vagy inkább jellemzőnek azt találták, hogy vásárlás előtt ellenőrzik, milyen élelmiszerből milyen mennyiség van otthon.

A vásárlók nagyrészt írnak listát bevásárlás előtt (82,4%), számon tartják a lejárati dátumokat (82%), nem vásárolnak nagyobb mennyiséget, mint ami elfogyna (80,8%). A résztvevők 67,2 százaléka arra is figyel, hogy ne vásároljon éhesen, vagy kapkodva - ami miatt többet vásárolna, mint szüksége van, és így több hulladék is keletkezhetne. A főzés és vásárlás összefüggésében szintén törekszenek a tudatosságra: 77,4 százalékukra inkább, vagy teljesen jellemző, hogy megtervezi előre, mit fog főzni vagy enni a héten, és aszerint vásárol.

Viszont az is nagy mértékben jellemző a magyar vásárlókra, hogy ha olcsóbban kijönnek, inkább a nagyobb kiszerelést választják (79,4%), illetve hogyha kevésbé szép gyümölcsöt/zöldséget találnak csak a boltban, már nem veszik meg (72,9%). Ez pedig pazarláshoz vezet.

A főzés, ételtárolás tekintetében is tudatosnak vallja magát a válaszadók nagy része: jellemzően nem főznek nagyobb mennyiséget, mint ami biztosan elfogy (73,9%), ha mégis megmarad étel, lefagyasztják (72,1%). Az már kevésbé jellemző (47,9%), hogy a megmaradt ételt, amit nem akarnak már elfogyasztani, tovább adják rokonnak, lakótársnak, munkatársnak, stb.

Amikor egy ételnek lejárt a szavatossága, a kitöltők harmada dobja ki a kukába (33,9%). Mindegy negyedik válaszadó nem eszi meg a pékárut, ha az már száraz, és 36,9 százalékuk a gyümölcsöt, zöldséget sem, ha fonnyadt. Pozitívum az élelmiszerhulladék kezelésében, hogy a válaszadók harmada igyekszik komposztálni azt.

Lapunk a kutatás eredményeit a komposztálással kapcsolatban külön cikkben ismerteti.

Milyen élelmiszer kerül kidobásra a háztartásokban?

A 2019-ben elvégzett Európai Uniós kutatás szerint jellemzően a készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint kenyér, illetve egyéb pékáruk mennek veszendőbe a magyar háztartásokban. Erre a Pénzcentrum kutatása is kitért, és a leggyakrabban kidobott ételtípus a pékáru és kenyér lett (37,9%), amit a készétel, főtt étel követ (27,4%), és a zöldségek (23%), illetve gyümölcsök (16,2%) is gyakran kerülnek kidobásra. Kiemelkedőnek mondható még a tejtermékek aránya (11,5) és a húskészítmények - pl. felvágott - (6,7%), kész szószók, öntetek - ketchup, salátaöntet, stb. - (6,4%) és a fűszerek (6,4%) is gyakran kerülnek a szemétbe.

A legkevésbé veszélyeztetett kategóriák a kávé, tea, üdítő (1,4%), a konzervek, befőttek (1,9%) és a nasik, csokik, müzlik, kukoricapehely, stb. (2,5-2,6%). Ezek nagyon ritkán végzik a szemetesben.

Azoknak az élelmiszerkategóriáknak az aránya is szinte hajszálra ugyanígy alakult, amelyekből a válaszadók véleménye szerint több odafigyeléssel többet lehetne megmenteni a kidobástól. Tehát közel ugyanolyan mértékben tekintik megmenthetőnek a kutatásban résztvevők az egyes élelmiszerkategóriákat, mint amilyen arányban azok kidobásra kerülnek.

Mely területen van lehetőség nagyobb tudatosságra?

Annak ellenére, hogy a korábbi kérdések során az derült ki, jellemzően a bevásárlás során a legtudatosabbak a magyarok, ha az élelmiszerpazarlásról van szó, a válaszadók 34,1 százaléka mégis úgy gondolja, több odafigyeléssel ezen a területen még többet lehetne tenni a pazarlás ellen. A maradék kezeléséről 31,6 százalék vélekedett úgy: lenne min javítani. 26,4 százalék szerint pedig az élelmiszertárolásra jobban odafigyelve szintén kevesebbet pazarolna.

