Balogh Petya: fontos tananyag hiányzik a magyar iskolákból, újra kell gondolni az egész rendszert

Pénzcentrum: Hogy látod, milyen ma fiatalnak, kezdő vállalkozónak lenni Magyarországon? Mik a legnagyobb kihívások, amikkel a Z-generációnak szembe kell néznie?

Balogh Petya: Kettős érzésem van a témában. Egyrészt soha nem volt ennyire könnyű még, hiszen végtelen mennyiségű tudás elérhető ingyen a témában minden csatornán, rengeteg közösség és segíteni vágyó szervezet és program működik.

De emellett soha nem volt nehezebb, mert hatalmas a verseny és nem könnyű felvenni a versenyt kis, induló vállalkozásként a nagyobbakkal.

Sokan azt mondják, a mostani fiatalabb generációk az elsők, akik már nem veszik biztosra, hogy jobban fognak élni, mint a szüleik. Ez szerinted is megfigyelhető a hazai fiatalok, fiatal vállalkozók körében?

Szerintem ez inkább a nyugati, fejlettebb világ kihívása. Magyarországon még bőven van hová fejlődni és annyira nem élt még jómódban az előző generáció, hogy ne lehetne túltenni rajtuk, például lelki egészségben, életörömben, egészséges életmódban, önmegvalósításban. A hazai fiatal vállalkozók körében inkább azt érzem, hogy nem mernek elég nagyot álmodni. Kevés a pozitív példakép előttük és emiatt (is) alacsonyabb az ambíció és a bátorság.

Sokszor hangoztatod, hogy az oktatásnál és a tanulásnál kevés fontosabb dolog van. Hogy látod, mennyire készít fel valakit a mai közoktatás a vállalkozói létre, vagy úgy magára az életre? 

Hahaha. Hát ha őszinte kell legyek, akkor szerintem semennyire. Bár lassan alakulgatnak az első programok (HSUP, egyetemi innovációs programok, inkubátorok), de még nagyon messze vagyunk attól, hogy ez jól működjön. Szerintem a mesterséges intelligencia korszakának hajnalán az egész oktatási rendszer célja és eszközrendszere megérett egy jelentősebb újragondolásra.

A gyerekeink nem a tizennyolcadik században fognak felnőni, hanem egy olyan világban, amikor a munkahelyek túlnyomó többsége digitális, ahol a mindenhol jelenlévő mesterséges intelligencia az alap eszközünk, és ahol a tudás minden pillanatban hozzáférhető.

A sikeres karrierhez már nem a lexikális tudásunkra van szükség, hanem a kreatív és hatékony problémamegoldásra a kritikus gondolkodásra és a kommunikációra és kooperációra, géppel és emberrel egyaránt. Ezekből szinte semmit nem tanítunk, hanem tiltjuk az internet, az okos eszközök és az AI iskolai használatát. Mindezt úgy, hogy az iskolarendszerből kilépve a munka világában ezek nélkül elképzelhetetlen boldogulni.

Ha döntéshozói pozícióban lennél, mi az, amit mindenképpen beemelnél a tananyagba, mert a jövőben létfontosságú lesz, vagy szimplán nem tanítják ma az iskolában, pedig kellene?

Három dolgot biztosan megtanítanék:

1. Digitális skillek: Én elvárnám, hogy a diákok mesterséges intelligenciával oldják meg a feladatokat és a házit.
2. Kooperáció: Megtanítanám, hogy az életben sosem egyedül tudunk nyerni, hanem csakis csapatban. Ezért az órai munkában és a házi feladatokban mindig csapatokban dolgoztatnám a diákokat.
3. Kritikus gondolkodás: Megtanítanám, hogy nem csak egy jó válasz van egy kérdésre és legfontosabb eszközünk az életben a kíváncsiságunk.

Egyre nagyobb teret hódít az életünkben a mesterséges intelligencia: egyesek attól tartanak, hogy elveszi a munkát, mások szerint pedig csak azokét, akik nem fognak hozzá érteni. Tudomásom szerint ez sincs benne jelenleg a központi tananyagban, csak külön foglalkozásokon találkozhatnak vele a gyerekek. Mekkora előnyt jelenthet a jövőben, ha valaki már fiatalon elkezd az AI-al foglalkozni? 

Szerintem már nem lesz olyan időszaka az életében a most született gyerekeknek, amikor ne lenne minden pillanatban körülöttük az elektromosság, az internet és a mesterséges intelligencia. Ez már az életünk, a mindennapok és digitális emberi fajunk része. Nem csoda, hanem alap infrastruktúra. Ha az életre akarjuk őket felkészíteni, akkor ez a jövőnk egyik pillére. Aki ebben a világban nem boldogul, az az életben nem boldogul.

A Z-generáció egyre több sikeres (vagy magát annak mondó), fiatal vállalkozóval találkozhat a közösségi médiában. Mintha kezdene elmosódni a határ a vállalkozó és az influencer között. Szerinted milyen az „egészséges influencer-vállalkozó arány”?

Ahhoz, hogy több és bátrabb fiatal vállalkozónk legyen, ahhoz több olyan fiatal vállalkozó kell, aki rendszeresen és nyíltan kommunikál az útjáról. Azaz kellenek a vállalkozó-influenszerek, akik lehozzák a vállalkozások világát érthetőre, hozzáférhetőre.

Te követsz valakit a TikTok-vállalkozók közül? Hogyan lehet kiszűrni, kitől érdemes tanulni? Mennyire káros sikerekkel, pénzzel, gazdagsággal menőzni az interneten?

