Ennyi volt, ezeknek a klímáknak vége, betiltják őket: elárulta a részleteket a Daikin vezérigazgatója

Jelentős változás közeleg: 2027-től módosulnak a hűtőközegek felhasználhatóságára vonatkozó szabályok a lakossági levegő-víz hőszivattyúrendszerek esetében. Kérem, foglalja össze röviden, hogy ez mit jelent az átlagfogyasztók, egy háztartás számára.

Carl Lievens: 2027-től tilos lesz az R32-es hűtőközegű, 12 kilowatt alatti levegő-víz hőszivattyúk gyártása – fontos kiemelni, hogy ez még nem érinti a levegő-levegő rendszereket, azaz a lakosság körében leginkább elterjedt, hagyományos klímaberendezéseket. Ez a szabályozás 2029. január 1-ig marad érvényben, onnantól az is szigorodik. Fontos kiemelni, hogy a már legyártott és 2027 január 1. előtt forgalomba hozott berendezések továbbra is használhatók. A készleteket nem tilos értékesíteni, de a telepítőnek igazolnia kell, hogy a készüléket 2027. január 1. előtt gyártották.

A végfelhasználók szempontjából ez azt jelenti, hogy nem kell aggódniuk sem a karbantartás, sem a javítás, alkatrészelérhetőség miatt a tiltás életbelépése után sem. A Daikin is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy ezt a gyártói támogatást biztosítsa.  Azok számára, akik nem szeretnének többé R32-es rendszert választani, elérhetők alternatívák, például a propánnal (R290 hűtőközeggel) működő hőszivattyú, melynek a fejlesztése során a Daikin a biztonságra és a környezetvédelemre kiemelten nagy figyelmet fordított. Emellett a Daikin további fejlesztéseket hajtott végre, melyek az R454C hűtőközeg alkalmazására irányulnak. Összefoglalva, gyakorlatilag azt jelenti, hogy továbbra is lesznek elérhető új levegő-víz hőszivattyúk a piacon 2027. után is, a szigorítások által érintett 12 kW alatti kategóriában is, csupán azok hűtőközege lesz más.

A változás piaci fogadtatása országonként eltérő lehet. Németországban például az R290 technológia már most is rendkívül elterjedt. Bár az R32-vel működő hőszivattyú továbbra is egy hatékony és jól működő megoldás, ha a vásárlók már nem keresik, akkor az értékesítés jelentősen megnehezül. Ha a magyar piac lassabban térne át az R290-re, az sem jelenthet problémát, hiszen az R32-s készülékek továbbra is forgalmazhatók maradnak 2027 január 1-ig.

Tehát a vállalatoknak nem kell erőltetniük az új technológiát? Az árak tekintetében mit fog hozni a tiltás, illetve az alternatív technológiák fejlesztési kényszere?

Nem szükséges erőltetnünk. És igen, őszintén szólva, az egyes új technológiák költségei komoly hatással vannak a végfelhasználói árakra is. Az R32 egy bevált hűtőközeg , amellyel az elmúlt évek során jelentős fejlesztések történtek, a Daikin is rengeteget invesztált a fejlesztésbe, és ezek a költségek már megtérültek. Ezzel szemben az R454C és az R290 új megoldásokat kíván, így ezek bevezetése magasabb költséggel is jár.

A költségnövekedés nemcsak abból adódik, hogy új technológiáról van szó, amelynek a fejlesztése jelentős összegeket emészt fel, hanem praktikus okokkal is magyarázható: az R32-es berendezések kompaktabbak és könnyebbek. Összehasonlításképp: egy R32-es egység tömege, súlya egy jelenleg forgalmazott R290-es berendezés tömegének mindössze 56%-a. Ez azt jelenti, hogy egy R290-es hűtőközeggel dolgozó egység legyártása lényegesen több anyagot, alkatrészt igényel, ami szintén árfelhajtó tényező.

Továbbá, az R32 hűtőközeggel gyártott műszaki megoldások  mára egy globálisan elterjedt technológiává váltak. Ezzel szemben az R290-hez szükséges kompresszorok és egyéb alkatrészek gyártási volumene még viszonylag alacsony. Mindez azt eredményezi, hogy – különösen, ha a szigorú biztonsági előírásokat is figyelembe vesszük – az R290 technológia jelenleg magasabb költséget jelent a végfelhasználók számára.