A kitöltők 24,7 százaléka a hulladék hasznosításnál érzi, hogy több odafigyeléssel kevesebb élelmiszerhulladékot termelne. Ez annak tükrében érdekes eredmény, hogy a válaszadók csaknem felének van tudomása arról, hogy tudna komposztálni lakóhelye közelében, mégis mindössze 21,7 százalékuk teszi ezt rendszeresen, 15,4 százalékuk pedig alkalmanként.

Mindössze 19,7 százalék gondolja, hogy a főzési szokásain kellene változtatnia az élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentése érdekében, pedig a kutatás szerint a második leggyakrabban kidobásra ítélt élelmiszerkategória a készétel, főtt étel (27,4%). Mivel többen vélik úgy, hogy a maradék kezelése, ételtárolás területén lenne min változtatni, az eredményekből az következik: nem elsősorban abban látják a problémát, hogy mekkora adagot, vagy mit és hogyan főznek, hanem hogy a kész ételt hogyan kezelik, tárolják.

Ez egyrészt arra enged következtetni, hogy a kukába kerülő készétel nem feltétlenül a főzés során keletkezik - hanem pl. ételrendelés útján, menzai, házon kívül történő étkezés során, vagy eleve készen, félkészen kerül megvásárlásra a boltban, éttermekben. Másrészt arra, hogy nem a főzési mennyiségben látja a hibát a válaszadók egy része, hanem hogy utána a maradékot hogyan kezeli - miközben feltehetően ha eleve nem keletkezne maradék, ez nem jelentene problémát.

A járvány hatása az élelmiszerpazarlásra

A járvány hatására rengeteg magyar ember életkörülményei változtak meg egyik hétről a másikra, mely jelentős befolyással lehet az élelmiszerpazarlásra is. A bevásárlási szokások például gyökeresen változtak: kevesebbszer járunk boltba, nagyobb mennyiséget vásárolunk egyszerre és hajlunk az online megoldások felé. Mivel a lakosság egy része sokkal több időt töltött otthon, esetleg a munkáját is onnan végezte, illetve a vendéglátó helyek időszakos elkerülése, bezárása miatt többen kezdtek otthon főzni, étkezni.

Rengetegen váltottak lakóhelyet is: a megkérdezettek jelenlegi és járvány előtti lakóhelyét tekintve a megyeszékhelyekről, fővárosból a kisebb városok, falvakba történt elmozdulás. Mások tehát jelenleg a bevásárlási, de akár a komposztálási lehetőségek is, mint eddig.

Élelmiszerpazarlás szempontjából pedig az egyik legfontosabb szempont, hogy az anyagi helyzet is megváltozott. A válaszadók 43,4 százaléka érzi úgy, hogy az anyagi helyzete valamivel, vagy sokkal rosszabb, mint a járványt megelőzően, és pozitív változást mindössze 9,3 százalék tapasztalt.

A válaszadóink a legnagyobb változást a bevásárlásban tapasztalták a járvány óta, viszont 30,9 százalék jelezte azt is, hogy nem volt változás a korábbi szokásaiban. Bár a válaszadók 44,4 százaléka saját bevallása szerint ugyanannyi élelmiszert pazarol, mint a járvány előtt, 40,7 százalék viszont úgy érzi: kevesebbet. Ennek a változásnak pedig oka is van.

Azok körében, akik úgy érzik, kevesebb élelmiszert pazarolnak a járvány alatt, a leggyakrabban említett ok, hogy kevesebbet járnak boltba (63,1%), kevesebbszer esznek házon kívül (37,3%), több idejük van vásárolni, főzni, stb. (20,6%) és ugyanennyien említették, hogy a járvány óta környezettudatosabbak lettek.

Az anyagi helyzet és az élelmiszerpazarlás összefüggései

Az aktuális anyagi helyzetet érintő kérdés során a kutatásban résztvevők választhatták a Gond nélkül kijövök, és elég tartalékom is van (34,3%), a Ha jól beosztom a kiadásaimat, gond nélkül kijövök (31,6%), az Éppen kijövök a havi jövedelmemből, de nem tudok félre tenni (22,3%), a Hónapról hónapra anyagi gondjaim vannak (5,8%), a Jelenleg bizonytalan az anyagi helyzetem (3,1%) és a Nem tudom / Nem válaszolok (2,9%) lehetőségeket.

