Aggasztó magyar rögvalóság: ennyi ideig maradnak szüleik nyakán a magyar fiatalok

Az Eurostat adatai szerint leghamarabb a finn fiatalok hagyják el a családi házat, az átlagéletkor náluk 21,3 év. Az EU-ban 26,4 éves korukban repülnek ki felnőttek, míg Magyarországon az átlag 27,1 év. Az olaszoknál, spanyoloknál, görögöknél, horvátoknál átlagosan 30 éves koruk felett költöznek el szüleiktől a fiatalok.

Magyarország az európai középmezőnyt erősíti, bár az átlagtól kicsivel le vagyunk maradva. A 2022-es adatok szerint átlagosan 27 éves korukon túl költöznek el a magyar fiatalok hazulról:

2013-ban még 27,8 év volt a magyar átlag, azóta javult a helyzet, bár voltak nagyobb hullámok. 2018-ra például már 21,1-re csökkent az átlagéletkor, amikor a fiatalok végleg kirepülnek, viszont 2020-ban ez ismét feljebb kúszott. 

Az is jellemző Európa-szerte és Magyarországon is, hogy a nők előbb elköltöznek a szülői házból, mint a férfiak.Az EU-ban az Eurostat adatai szerint nők esetében átlagosan 25,4 év ez az életkor, a férfiaknál 27,3 év. Ez 1,9 éves különbség, Magyarországon a két nem között viszont 2,7 év a különbség. A magyar nők jobban közelítenek az európai átlaghoz az átlagos 25,7 évükkel, a magyar férfiak viszont 28,4 éves korukban hagyják el átlagosan a szülői házat.

A kulcs a kommunikáció

Bár a többgenerációs együttélésnek rengeteg előnye van, nem csak anyagilag, egy idő után végül a szülőknek és fiataloknak is teherré válhat. A konfliktusok megelőzéséhez pedig az kell a Healthline cikke szerint, hogy a problémákat megfelelően kommunikálja mindkét fél. Magyarországon az utóbbi egy évtized alatt sokat csökkent a szüleikkel élő felnőtt fiatalok aránya, 2022-ben a 18-34 éveseknek az Eurostat szerint 51,9 százaléka élt a szülőkkel. (Az európai uniós átlag 49,4%.)

Amikor valaki a felnőtt gyermekével él együtt, az már egy megváltozott élethelyzet ahhoz képest, mint amikor kisebbek, vagy már kamaszok voltak. Azonban sok háztartásban, hiába számítanak már a gyerekek is felnőttnek, nem alakítanak ki új együttélési normákat, fektetnek le új szabályokat. Magától pedig pedig nem mindig alakul ki olyan rutin, amely minden félnek komfortos.

A családi konfliktusok leginkább az anyagi kérdések, a helykihasználás, a takarítás és egyéb házimunkák, az együtt töltött idő hossza, az egymással való kommunikáció, a párkapcsolatok, illetve a kábítószer- és alkoholfogyasztás kapcsán tudnak elmérgesedni. A szülőknek ezért a következő négy tanácsot adják, ha javítani szeretnének az együttélés minőségén:

1. Minél előbb lefektetik az új szabályokat, annál jobb: ehhez ki kell jelölni egy nyugodt pillanatot, amikor van idő mindent alaposan átbeszélni. Ez előtt érdemes mindkét félnek átgondolnia a saját igényeit, elvárásait, hogy min változtatna, min tudna javítani a többiek érdekében is. Ez a megbeszélés szólhat az anyagi terhek újraosztásáról, az elintéznivalók, házimunka igazságosabb felosztásáról, autóhasználatról, vagy egyáltalán a napirend összecsiszolásáról.
2. Fel kell rá készülni, hogy adódhatnak a jövőben további problémák: még nem biztos, hogy az otthon élő felnőtt gyermek dolgozik, vagy párkapcsolata van, vagy megszerezte a jogsit, stb. Tehát még lehetnek olyan élethelyzetek, amelyekben újra kell majd gondolni a lefektetett szabályokat. Érdemes azonban ezekről már előre beszélni, nem akkor, amikor már mint konfliktus jelentkezik.
3. Tiszta és világos szabályokra van szükség: sok konfliktus egyszerűen azért mérgesedik el, mert mindkét fél azt hiszi, hogy megbeszéltek valamit, azonban az elvárások mégsem teljesülnek, mert félreértették egymást. Ha a szülő azt szeretné, ha a felnőtt gyermeke beszállna anyagilag a családi költségvetésbe, akkor érdemes konkrétan megbeszélni egy mindenkinek elfogadható havi összeget, nem a levegőben hagyni, hogy mit is várnak el pontosan. Ugyanígy igaz ez bármilyen felmerülő igényre.
4. Rugalmasnak kell maradni: a minél alaposabb és pontosabb szabályok megbeszélése fontos, azonban legalább ennyire fontos az is, ha valamiről a gyakorlatban kiderül, hogy mégsem jó, azon lehessen változtatni. Sokszor ugyanis épp abból lesz konfliktus, hogy az egyszer megbeszélt dolgokat az egyik fél kőbevésettnek tekinti. Például a szülő számonkérhet olyasmit felnőtt gyermekén, amibe egy éve még beleegyezett, de most már nem fér bele az idejébe, vagy a gyermek ragaszkodhat ahhoz, hogy egy megbeszélt összeget fizessen a rezsibe, miközben az sokat emelkedett a megbeszélés óta. Fontos, hogy mindkét félben legyen rugalmasság ilyen téren, és ne éppen azon vesszenek össze, hogy amit egyszer megbeszéltek, nem hajlandók rajta változtatni.

A családdinamika egészséges működéséhez elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. Az is, hogy mint felnőtt a felnőttel tudjanak egymással beszélni a családtagok, egyenlő félként. Ha a jó viszonyt fenn akarják tartani, a kölcsönös tisztelet elengedhetetlen a másik irányába.

Az nem kérdés, hogy a régi beidegződéseken nehéz változtatni, azonban erre mindenképpen törekedni kell. Ha pedig valaki hibázik, tudni kell bocsánatot kérni és újra megpróbálni jól kezelni az újabb feszültségeket. Nem szabad azon stresszelni, ha nem sikerül elsőre az együttélés az új szabályok szerint, és feladni az első kudarcnál.

Azt is be kell látni, hogy vannak határok, amin túl már nem érdemes próbálkozni. Ha annyi konfliktussal jár az együttélés, hogy az már valaki számára elviselhetetlen, akkor nem érdemes emiatt a mentális egészséget kockáztatni. Azon a ponton inkább arra érdemes közös megoldást keresni, hogyan lehet a fiatal felnőtt függetlenedését megoldani.