Meglepő praktika a balkonon: nem is gondolnád, mi minden megterem így

Pénzcentrum: A neveddel akkor ismerkedhetett meg az ország, amikor híre ment, hogy egy Perma gang projekt keretében a belváros közepén, egy társasház gangján építetted meg a saját kertedet, méghozzá egy új, vagy nem is annyira új szemléletmód, a permakultúra mentén. Mióta foglalkoztat téged ez a kérdés, és honnan ered a természettel való ennyire szoros kapcsolatod?

Lőrinczi István: Ez nálam viszonylag régre nyúlik vissza, de alapvetően tíz éve foglalkozom fenntarthatósági ismeretterjesztéssel, a permakultúrában csak 1-1,5 éve mélyültem el. Számomra az volt a nagy "aha-élmény", amikor rájöttem, hogy azt a sok tapasztalatot, amit az évek alatt összegyűjtöttem, gyönyörűen strukturálja, keretrendszerbe helyezi a permakultúra. Erdélyben születtem, ami csak annyiban lényeges, hogy a természet ott tényleg nagyon közel volt hozzám, amit én ki is használtam: már gyerekként sokat túráztam, aztán felnőttként hegymászó instruktor, magashegyi túravezető voltam, de expedíciót is szerveztem. Most már 30 éve Budapesten élek ugyan, de valahonnan onnan eredeztethető a természettel való szoros kapcsolatom, a természetismeretem, ami a permakultúrában való elmélyedésben sokat segített nekem. 

Pontosan mit jelent a permakultúra?

A permakultúra egy tervezői rendszer, aminek három alapelve van: védd meg a bioszférát, embertársaidat, és a felesleget forgasd vissza! Ezekből aztán még nagyjából 200 elv alakul ki, illetve van egy komoly filozófiai rendszere is: dióhéjban annyi, hogy a természettel való együttműködésre alapozza a tervezési rendszert. 

Nálam azért van ennyi sok paradicsomom a gangon, mert odafigyeltem arra, hogy a beporzókat ide vonzzam, hogy végezhessék a dolgukat. Megteremtettem azokat a feltételeket, amelyekre nekik szükségük van. A zengőlégytől a méhecskén át a darázsig sőt, a különböző lepkefajták előfordultak a belváros közepén, én tavasztól őszig nyíló virágokat telepítettem, így a rovarok érzik a nektár illatát, és van miért iderepülniük. Van méhecskehotel, amit pontosan olyan helyre tettem, ahol a lakói jól érzik magukat, illetve van víz is, föld is. 

Ha jól értem, akkor ez egy olyan bonyolult rendszer, amit fel kell fogni, meg kell érteni ahhoz, hogy valaki sikeres termelő legyen. Tehát attól, hogy kiültetek egy tő paradicsomot, még nem biztos, hogy lesz is termésem hosszútávon. 

Ez pontosan így van, tulajdonképpen csak holisztikus szemléletmóddal érdemes megközelíteni ezt a témát. Jó példa erre, hogy annak idején otthon, Erdélyben osztályfőnököm anélkül, hogy mi tudtuk volna, mit jelent ez, már akkor alkalmazta ezt a nézetet - és ez a későbbiekben sokat segített nekem. Ott folyik a Poklos-patak, ami Marosvásárhely környékén ered, majd belefolyik a Marosba, nekünk, iskolásoknak az volt egyszer a feladatunk, hogy feltérképezzük ennek a pataknak a kritikus pontjait: nemcsak vízmintákat vettünk, amiket a laborban megvizsgáltak, de megnéztük, hogy milyen élőlények élnek benne, milyen szennyeződések károsítják, és még azt is megfigyeltük, hogy azon az adott helyen milyen egyéb élővilág alakult ki. Számomra ez az élmény meghatározó volt, hiszen az interdiszciplináris összefüggések felismerésére tanított meg, amit aztán nagyon jól tudtam használni a későbbi szakmáimban. Ha belegondolunk, a permakultúra is nagyon sok tudományágat magába foglaló szemléletmód, annyira szerteágazó, hogy sokszor egyenesen ijesztő is. 

Nem kell ismerni a növények latin nevét, elég ha tudom, talajvizsgálatkor milyen mintavételekre van szükségem, mire figyeljek oda, és meghalljam, a növények hogyan kezdenek el árulkodni: előbb-utóbb megismerem őket, és rájövök, melyikük mivel társítható. 

A holisztikus gondolkodásmódot a maga komplexitásában az élet más területére is lehet alkalmazni?

Természetesen! Nagyon sokan ott ragadnak le a permakultúrával kapcsolatban, hogy ez egy kertészeti módszer: amikor tervezői képzésre jártam, a tanárunk első mondata az volt, hogy aki kertészkedni jött, az most álljon fel. Bár arról beszélünk, hogy a növények, állatok, a vízrendszer hogyan állnak össze, de tulajdonképpen ezt a módszert akár egy cég üzleti modelljének kialakításakor, újjáalakításakor, egy szervezet fejlesztésében, vagy egyéni fejlődésünkben is tudjuk használni, sőt, akár egy egyszerű prezentációban is. Ha van az embernek egy vállalkozása, amit ér egy váratlan külső hatás, mint most a Covid, és csakis egyféle tevékenysége, célközönsége van, az beláthatóan nem egy stabil helyzet, ott akár nagy baj is lehet. Ezzel szemben a diverzitás stabilitást okoz, a stabilitástól pedig magas hozam várható. Ez így van az üzletben, a természetben is. 