Megvizsgáltuk, hogy azok, akik anyagi gondokkal küzdenek, vagy éppen bizonytalan a helyzetük; azok, akik éppen kijönnek a jövedelmükből, de nem tudnak félretenni; illetve azok, akik gond nélkül kijönnek a keresetükből mennyire tudatosak az élelmiszerpazarlásban. A válaszokból az derült ki, hogy anyagi helyzet szempontjából nincs különbség abban - maximum pár százalékpont - mennyire tartják igaznak a válaszadók, hogy tudatosan figyelnek, hogy ne pazaroljanak élelmiszert. A fonnyadt zöldséget, megszáradt pékárut is például anyagi helyzettől függetlenül fogyasztják el, vagy dobják ki a válaszadók.

Amiben eltérést fedeztünk fel, az az anyagi helyzet és az elpazarolt élelmiszer mennyiségének változása a járvány hatására. Az eleve rosszabb, vagy bizonytalan anyagi helyzeteben lévők közül többen válaszolták, hogy kevesebbet pazaroltak a járvány alatt (52,1%), mint azok, akik éppen kijönnek anyagilag (45%), és azoknál is többet, akik gond nélkül kijönnek (38,5%). Azok száma, akik többet pazaroltak a járvány óta, anyagi helyzettől függetlenül elenyésző.

A kérdőív során azt is felmértük, kinek milyen irányba változott az anyagi helyzete a járvány következtében: a válaszadók 46 százalékának nem változott, 43,4 százalékuknak viszont sokkal, vagy valamivel rosszabb lett. Mindössze 9,3 százaléknak javult sokkal, vagy valamivel az anyagi helyzete. Érdekes módon azok közül, akiknek rosszabb lett az anyagi helyzete 47,9 százalék saját bevallása szerint kevesebb élelmiszert pazarolt, míg azok közül, akiknek nem változott, 33,5 százalék pazarolt kevesebbet. (A többet pazarlók száma megint csak elenyésző.) Azt hozzá kell tenni, hogy azok között, akik ugyanannyit pazaroltak, nagy számban vannak olyanok, akik eddig is tudatosan figyeltek, hogy ne pazaroljanak élelmiszert, és válaszaikból az derült ki, hogy az általuk termelt élelmiszerhulladék mennyisége eddig is a legminimálisabb volt.

A szűkösebb körülmények, vagy a nagyobb megtakarítási hajlandóság a bizonytalan helyzet miatt azt eredményezi, hogy az élelmiszerrel is nagyobb figyelemmel bánnak a megkérdezettek. Eleve kevesebb élelmiszert vesznek, és/vagy jobban odafigyelnek, hogy kevesebbet pazaroljanak. Azok közül, akik kevesebbet pazarolnak a járvány óta, minden ötödik válaszadó említette azt okként, hogy kevesebb pénze van.

Szöveges válaszok értékelése

Válaszadóinkat kértük a felmérés során, hogy saját szavaikkal is számoljanak be arról, miben tapasztalták a legnagyobb változást a járvány hatására, illetve hogy mi véleményük szerint a legnagyobb akadálya annak, hogy kevesebb élelmiszert pazaroljanak el. Nagy arányban volt azoknak a válaszoknak a száma, akik úgy vélték, eddig sem pazaroltak, vagy nagyon keveset, és ezen a járvány sem változtatott.

A szöveges válaszokban a bevásárlási szokások változását említették legtöbben. Ez a változás sokféleképpen mutatkozott meg: ritkábban, de nagyobb mennyiségeket vásároltak, így jobban megtervezték a vásárlást vagy éppenhogy lecsúsznak az akciókról. Vannak, akik a járvány óta jobban számontartják azóta a szavatossági időt, vagy áttértek az online vásárlásra, esetleg rákényszerültek, hogy mások vásároljanak be helyettük. Ezeknek a változásoknak pozitív és negatív hatásai egyaránt voltak az élelmiszerpazarlásra.