El fog majd jönni az a pont, amikor ez átfordul, amikor már a nagyobb volumen és a kiforrott fejlesztések miatt ezek költségei is csökkennek. De igen, ki kell mondani, hogy az R32 alternatíváival készülő hőszivattyúk  drágábbak. Minden gyártó, így a Daikin is azon dolgozik, hogy ez mielőbb – akár már a két év múlva esedékes határidőre – megváltozzon.

Összességében hogyan teljesített a Daikin az európai és a magyar piacon az elmúlt évben? Érzékelik a gyengülő gazdasági környezet és a lakossági fogyasztás hatásait?

Igen, egyértelműen érezzük ezeket a hatásokat, a hőszivattyúk értékesítési volumene a legtöbb európai országban csökkent 2024-ben az előző évhez képest. Új vagyok a jelenlegi pozíciómban, korábban Bécsben dolgoztam, ahol 16ország piacáért voltam felelős a Daikin Central Europe-nál. Nagyon érdekes volt látni, hogy a fűtéstechnológia terén milyen óriási különbségek vannak az egyes országok között – sokkal nagyobbak, mint például a légkondicionálás esetében.

A hőszivattyúk elterjedése szempontjából több kulcsfontosságú tényezőt is figyelembe kell venni. Az egyik legmeghatározóbb tényező természetesen a vásárlóerő és az adott ország lakosságának átlagjövedelme. Emellett rendkívül fontos szerepet játszik a gáz és a villamos energia árának aránya, valamint az állami ösztönzők megléte vagy hiánya.

Ezek a tényezők országonként jelentősen eltérnek, és közvetlen hatással vannak arra, hogy milyen ütemben terjednek el a hőszivattyúk egy adott piacon. Ezért azt látjuk, hogy az egyes országok eltérő sebességgel alkalmazzák az új technológiákat.

Magyarországon 2023-ban mintegy 9500 db lakossági levegő-víz hőszivattyút értékesítettek. A levegő-levegő hőszivattyúk darabszáma ennél jóval magasabb, ugyanebben az évben közel 300 ezer darab került forgalomba, amiknek mintegy 20 százalékát elsődleges fűtési eszközként használhatták – a fűtési használatra vonatkozó becslés a MAHŐSZ (Magyar Hőszivattyú Szövetség) számításai alapján készült.

Ahogy a különböző európai piacok megnézzük a hőszivattyúk terjedését, láthatjuk, hogy jelentős mértékben hozzájárul a hőszivattyúzáshoz nemcsak a mindenkori financiális ösztönzők, állami támogatások, de a gáz és villamos energia árak alakulása, illetve azok egymáshoz viszonyított aránya is.

Magyarországon például a lakosság államilag szabályozott rezsiárakat fizet, és a lakosság jelentős része gázzal fűt, ez a megszokott.

Ez egy olyan tényező, amelyet már több piacon is megfigyeltünk: ahol a gázhoz képest a villamosenergia ára arányaiban kedvezőbb a fűtés tekintetében, ott a hőszivattyúk elterjedése is gyorsabb. Ha azonban a villamosenergia alapú fűtés ára mondjuk a gázfűtés árának több mint kétszerese, elérkezünk arra a pontra, ahol a hőszivattyús megoldás versenyképessége jelentősen csökken.

Fontos azonban, hogy a hőszivattyút ne önmagában, hanem egy szélesebb energiarendszer részeként vizsgáljuk. Különböző piacokon eltérő megoldások figyelhetők meg, attól függően, hogy a hőszivattyú milyen ökoszisztémába illeszkedik. Németországban például egy rendkívül sikeres üzleti modell alakult ki, amely a napelemes rendszereket, az akkumulátorokat és a hőszivattyúkat kombinálja.

