Teszten a Hyundai villany-népautója: mutatjuk, megéri-e megvenni

A mai villanyautó-kínálat egyik legracionálisabb és legpraktikusabb darabját rakta össze a Hyundai a felfrissített Ioniq-al. A kompakt méretű kocsit hibrid, plug-in hibrid és tisztán elektromos verzióban is meg lehet vásárolni - nálunk a tisztán elektromos verzió volt egy hétig. Az új Ioniq nagyobb akksit kapott, amivel már játszva meg lehet tenni 200-nál is több kilométert egy töltéssel, gazdaságos módban még akár a 270 kilométer is játszható. Azért a prospektusban ígért 300+ kilométerhez elég gazdaságosan kell járni - tippem szerint kb. 50-nel, hegynek lefelé, hátszélben. De a 200-270 simán benne van a gépben, úgyhogy egy hosszabb kiruccanástól sem kell parázni.

És akkor most pár sorban tudjuk le a száraz technikai adatokat: az akksi nettó 38,3 kWh kapacitású, a motor teljesítménye pedig 136 lóerő, ami teljesen optimális ehhez a mérethez és súlyhoz. A kocsi már 100 kW-val is tud tölteni az erre alkalmas berendezésekről - ezekből még elég kevés van itthon. A csomagtartó 357 literes, ami a kategóriában kb. átlagosnak számít, de elég praktikusan elrendezhető, külön kis táskák is vannak a töltőkábeleknek, amelyeknek köszönhetően nem fognak céltalanul hányódni a csomagtérben. A hátsó üléseket lehajtva elég tekintélyes méretű helyet kapunk - akár egy horgásztúrára is el lehet indulni két fővel, a hosszú botok is gond nélkül elférnek.

Maradva a belső térnél és a praktikumnál: az utastérben nincs semmi különleges, extravagáns, egyszerű, mégis nagyszerű. Az üléskárpit például csodásan tisztítható, minden zeg-zugból könnyen ki lehet kergetni a pormacskákat, és a szőnyegből is varázsütésre ugranak ki a különféle mocsokdarabok, ha eljő a porszívó. Külön dícséret illeti még a tervezpket, amiért a fizikai gombok 90 százaléka helyett érintésérzékeny felületekkel rakták tele a középső konzolt, amit így elég egy egyszerű ronggyal áttörölni, oszt' jónapot. Ha már zongoralakkból van a borítás, ami híresen érzékeny az ujjlenyomatokra és a porra, legalább nem nagy ördöngősség tisztítani.

A középkonzolban kapott helyet a telefontartó rekesz, ami vezeték nélküli töltést is tud, de a kábelen töltődő mobilt is bele lehet helyezni. Méretre egészen nagy, szóval a tepsi méretű okostelefonok szerelmeseinek sem kell kompromisszumot kötnie.

Még mindig olcsóbb az áramot "tankolni"?

A Pénzcentrum is rendre beszábol róla, hogy a hetekben zuhanásnak indult az üzemanyagok ára, a benzin például 10 éve volt utoljára ilyen olcsó. Az eddig is tudott volt hogy elektromos autóval járni olcsóbb, mint hagyományossal, de vajon meddig marad még ez így? A videóban kiszámoltuk, hogy meddig kellene lemennie a benzinárnak, hogy megérje inkább azzal járni, mint az elektromos autónkat a Mobiliti tarifái szerint tölteni.

Milyen vezetni?

A fenti kérdére a válasz röviden összefoglalva az, hogy baromi jó. Ahogyan a villanyautóktól megszoktuk, az első másodperctől kezdve minden nyomaték és lóerő a rendelkezésre áll, így eszméletlen élmény elrajtolni egy-egy piros lámpánál. Autópályán sem kell félni, akkor sem kerül gondba a gép, ha mondjuk egy kamionsort kell kielőzni, és hirtelen 90-ről 130-140-re kell felgyorsulni.

A támogató rendszerkkel sincsen semmi gond, a távolságtartó és a sávtartó kiszámíthatóan működik, nem fékez vagy korrigál drasztikusat, csak ha már tényleg nagy a baj. Ha az ember kezeit nem is, de a lábait szinte teljesen hasztalannak érzi egy hosszabb pályás túra alatt. Konkrétan már-már elalszik a végtelen csendben, a zajszint a nyári gumikkal vélhetően még ennél is alacsonyabb - az abroncsokon kívül más nemigen kelt hangot menet közben.

Autópálya-város-főút kombináció mellett is sikerült 16-17 kWh/100km környékén tartani a fogyasztást, így egy töltéssel tutira meg lehet tenni 200 kilométert, némi biztonsági ráhagyással is. Igaz, egy pillanatig sem spóroltunk az erővel, és ment a fűtés is rendesen.

Ha már hangok: a hifi eléggé rendben volt ebben fullextrás modellben, az Infiniti-rendszer tényleg csúcs. És a központi egységgel is minden rendben, a navi is használható, az android autó pedig gyorsan csatlakozik, és alkalmazkodik a helyzethez. Pont olyan, amilyet elvárnánk egy modern autótól.

Ami furcsa volt, az a sebességváltó, azaz hát a négy kapcsoló, amivel a menetirányt lehet változtatni. P-N-R-D, eddig tiszta sor, csak nem szabad kapkodni! A rendszernek kell egy fél másodperc, mire átáll a kívánt irányba, úgyhogy nem érdemes megfontoltnak lenni - parkoláskor nem szerencsés a rossz irányba manőverezni. Sőt, olyan is előfordult, hogy hanyagul nem nyomtam meg elég erőteljesen a gombot, és csak gázadáskor tűnt fel, hogy amúgy még mindig D-ben van a váltó hátramenet helyett.

A másik ilyen zavaróbb aprósák az a kettéválasztott hátsó szélvédő. Az alsó üvegre pedig esős, havas időben felverődik a koszos víz, a kilátás ezzel jelentősen korlátozódik.

Nem akar más lenni

Összességében az Ioniq-ról elmondtható, hogy egy percig sem akar többnek látszani, mint ami: nem akar sportkocsi, sem Tesla lenni. Ez egy kiváló, mindennapi nyúzásra teremtett elektromos autó, amivel akár az országot is a nyakába veheti a család. Nem csilli-villi rongyrázás, de mégis egyvalamire tökéletesen alkalmas: viszonylag gyorsan és gazdaságosan közlekedni. És azért a külsőre sem egy csúnya gép.

Aki 10-15 millió forint körüli családi villanyautóban gondolkodik, mindenképp vegye számításba az Ioniq Electricet. A fullextrás tesztautónk listaára 13,1 millió forint, a legolcsóbb, Comfort felszereltségű Ioniq-ot pedig 11,3 millióért lehet hazavinni a Hyundai árlistája szerint. Ugye már nincs a másfél milliós állami villanyautó-támogatás sem, és úgy néz ki, hogy a vírus teljesen kersztülhúzta a számításokat, nem tudni, hogy mikor lesz újból állmi pluszpénzt elektromos autó vásárlására.