A válaszadók nagy része a pozitív hatásokat említette: tudatosabban vásárol, listát ír, ellenőrzi az otthon lévő élelmiszertartalékokat vásárlás előtt, jobban ügyel, hogy milyen hosszú a szavatossági idő, amikor megvesz egy terméket. Többet kiemelték, hogy a ritkább, nagyobb mennyiségű bevásárlások az impulzusvásárlásban is gátolják őket.

- válaszolta egy 35-49 év közötti fővárosi férfi. Viszont nem mindenkinek pozitív a tapasztalata a járvány szülte kényszermegoldások terén:

- írta egy 65 év feletti fővárosi nő.

- válaszolta egy 25-34 év közötti budapesti nő. A gyümölcs-zöldség rendelés nehézségét számottevően sok válaszadó említette, köztük egy 65 feletti megyeszékhelyen élő nő is:

A főzés területén szintén többen említettek változást. Egyrészt az időtöbblet, illetve hogy több időt töltenek otthon, sok válaszadónak lehetőséget nyújt, hogy tervezettebben, valamint többet főzzön.

- írta egy 35-49 év közötti budapesti férfi. Ezen a téren is felemás kép rajzolódik ki: egyes válaszadóknak éppen az tette kiszámíthatatlanná a főzés tervezését, hogy - az eddig megszokottól eltérően - otthon kell ellátni a családtagokat, amelyben nincs kellő tapasztalat. A háztartás tagjainak az étvágyának kiszámíthatatlanságát szintén sokan említették negatívumként, az élelmiszerpazarlás csökkentésének gátjaként. Másoknak éppen könnyebbséget jelent az, hogy a háztartás tagjai otthon étkeznek, hiszen emiatt kevesebb a maradék, illetve hogy több idő jut főzésre:

- válaszolta egy családi házban élő, 35-49 év közötti férfi. Ehhez hasonlóan több válaszban, bár kevésbé egyértelműen kimondva jelent meg az a tapasztalat, hogy az élelmiszer a járvány hatására felértékelődött. Ez vagy azzal áll kapcsolatban, hogy többen kezdtek komolyabban kertészkedni - főként az időtöbblet miatt - és a saját maguk által megtermelt élelmiszert nem dobják ki olyan könnyen, vagy azzal, hogy a főzés során érzik a belefektetett munkát és energiát többnek.

A maguk által készített ételt - az idő és munka ráfordítás miatt - értékesebbnek ítélik, így kevésbé hajlamosak elpazarolni. Ez sok válaszadó esetében a házilag sütött kenyér összefüggésében érhető tetten.

Többen említették, hogy mivel nem járnak étterembe, kevesebbet esznek házon kívül, kevesebb hulladék is keletkezik. Viszont sokan a családi és baráti összejövetelek elmaradásában is látják a csökkenő pazarlás okát, ugyanis akkor jellemzően nagy mennyiségű étel marad meg. A szociális kapcsolatok ápolásának rendszerint része az étkezés, akár vendéglátó helyeken, akár otthon - a válaszokból pedig az tűnik ki, hogy az ilyen alkalmak során gyakran keletkezik maradék, illetve élelmiszerhulladék.

Az anyagi helyzet romlása legalább annyi válaszban megjelent, mint a vásárlási, főzési szokások átalakulása együttesen. A legtöbben nem hozták összefüggésben válaszukban egyértelműen az élelmiszerhulladék csökkenésével azt, hogy kevesebbet költhetnek, csak azt, hogy kevesebbet vásárolhatnak

- írta például egy 50-65 év közötti fővárosi nő. Amikor pedig arra kérdeztünk rá, hogy mi az akadálya annak, hogy kevesebb élelmiszerhulladék keletkezzen a háztartásukban, rengetegen említették azt, hogy kevesebb a pénzük az árak viszont emelkedtek - főként a járvány óta.

Ez pedig azért jelent gátat az élelmiszerpazarlásban - hiszen azt gondolhatnánk, aki kevesebbet költhet, kevesebbet is pazarol - mert gyakran a spórolási kényszer miatt rosszabb minőségű élelmiszert kénytelen vásárolni. A rosszabb minőség pedig pazarláshoz vezet. Ráadásul a spórolás arra sarkallja a vásárlót, hogy a gazdaságosabb megoldásokat keresse, ezért gyakran nagyobb kiszerelést választanak. Ennek viszont az az eredménye, hogy nem fogy el, és kidobásra kerül.