Nagyon sokakat. De számomra nagyon fontos az értékrend. Én abban hiszek, hogy mindenekelőtt értékesnek és hasznosnak kell lenni. A pénz csak ezután jön. Aki a pénzzel vág fel, az engem nem érdekel.

December közepén csengettél a BÉT-en, tőzsdére ment az STRT Holding. Hogyan értékeled az azóta eltelt bő negyedévet, sikerült hozni azt, amire előzetesen számítottatok?

Izgalmas, építkezős időszakon vagyunk túl, ahol rengeteg mindennel indultunk el tavaly, és egyelőre szinte minden területen sikerrel vettük az első akadályokat. Nemrég jelent meg az első éves jelentésünk, ez is egy nagy lépés volt számunkra.

Akkoriban azt mondtad, legfőbb célotok megváltoztatni a hazai startup-életet, ne csak állami és EU-s pénzek legyenek a mozgatórugói, hanem magántőke is. Most hogy néz ki ez a mix? Az uniós források egy részét feloldották például, ebből jutott vállalkozásoknak is?

Egyelőre az EU-s és állami pénzek jelentős része eltűnt a piacról, a tavalyi év startup befektetés szempontból évtizedes mélypont. A jó hír, hogy lassan megmozdulni látszik a magántőke, egyre több az angyalbefektető. De hatalmas a lemaradásunk a régióhoz képest. 2023-ban minden országban bezuhant a befektetési kedv, nagyot esett a startupok finanszírozása. De míg Magyarországon 6 euró alatt volt az egy főre eső kockázati tőkebefektetés, addig Ausztriában 65 euró, Észtországban 240 euró fölött.

2023 második felében indult az STRT Launchpad programja, amelynek keretein belül korai szakaszban lévő vállalkozásokat mentoráltok. Mik a tapasztalatok, melyek a leggyakoribb hibák, amiken elcsúszhat most egy-egy fiatal vállalkozó?

A STRT Launchpadbe olyan startup csapatokat várunk, ahol már összeállt az alapítói kör, és van egy nagy ötlet, hogy mivel foglalkoznak majd, de még nem érettek a tőkebevonásra. Nekik segítünk eljutni a “jónak tűnő” ötlettől a piacon kipróbált, ügyfelek által validált ötletig, kidolgozott üzleti koncepcióig és a befektetőknek elmondható pitch-ig.

Ami a legnagyobb kihívásunk, hogy túl kicsik az álmok, hiányzik az ambíció és sokszor nagyon alacsony az üzleti tudás szintje. Messziről indulnak a csapatok, de három hónap alatt hatalmas utat tudnak megtenni. 

Visszatérve egy kicsit a közösségi médiára: mennyire látható a fentebb említettek a hatása az újdonsült vállalkozók között? Mondhatjuk, hogy 2024-re divat lett vállalkozónak lenni?

Remélem, hogy így van. Amikor 2019-ben elindult a Cápák között sorozat, akkor még nagyon nem így volt. Egyfajta szitokszó volt a “vállalkozó” és volt egy mérgező gondolat is hozzá, hogy ők azok akik széthordják az országot.

Nagyon jó látni, hogy pár év alatt mennyit javult ennek az életútnak a megítélése. Szerintem a világon nagyon kevés dolog történik, amíg egy vállalkozó el nem dönti, hogy létrehoz valamit. Kockáztat, befektet, kitalál és megvalósít. És így fejlődik a világunk, a vállalkozók munkája által. Közös érdekünk, hogy ez a pálya megbecsült legyen és sok jó vállalkozónk legyen.

Egy tavaly februári interjúdban azt mondtad: ilyen kamatok és állampapírhozamok mellett nem éri meg befektetni az országban, még saját cégbe sem. Mára az infláció lassulni látszik, és az állampapírok sem fialnak annyira jól, mint akkoriban. Hogy látod, mennyire óvatosak most a vállalkozók, ma már mernek például nagyobb befektetésekbe, fejlesztésekbe vágni? Összességében kint vagyunk a válságból, és ha nem, akkor meddig nyöghetjük?

Nagyon jó, hogy lassan elmúlik ez a rémálom is. De sajnos az infláció és a gazdasági válság megtépázta az embereket. Kimerültek a tartalékok, mindenki szegényebb lett, amennyivel több pénzünk van, annál kevesebbet ér. Emiatt még nehéz az újraindulás, mindenki óvatos.

Szerintem még évekbe fog telni, mire igazán kimászunk a gödörből. De akik ebben az időszakban építenek, fejlesztenek, és nem csak túlélnek, de befektetnek a jövőbe, ők lesznek a válság múltával a nyertesei a következő növekedési ciklusnak.

Mennyire érték el várt hatásukat a bejelentett vállalkozástámogatási intézkedések? Segítettek a kedvezményes hitelek?

Nem vagyok közgazdász, nem tudom megítélni. Egyelőre még inkább azt látom, hogy óvatosak a vállalkozók és nem a beruházások vannak prioritásban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik vállalkozás indításán törik a fejüket: jó időszak ez erre? Mennyire egyszerű ma egy startupnak befektetői tőkéhez jutni? Mekkora előnyt jelent, ha valaki a válságos időszakban tudott sikerrel elindulni?

Azt üzenném, hogy vállalkozást indítani mindig nehéz, és mindig sok váratlan meglepetéssel és kemény leckékkel jár együtt. Ezen a pályán egy évtized szívás mindenkinek jut, mielőtt belejön és sikeresen tudja a cégét vezetni. Azaz hosszú út lesz, ezért érdemes elindulni mielőbb.

Fotó: Stiller Ákos