Ebben a rendszerben jelentős rugalmasságot lehet biztosítani a villamosenergia-hálózat számára, miközben a felhasználók saját termelésű napenergiát használhatnak fel, csökkentve ezzel az energiafüggőségüket. Egy ilyen integrált megoldás esetében a hőszivattyú megtérülési ideje teljesen másként alakul, mintha önálló beruházásként tekintenénk rá. Úgy gondolom, hogy ez a megközelítés idővel a magyar piacon is meg fog jelenni, mivel az ilyen komplex rendszerek elérhetősége jelentősen ösztönözheti a hőszivattyúk elterjedését.

Jelenleg Magyarországon nincs kifejezetten hőszivattyúkra vonatkozó állami támogatás. Mennyire tartja fontosnak az ilyen programokat? Lehet ezekre üzleti stratégiát építeni?

Úgy gondolom, hogy ezek a támogatási programok rendkívül fontosak. Különösen igaz ez azokon a piacokon, mint Közép-Európa, például Magyarországon is. Az új technológiák bevezetése általában úgy kezdődik, hogy az úgynevezett „korai alkalmazók” – vagyis azok, akik már rendelkeznek például napelemes rendszerrel – felismerik az előnyöket, és úgy döntenek, hogy a hőszivattyú tökéletesen illeszkedik az energiafelhasználásukhoz. Ők azok, akik megengedhetik maguknak ezt a beruházást, lépnek először.

A következő szakaszban azonban az állami ösztönzők kiemelt szerepet játszanak abban, hogy a technológia szélesebb körben is elterjedhessen, és elérhetőbbé váljon a fogyasztók számára. Természetesen a gyártók – így mi is – elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a hőszivattyúk költségeit csökkentsük, de ahhoz, hogy elegendő gyártási volumen alakuljon ki, és a termék valóban megfizethető legyen, az ösztönzők nélkülözhetetlenek.

Erre számos sikeres példát láthatunk Európában. Az Egyesült Királyságban például a Boiler Upgrade Scheme (BUS) egy jól működő és kiszámítható támogatási rendszer. A fogyasztók hosszú távon számolhatnak vele, így ha például most terveznek egy korszerűsítést, még csak a folyamat elején járnak, akkor is tudják, hogy az ösztönző (ami egyébként 7500 angol fontos támogatást jelent) egy év múlva is elérhető lesz. Ez a kiszámíthatóság rendkívül fontos a sikeres piaci elterjedéshez: a BUS-program is azért működik jól, mert egyszerű, közérthető. Telepíted a rendszert, és megkapod a pénzt, most is, jövőre is.

Más országok, például Franciaország és Belgium, inkább indirekt módon támogatják a technológia elterjedését. Belgiumban például, ha valaki ingatlant vásárol, a következő öt éven belül köteles energiahatékonysági fejlesztéseket végrehajtani. Emellett az áfa csökkentése is egy hatékony eszköz lehet: Belgiumban például a hőszivattyúkra vonatkozó áfát 21%-ról 6%-ra csökkentették.

Emellett az állami ösztönzők nemcsak anyagi támogatást nyújtanak, hanem a fogyasztói bizalom növelésében is kulcsszerepet játszanak. Ha egy technológiához állami támogatás kapcsolódik, az a fogyasztók szemében egyfajta garanciát jelent arra, hogy az adott megoldás életképes és hosszú távon fenntartható.

Szeretnék kiemelni még egy fontos szempontot, amelyen magyar kollégáink is dolgoznak. Bár a fókusz gyakran a levegő-víz hőszivattyúkra helyeződik, nem szabad megfeledkezni a levegő-levegő hőszivattyúkról sem – azaz a köznyelvben hűtő-fűtő klímaként emlegetett eszközökről. Ezek sokkal megfizethetőbbek, egyszerűbben telepíthetők, és számos esetben ideális megoldást kínálnak. Az ilyen rendszerek ösztönzése az állam részéről sokkal kisebb támogatási összeget igényelne, mint a levegő-víz hőszivattyúk esetében, mégis jelentős mértékben hozzájárulhatna a fűtési rendszerek villamosításához és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedéshez.