- válaszolta egy 25-34 év közötti fővárosi nő. Azonban úgy tűnik a kisebb és nagyobb kiszerelés más oldalról is gátolja a vásárlókat abban, hogy ne pazarolják az élelmiszert. A legtöbb válasz, amely akadályként említi a túl nagy kiszereléseket, leggyakrabban a liszt, búzadara, zsemlemorzsa került említésre, de sokan kifogásolták az előrecsomagolt kenyerek és tejtermékek kiszereléseit is:

- írta egy 65 év feletti egyedül élő nő. Akadályként sokan említették: ha akarnának sem tudnának kisebb kiszerelés venni egyes termékekből, és főként egyszemélyes háztartásokban ez gyakran vezet pazarláshoz, más okok mellett:

- válaszolta egy 35-49 év közötti férfi arra a kérdésre, mi akadályozza a pazarlás csökkentésében. Meglepő módon egy olyan tényező is több alkalommal előkerült a szöveges válaszokban, amely szintén az anyagi és lakhatási körülményekkel van összefüggésben, de közvetett módon az élelmiszerpazarlásra is. Többen említették, hogy a lakásban, amelyben élnek, túl kicsi a hely. Ennek következtében nem tudnak nagyobb hűtőt, fagyasztót elhelyezni, vagy akár kamrát kialakítani:

- írta egy 50-64 év közötti egyedül élő férfi. "Kicsi a fagyasztóm kapacitása. Ha nagyobb lenne a fagyasztóm, sokkal több készételt, húskészítményt, stb. le tudnék fagyasztani, jóval kevesebbet kellene kidobnom" - válaszolta hasonlóképpen egy 65 év feletti fővárosban egyedül élő nő. Mások nem csak a hűtő kis méretét, vagy hiányát, hanem egy olyan helyiség hiányát is említik - pl. pince - ahol hosszú ideig hűvös helyen tárolhatnák a zöldséget, gyümölcsöt.

Összegzés

A járvány az élelmiszerpazarlás szempontjából is változást hozott a válaszadók életében, mely leginkább két fő okra vezethető vissza: a bevásárlási szokások változására, illetve az anyagi helyzet romlására. A kisebb mértékű pazarlást így részben pozitív tapasztalat, részben a kényszer szülte.

A nagyobb tudatosság, tervezettség a bevásárlás és főzés terén hosszabb távon, a járvány lecsengése után is azt eredményezheti, hogy a magyar háztartásokban kevesebb élelmiszerhulladék keletkezzen. Ugyanakkor a járvány életkörülménytől függően negatív hatásokkal is járt az élelmiszerpazarlásra: az otthoni fogyasztás kiszámíthatatlansága, a tapasztalatok hiánya főzés, élelmiszertárolás terén, az időhiány és (főként) az idősebb korosztály másokra utaltsága a vásárlás terén nagyobb pazarlást eredményezett sok háztartásban.

Az élelmiszerpazarlás csökkentésének akadályai között említett indokok azonban kevéssé voltak összefüggésben a járvánnyal. A gyakran említett okok között egyedül az impulzusvásárlás tekintetében hozott pozitív változást a járvány az addigi szokásokban, illetve a felszabadult idő, vagy több otthon töltött idő okozott pozitív változást.

A komposztálási lehetőségek hiánya, a megvásárolható termékek minőségével, eltarthatóságával, túl nagy kiszerelésével kapcsolatos kifogások, vagy a helyszűke például olyan tényezők, amelyek járványtól függetlenül is problémát jelentenek.

A média szerepe a kutatás eredményeinek alapján

A válaszokból az derült ki, hogy az információhiány is gyakran gátja, hogy a válaszadók többet tehessenek az élelmiszerpazarlás ellen. A kutatásban résztvevők 56,5 százalékának nagyon fontos, 24,5 százalékának pedig inkább fontos, hogy a bolt(lánc) ahol vásárol, tegyen az élelmiszerpazarlás ellen (összesen 81%). Azonban a válaszadók 66,9 százalék nem tudja (vagy nem kívánt válaszolni arra a kérdésre), hogy a bolt, ahol vásárolni szokott, tesz-e valamit ez ügyben. Miközben a válaszadók által legkedveltebbnek jelölt boltok többsége így tesz. (Az ezzel kapcsolatos eredményeket lapunk külön cikkben részletezi.)