De visszakanyarodva a természethez, annyit illik még megemlíteni, hogy 1950-ben az ausztrál Bill Mollison volt az, aki először felismerte, hogy az a mezőgazdaság, ami jelenleg működik, nem lehet hosszú távon fenntartható. Ő kezdte el kidolgozni a permakultúra legalapvetőbb részleteit. Ha Mollison ezer évvel ezelőtt született volna, és ha akkor hasonló problémák lettek volna, mint 1950-ben, akkor őt ma istennek neveznék. 

De azok a termelési, mezőgazdasági problémák, amelyek az 1950-es évek környékén fennálltak, azok 2020-ra megsokszorozódtak: azaz mára még több ember él a bolygón, és még több termőföldre van szükség az ellátásukhoz. 

Ez pontosan így van, ezért is nagy kár, hogy egyelőre kevesen ismerik ezt a rendszert. Az én legfőbb küldetésem talán az, hogy minél többekkel megismertessem, és azután minél szélesebb körben kezdjék el alkalmazni. Nagyon jó lenne, ha nemcsak a magánszektorban terjedne el.

Fontos lenne, hogy gazdálkodók is megismerjék?

Ez nagyon nehéz, mert egy komplett értékrendet kellene megpiszkálni. Ameddig csak azt tartjuk szem előtt, hogy mi mindent akarunk kitermelni a földből, addig sajnos ennek nem lesz foganatja. Ahhoz, hogy működjön akár kicsiben, akár nagyban, a fent említett három alapelvet feltétlenül be kell tartani. Forgasd vissza a felesleget: erre az a nagyon egyszerű példám, hogy ha a retket kihúzom a földből itt a gangon, akkor azon részeit, amit nem fogyasztok el, visszateszem ugyanabba a cellába, hiszen onnan vettem ki a tápanyagot. Ami számomra nem fogyasztható, az amúgy tele van nitrogénnel, egyéb hasznos anyagokkal, ami a föld számára hasznos. A nagyüzemi gazdálkodásban még kell idő, mire ezt belátják a gazdálkodók, a döntéshozók. Mivel rengeteg az ember a Földön, a rövid távú hatékonyságra gyúrunk, miközben a hosszú távú fenntarthatóság szempontjai egyáltalán nem érvényesülnek. Emellett az emberek egyéni felelősségvállalását is lehetne tovább mélyíteni. 

Pedig mára a bio, az öko, a környezetbarát, a műanyagmentes és az ehhez hasonlók hívószavak lettek a kiskereskedelemben is, a marketingstratégia szerves részét képezik. Az, hogy ilyen sokszor halljuk, olvassuk őket, az használ az ügynek, vagy épp ellenkezőleg: elkoptatják a szavakat, és semmit nem jelentenek már, kiüresedtek?

Én alapvetően egy pozitív beállítottságú ember vagyok, azt gondolom, hogy használ. Tíz éve próbáljuk az emberekbe sulykolni ezeket az elveket, és ha divatba jön, hogy vagány dolog ökoparadicsomot enni, az kifejezetten hasznos. Már csak azért is, mert kialakulhat egy olyan piaci igény, aminek aztán eleget kell tudni tenniük e termelőknek. Persze azt is tudjuk jól, hogy nagyon sok vállalat úgy zöldíti be a tevékenységét, hogy az egy kicsit talán hiteltelenné teszi az ökokérdést, ám ha elkezdenek csak egy kicsit is felelősen gondolkodni, már eggyel jobbak vagyunk. 

A világ népességének a 68 százaléka városokban él, az eloszlása ugyan nem egyenletes, Afrikában például csak 44 százlék, az USA-ban azonban 82 százalék, Magyarországon 69,5 - és ez arány folyamatosan nő. Éppen ezért hatalmas relevanciája van a városi permakultúrának. Anélkül, hogy belemennénk részletes magyarázatokba, fontos tudni, hogy a permakultúra zónákban gondolkodik: az 1. a ház környéke, az 5. pedig az őshonos természet. Mindig az 5. zónából hozzuk be a tudást, azaz azokat a mintázatokat igyekszünk használni, amiket a természetben felfedezhetünk. Számomra az egyik nagy megvilágosodás a témában az volt, amikor rájöttem, ha úgy tekintünk a városokra, hogy az emberek nem elvették a teret a természettől, hanem átalakították, akkor a városra tekinthetünk úgy is, mintha rengeteg sziklafal lenne itt és nagy hegyek. Ha azt nézem meg, hogy a hegyekben hogyan működik egy szélcsatorna, hogyan süt be a nap (hirtelen kel fel, mert egy szikla elfedi, és egyből meleg lesz ott), akkor ezeket a mintázatokat és jellemzőket gyönyörűen be tudom hozni a városi permakultúrába.