Szabálytalankodó boltosok: van jobb ellenszer a büntetésnél?

A vásárlókat óvó hatóságok ellenőrzéseik eredményeit valamilyen formában közzéteszik, számos esetben pedig meg is nevezik a vétkezőket. A cél az elrettentés a nyilvánosság erejével, kérdés persze, hogy ennek igazából mennyi visszatartó ereje van. Egyes - nem alaptalan - vélekedések szerint lehetnek olyan esetek, amikor a vétkező szolgáltató megnevezése erősebben hat a bírságnál - írja közleményében a blokkk.com. Persze, egy nagyobb összegű bírság azért nem smafu, de hát a hatóságnak is be kell tartania szabályokat, amikor a bírság összegéről dönt. A hasára nem üthet, mert az később visszaüt.

A bírságot is a vásárló fizeti meg

A bírságot a fülön csípett vállalkozás előbb, vagy utóbb fizeti, így ez egy kiadás, ami valamilyen jellegű költségként része az árnak. A rossz nyelvek szerint a bírsággal eleve - előre - számolnak a cégek, hiszen ahol emberek dolgoznak, ott könnyebben, vagy nehezebben, de becsúszik a hiba. És akadhatnak szándékosan vétkezők is, lásd például egyes esetekben a nyugtaadást. De hát nyilván nem az a céljuk, hogy megbüntessék őket.

Másik oldalról az állam is számol a bírságbevételekkel, ami tűnhet akár nem szép dolognak is, hiszen milyen alapon feltételezi már előre, hogy bárkit is meg kell majd büntetnie. Megint csak a rossz nyelvek szerint be is kell hajtani a bírságot, különben hiányozni fog a pénz, és különben is, mit csinál az ellenőrző hatóság, ha még bírságot sem szed be.

Helyére téve a tévelygéseket, már amennyire ez lehetséges, ahogyan a cégeknél a bírságkiadásokkal, úgy az államnak a várható bírságbevételekkel nem árt számolnia előre. És az nehezen képzelhető el, hogy az ellenőrző hatóságok ne latolgatnák már előre, hogy vajon mennyi bírságot is szedhetnek majd be. Például a 2017 évi költségvetés is számol bírságbevételekkel, így a központosított bírságbevételek előirányzatának értéke megközelítette a 150 milliárd forintot (hogy mennyi folyt be végül, az majd később derül ki). Érdekes kérdés lehetne egyébként, hogy vajon van-e különbség a kettő között, vajon ugyanakkora bírsággal számolnak-e előre a szolgáltatók és az állam (ezt számba venni, összegezni a cégek oldaláról nyilván lehetetlen feladat, de azért el lehet játszani a gondolattal). A szép persze az lenne, ha egyszer bedőlne a bírságterv, mert minden szolgáltató nagy hirtelenjében megjavulna, de erre nagy valószínűséggel várni kell még egy darabig.

A hatóságok beszámolnak, de azért akad kivétel is

A jog szabályozza a hatósági fellépés rendjét, meghatározva, hogy egyrészt melyik hatóság milyen esetben szabhat ki pénzbüntetést, vagy csak kötelezheti a szolgáltatót a helyes eljárásra (például a kis- és középvállalkozások bizonyos vétségek esetében első alkalommal nem büntethetők pénzbírsággal).

Az ellenőrző hatóságok ugyanakkor egyre többet hangsúlyozzák, hogy nem a bírságkiszabás a cél, bár akit megbírságolnak, az nyilván ezt nem nagyon hiszi el. De azért a kis- és középvállalkozások kivételezése az első körös bírságolás alól, vagy például az adóhatóságnál a méltányosság, a támogató eljárás rendje, vagy az adótraffipax azért nehezen kifogásolható módszer, ezt nem nehéz belátni. Ezzel együtt az adóhatóság például 2016-ban közel 70 milliárd forint mulasztási bírságot szabott ki első fokon. A NÉBIH közel 400 millió forint bírságot mért ki ugyanebben az évben (vigyázat, a két hatóság hatóköre között óriási a különbség). A fogyasztóvédelmi hatóságokról nem lelhető fel összegzés a 2016-os esztendőről, pedig korábban tanulságos, részletes beszámolókat állítottak össze. Ők kilógnak a sorból a többi hatósággal szemben.

És a nyilvánosság: mit segít a pénztárcádon

A vásárlók szemében a fogyasztóvédelmi hatóságok azok, akik pénztárcájuk legfőbb őrei lehetnek. Egyébként valószínűleg a vásárló tehet a legtöbbet a saját pénztárcájáért, persze ehhez elkél némi segedelem.