Dél-Európában már most is erőteljesen terjednek ezek a megoldások. Különösen azokban a régiókban, ahol az emberek hagyományosan amúgy is elektromos fűtőberendezéseket használnak. Magyarországon a még mindig nagyon elterjedt (akár 2,5 millió gázkonvektor volt üzemben a 2022-ben egyes becslések szerint/ vagy a KSH cenzus alapján – szerk.), de legkevésbé sem energiahatékony gázkonvektoros fűtés kiváltására lenne érdemes a lakosság számára fűtéskorszerűsítési támogatást nyújtani, amiben levegő-levegő hőszivattyúkra, azaz hűtő-fűtő split klímákra cserélhetnék az elavult gázkonvektorokat.  

A hőszivattyúkat gyakran a legmagasabb technológiai színvonalú szegmensként tartják számon az építőiparban. Milyen irányokat lát jelenleg a legfontosabb fejlődési lehetőségek terén? Melyik termékkategória áll a legnagyobb áttörés előtt?

Először is, fontos, hogy megkülönböztessük a családi házakat és a többlakásos társasházakat. Mert minden fűtési rendszer érintett, nemcsak a családi házak! A családi házak esetében úgy gondolom, dominálnak a levegő-víz hőszivattyúk, különböző változatokban, mint például a monoblokk, a hidro-split, vagy a hűtőközegesen osztott levegő-víz hőszivattyús rendszerek. Ezek a fejlesztések lehetővé teszik, hogy minden ország számára legyen egy preferált típusú hőszivattyú, mivel mint már említettem, hatalmas különbségek vannak az egyes piacok között.

A francia piacon például a hűtőközegesen osztott hőszivattyúkat kedvelik inkább, ahol t  kültéri és beltéri egységek is vannak, a kettő között a hűtőközeg. Az Egyesült Királyságban pedig monoblokk típusú hőszivattyúkat használnak inkább, így a hűtőközegkör csak a kültéri egységben van. Az R290 és az R454C hűtőközeget alkalmazó technológiák jelenthetik az áttörést a jövőben a családi  házak fűtésében. Ha pedig a társasházakat nézzük, nagy áttörés lehet például az R454C technológiánk. A most bemutatott rendszerünk olyan vízkört képes létrehozni, amelyhez a többszintes ház lakásai csatlakozhatnak. Ez alapvetően egy Daikin fejlesztés, amit energiamodulnak nevezünk.

Ez egy kaszkádrendszer is lehet – amik jelenleg is működnek már társasházi alkalmazásoknál- , azaz a hőszivattyúk egyesített telepítése; a célja az, hogy míg optimalizájuk az épület fűtését és melegvíz-előállítását, közben  csökkentsük a felszabaduló szén-dioxidot és egyéb káros anyagokat . Emellett még mindig jelen van a VRV technológia is- nagyobb irodák, kereskedelmi épületek idelális fűtési, hűtési megoldása - amely szintén hozzájárulhat ehhez. Összességében azt mondanám, hogy a kínálatunk változatossága, folyamatos fejlesztése fogja meghozni az áttörést.

Szinte minden uniós ország rendelkezik energia stratégiával, ahogyan az EU is. Például Magyarország célja, hogy 2030-ra 100 000 hőszivattyút telepítsenek. Mit gondol ezekről a célkitűzésekről általánosan? Mennyire reálisak, teljesíthetőek?

Az első és legfontosabb, hogy ezek a célok léteznek. Mert klímacélok kitűzésével dinamikát lehet létrehozni a fejlődésben, amelyre törekedni kell. Ez már önmagában is fontos. Nagyon fontos lesz felgyorsítani a hőszivattyúk elterjedését a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentése, a dekarbonizáció érdekében.

Egy egyszerű ösztönzőrendszer kialakítása és a szabályozók, illetve az iparág közötti jó kapcsolat is alapvető ahhoz, hogy ez megvalósuljon egy adott országban. Lényegében ezek azok a kritériumok, amelyek szükségesek a cél eléréséhez. Valamint az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a pénzügyi vonzerő növelése az egyik legfontosabb tényező.

A beruházók és a magánemberek számára is vonzóvá lehet tenni a technológiát a villamos áram és a gáz ár arányának kiegyensúlyozásával. Az ösztönzők, az ÁFA rendszerek és a kormányzati megközelítések különbözőek, de a legfontosabb , hogy mindenki egy irányba mozduljon.

Címlapkép és fotó: Matthias Silveri