2024-ben sem ússzák meg ezek a magyar városok a vízhiányt: nem csak Pesten nagy a baj

Az elmúlt napokban Budapest környékén a lakossági vízszolgáltatásban, valamint a Tisza mentén a mezőgazdaságban figyelmeztettek vízhiányra a vízügyi szakemberek. Az ilyen esetek immár nyaranta visszatérően ismétlődnek, gyakoriságuk és időbeli, illetve földrajzi kiterjedésük is növekszik. Ez pontosan úgy történik, ahogyan azt a szakértők már a 90-es évek elején megjósolták – igaz, akkor még valamivel távolabbi jövőre vonatkozóan, írja a lap.

A cikkben az okokat és az elméletileg lehetséges megoldásokat is összegyűjtik, de azt is kiemelik: nem létezik minden vízellátási problémára lokális gyógymód. Bár vízhiány már a 70-es és 80-as években is volt – amikor még alig beszéltek globális éghajlatváltozásról –, napjaink jelenségei egyre szorosabban összefüggenek a klímakrízissel. Nem arról van szó, hogy kevesebb eső esik: a Magyar Meteorológiai Szolgálat adatai szerint Magyarországon az éves csapadék mennyisége némileg csökkent ugyan a XX. század elejétől máig, de az elmúlt évtizedekben inkább növekszik.

Az éves csapadékmennyiséget tekintve inkább Nyugat-Dunántúlon figyelhető meg csökkenés, míg az Alföldön meglepő módon szignifikáns növekedés tapasztalható. Ugyanakkor egyszerre csökken – néhol radikálisan, például Debrecen környékén több méterrel – a talajvízszint és nő a csapadékeloszlás idő- és térbeli egyenlőtlensége. Ez nemcsak a folyók vízjárását teszi kiszámíthatatlanabbá – például villámárvizek formájában –, hanem megnehezíti a talaj vízutánpótlását is. A föld ugyanis egy bizonyos határon túl nem tud megbirkózni az egyszerre lehulló csapadékkal: ilyenkor a víz felszínen gyűlik össze és rövid idő alatt nagy pusztítást okozva levonul az alacsonyabban fekvő területek vagy az adott vízgyűjtő fő folyóvölgye felé.

A helyzetet súlyosbítja az emberi beépítés és közterek aszfaltozása-betonozása-térkövezése is, ami akadályozza a beszivárgást. A klímaválság megfékezésére irányuló intézkedések részletezésére itt nincs lehetőség, de tudva, hogy az éghajlat átalakulása elkerülhetetlen, vízügyi és felszínhasználati beavatkozásokkal alkalmazkodni lehetne hozzá.

A növekvő vízhasználat is problémákat okoz.

A magyar lakosság egy főre jutó napi 85 liter körüli vízfogyasztása alacsonyabb ugyan az EU-átlag 120 literes értékénél, de térségi összehasonlításban magasnak számít. Az elfogyasztott vízmennyiség folyamatosan csökkent 1990-től egészen 2017-ig: ha az 1990-es szintet 100 százaléknak vesszük, akkor 2017-re ez nagyjából 60 százalékra esett vissza lakossági fogyasztás esetében, míg vállalati szektorban alig érte el a 35 százalékot.

Az ipari fogyasztás csökkenése olyan hatalmas vízigényű iparágak eltűnésével vagy összezsugorodásával magyarázható mint például papíripar vagy alumíniumgyártás. A lakossági változás kulcstényezője pedig társasházi vízórák felszerelése és emelkedő vízdíjak voltak. Ám 2018 óta mind lakossági mind gazdasági szinten ismét növekedés tapasztalható. A gazdaságban különösen nagy szerepet játszik ebben az akkumulátoripar térnyerése: például Debrecenben épülő akkugyár teljes kiépítettségében annyi vizet fog fogyasztani mint egész város lakossága.

Bár uniós viszonylatban szerénynek mondható hazai lakossági vízfogyasztásunk is tartalmaz pazarló elemeket. Például tisztított ivóvizet használunk WC-öblítéshez vagy locsoláshoz esővíz helyett. Ezeken változtatva akár negyedével-harmadával is csökkenthető lenne felhasználásunk.

Súlyos gondok az agglomerációban

A legsúlyosabb vízhiány rendszeresen Budapest agglomerációjában jelentkezik ahol évente 12-15 ezer fővel nő lakosság érdemi infrastruktúra-fejlesztés nélkül. Ez természetesen nyomást helyez bővülő népesség által használt hálózatokra is. Például Érden tavaly június óta gyakorlatilag építési tilalom van infrastrukturális válsághelyzet miatt miközben csak 2021-ben mintegy 1400 fő költözött be városba. Lakópark-fejlesztők gyakran hagyják önkormányzatokra közműfejlesztést mely tevékenységet jelenleg leggazdagabb települések sem tudják vállalni megfelelő források hiányában.

EZ IS ÉRDEKELHET

Szabályosan lerohanták a pestiek ezeket a vidéki falvakat: itt vesznek most a sokan házat, lakást

A legkedveltebb lakóhelynek szinte egytől egyig községek számítanak, kiemelkedik közülük Nagytarcsa, Vácrátót, Délegyháza, Pilisjászfalu, Budajenő és Szada.

Megoldást jelenthetne ha építési engedély kiadásának előfeltétele lenne infrastruktúra-szükséglet biztosítása amihez azonban teljes engedélyezési eljárást át kellene alakítani mivel processzus ma példátlanul liberalizált alapul arra hogy költségeket minél nagyobb hányadát hárítsák át közre vállalkozók illetve egyéni építtetők is.

Nem segít a „rezsicsökkentés” sem?

Magyarországi ivóvízhálózat európai térségi összevetésben rendkívül elhanyagolt állapotban van - írja a lap. Egy tavalyi iparági felmérés szerint vezetékeken elszivárgó hálózati veszteség átlagosan 20-25 százalék de egyes településeken eléri akár 80 százalékot is. Ilyen körülmények között lehetetlen rentábilis szolgáltatást nyújtani mivel kormány által szolgáltatókra kényszerített feltételrendszerben képtelenség forrásokat teremteni hálózat fenntartására fejlesztésére.

Jelenleg ország összes szolgáltatója veszteséges: probléma nem rosszul gazdálkodnak hanem jelen szabályok között lehetetlen jól nullszaldósan gazdálkodni. Ennek egyik oka rezsicsökkentésnek nevezett árbefagyasztás másik pedig ezzel párhuzamos különadó - írják. Elvonások önköltséget sem fedező bevételek miatt legalább egy évtizede nem költenek érdemben hálózat felhalmozott közműadósság több mint 3000 milliárd forint.