A járási hivatalok, kormányhivatalok berkeibe olvasztott fogyasztóvédelmi ellenőrzésekről két, a vállalkozásokat megnevező lista lelhető fel. Az egyik a fogyasztóvédelmi hatóságok jogerős határozatai (persze, nem az összes, hanem csak a legutóbbi hat hónap elmarasztaló döntései). A fogyasztóvédelem is egyébként számos esetben csak kötelezi a vállalkozást a hiba kijavítására, de a döntését a meghatározott rendben köteles nyilvánosságra hozni. Hát itt bizony 1 224 darab határozat szerepel jelenleg (az összegzés készítésekor, de ez folyamatosan változik: régi határozatok mennek, újak jönnek).

A fogyasztóvédelem másik nyilvános listája a súlyosan jogsértő webáruházaké. Ezek száma 130 felett mozog, 2017 elejétől itt két évig tüntetik fel a vétkező webáruházakat (jelenleg egészen pontosan 136 tételszám van feltüntetve). A súlyos hibákat, mely alapján ide juthat egy webáruház, külön rendelet szabályozza, a háttér pedig az, hogy sok az adminisztrációs szabályszegés, a hibás, hiányos tájékoztatás, ezt azért el kell ismerni. Súlyos hibának számít például a kötelező elállással, a szavatossági jogokkal, vagy a legfontosabb elérhetőségekkel kapcsolatos tájékoztatás hiányossága, vagy éppen elmaradása a webáruház honlapjáról.

Az esetek nagy részében egyébként a vétkes webáruház azonnal ki is javítja a hibát, ezt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság beolvadt a szaktárcába) honlapján szép zöld betűkkel fel is tüntetik. Az már csak érdekesség, hogy erről a listáról a webáruház honlapja egy-két kattintással el is érhető, így ha kijavította a hibát és ezt a hatóság is dokumentálja, akkor némi bevásárlás előtti háziasszonyi szemlélődést követően akár nyugodtan lehet rögvest vásárolni is. Hiszen hatóságilag ellenőrzött a honlap. Azért ez a reklám már nem biztos, hogy szükséges.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-felügyeleti Hivatal is jegyzi a jogszabályban előírt vétkezőket. 2017-ben a jelenlegi kimutatás szerint 54 olyan élelmiszer termelőt, feldolgozót, vagy kereskedőt listáztak a kormány honlapján, akik súlyosan vétkeztek az élelmiszerbiztonsági előírásokban. Bizonyára a sok-sok híradásból is lehet következtetni arra, hogy a legtöbb gond a húsosokkal volt eddig.

A Gazdasági Versenyhivatal is nyilvánosságra hozza döntéseit, ezek általában a vaskosabb ügyekre irányulnak, amikor szélesebb körben sérülnek a vásárlók jogai. Hát itt bizony akár 1-2 évig is eltart egy vizsgálat, a versenyjog szövevényessége és az ügyek nagyobb súlya, összetettsége miatt. Persze, ebben a körben a bírságok is vaskosabbak lehetnek.

Ki nézi ezeket a listákat?

Körkörös pénztárcavédelem: segít-e a nyilvánosság? Hát persze, sőt, ez a legélesebb fegyver.

Az egyik kérdés most már csak az, hogy a vásárlók közül ki bogarássza ezeket a listákat. A vásárlótól nehezen várható el, hogy minden bevásárlás előtt nekiessen böngészni hatósági nyilvántartásokat. Marad az, hogy maguk a hatóságok, vagy éppen a civil fogyasztóvédelmi szervezetek hívják fel a figyelmet valamely kérdésre, aminek persze csak akkor van értelme, ha okosan csinálják.

És ott vannak a közösségi oldalak, melyek nagyon gyorsan pörögnek, és lepipálják a vásárlók könyvét és minden nyilvános hatósági listát. Hiába, a digitalizáció a panaszkodás műfaját is átalakítja. És hatékonyan. Az okos szolgáltató egyébként figyeli, hogy a saját céges közösségi oldalán miről panaszkodnak a vásárlók, sőt, be is szól, hogy kivizsgálná a panaszt. A digitalizáció mai korában nem is szerencsés másként eljárni, hiszen ha sok a kifogás, akkor a panaszáradat úgyis kibuggyan valahol. A hatóságoknak pedig a valóban súlyos ügyekre érdemes összpontosítaniuk a nyilvánosság mezején, és a segítő összegzésekre, a többivel amúgy sem törődik idő, energia hiányában a vásárló. Meg egyébként is.