A komposztálási lehetőségeket tekintve is az látható, hogy a válaszadók jó része szerint nincs lehetősége a lakóhelye közelében erre, miközben erre számos közösségi és egyéni lehetőség is adott lenne.

A saját bevallásuk szerint keveset, vagy semennyi élelmiszert sem pazarlók szöveges válaszaiban gyakran reagáltak a kérdőívben feltett kérdésekre magyarázattal, hogyan használják fel a száraz pékárut, már fonnyadt zöldséget, gyümölcsöt, készételt, stb. és szokásaikkal gyakran a családi neveltetést hozták összefüggésbe. Ellenben azok a válaszadók, akik saját bevallásuk szerint pazarolnának a gyakorlati tapasztalatok, és ismerethiányt gyakran említettek okként - minthogy pl. hogyan lehet egyszemélyes háztartásban jól felhasználni a nagyobb kiszerelésű termékeket, maradék nélkül főzni, vagy a megmaradt élelmiszert, készételt hasznosítani, tárolni.

A média szerepe az élelmiszerpazarlásban tehát kettős: egyrészt sokkal széleskörűbb tájékoztatásra van szükség abban, hogyan tehet a lakosság egyéni és globális szinten az élelmiszerpazarlás ellen - pl. milyen komposztálási lehetőségek elérhetők a lakóhely közelében, melyik boltban kezelik az élelmiszerhulladékot fenntartható módon, milyen ételadományozási szervezetek, módok elérhetőek -, másrészt az egyéni életkörülményekre szabott célzott ismeretterjesztésre van szükség - pl. hogyan főzzünk egy személyre maradék nélkül, hogyan hasznosítható a felesleges élelmiszer.

A kutatásról

A kutatással kapcsolatos információk, további cikkeink itt olvashatók. A Pénzcentrum kérdőívét 1893-an töltötték ki, 886 férfi és 1007 nő. A válaszadók közül 222-en 25 és 34 év közöttiek, 540-en 35-49 évesek, 592-en 50-64 évesek és 498-an 65 év felettiek. A kutatás nem reprezentatív.

A válaszadók 36,6 százaléka él jelenleg a fővárosban, 18,9 százalékuk megyeszékhelyen, 29 százalékuk más városban és 15,5 százalékuk faluban, községben vagy egyéb helyen. A járvány előtt viszont még 14 százalékuk élt városnál kisebb közigazgatási helységben, 38,3 százalék a fővárosban, 19,1 százalék megyeszékhelyen és 28,6 százalék kisebb városban. Vagyis lakóhely szempontjából a megyeszékhelyekről, fővárosból a kisebb városok, falvakba történt elmozdulás, amelynek az élelmiszerpazarlásban is lehet szerepe. A válaszadók 48,6 százaléka él családi házban, 8,3 százalékuk sorházban vagy ikerházban, és 41,4 százalékuk lakásban, (1,6 százalékuk egyéb besorolású ingatlanban).

Legmagasabb iskolai végzetség szerint a válaszadók 2,1 százaléka általános iskolát, 27,6 százaléka középiskolát vagy gimnáziumot, 12,6 százalék OKJ-s képzést, vagy felsőfokú szakképzést, 55,2 százalék főiskolát, egyetemet végzett. Teljes munkaidőben a válaszadók 47,6 százaléka dolgozik, részmunkaidőben 4,4 százalék. 6,6 százalékuk szabadúszó, vállalkozó, 1,7 százalékuk háztartásbeli, 1,6 százalékuk még tanul. A kitöltők 32,1 százaléka nyugdíjas, 1,8 százaléka van GYES-en/GYED-en, és 3 százalékuk munkanélküli.

Az anyagi helyzete a válaszadók 46 százalékának nem változott a járvány következtében, 43,4 százalékuknak viszont sokkal, vagy valamivel rosszabb lett. Mindössze 9,3 százaléknak javult az anyagi helyzete.