Súlyos gondok vannak az oktatással: ez már az életszínvonalra is kihat

A mai gyártási folyamatok is már egyre inkább alkalmaznak robotokat, IT támogatott rendszereket, amelyek jelentősen átalakítják majd a munkaerő piacot és számos új, nagy szaktudást igénylő munkahely jön létre a rendszerek kitalálására, megépítésére, működtetésére, illetve karbantartására. Ezekhez képzett, hozzáértő szakemberekre lesz szükség, ami megköveteli azt is, hogy a leendő munkavállalók az átlagosnál jóval magasabb szintű iskolai végzettséggel rendelkezzenek. 

Mindezzel párhuzamosan alapkövetelmény a nyelvtudás erősítése. Kétségkívül a fiatalok - éppen az internet használata miatt - már jobb angolnyelvismerettel rendelkeznek, mint a szüleik, azonban ez a tudás a nagy átlagot tekintve messze nem elegendő. Magabiztosabbá kell válniuk idegen nyelvi közegben is, azaz képesnek kell lenniük az új információk megszerzésében, feldolgozásában, valamint a véleményük, álláspontjuk szabatos kifejtése terén is. Ennek megfelelően az idegen nyelvtanítás fejlesztését kiemelt területnek, feladatnak kell tekinteni az oktatáson belül. 

Tény, hogy napjainkban a hazai oktatási szféra nagyon alulfinanszírozott. Ez igaz mind GDP arányosan, mind ráfordítás/fő alapon is. Erre rakódik teherként az a szomorú helyzet, hogy a tanári gárda drasztikusan elöregedett. A korfa nagyon egészségtelen. Alig 2-4 éven belül az oktatók tömegesen vonulnak nyugdíjba, miközben alig-alig van utánpótlásuk. A fiatalok ugyanis nem választják a pedagógus szakokat, vagy ha mégis elvégzik azokat, akkor sokan mégsem a tanári/oktatói pályán helyezkednek el.

Az előbbieket tetézve további jelentős hátrányt okoz az is, hogy a jelenleg használt tananyagok jelentős részben korszerűtlenek. Hovatovább az oktatási metodika is elavult, sőt már valójában kontraproduktív! Nem kérdés, hogy jelentős változásra lenne szükség ezen a téren is.

Az oktatás további súlyos gondja, hogy nincsenek igazán szakkörök, ahol a diákok az érdeklődésüknek megfelelően, mélyebben, részletekbe menően foglalkozhatnának az őket érdeklő, kedvenc témaköreikkel. Ez különösen súlyos és nehezen orvosolható a STEM területén, ahol laborok, eszközök és sokszor még a képzett pedagógusok is hiányoznak. A fentiek alátámasztásaként ide kívánkozik az Oktatási Hivatal által publikált grafikon, amely a végzettségüknek megfelelően alkalmazott friss diplomások kezdő fizetéseit rangsorolja a 2017-ben végzett (ez a legfrissebb adat) egyetemistákra vonatkoztatva.

A grafikonból jól látszik, hogy az IT és a műszaki végzettségű fiatalokat mind anyagi, mind erkölcsi (szakmai) szempontból magasan elismerik. Ellenben pedagógusok már közel sincsenek ilyen jó helyzetben. Ennek tükrében nincs is mit csodálkozni azon, hogy a fiatalok nem választják a tanári pályát. Egyszerű a döntés a számukra a munkahely kiválasztásakor, ha dupla fizetésért is el tudnak helyezkedni egy vállalatnál, akkor miért mennének tanítani egy oktatási intézménybe? Ráadásul a munkahelyi hangulat is sokszor összehasonlíthatatlanul jobb az előbbinél, mint az utóbbinál. Ez az elszívó hatás a STEM területén a legerősebb, de nem csak ott jelentkezik! A bölcsész nyelvtanároknál is látható, hogy inkább választják a sokkal jobban fizető idegen nyelvű szolgáltató központok állásajánlatait, mint az iskolák katedráit.

Noha mind az IT mind a műszaki állások igen keresettek, mégis hiány van a jelentkezőkből. Ennek több oka is van:

• Az első és legjobban kimutatható a demográfiai hatás, miszerint az érettségizők száma jelentősen csökkent és ez a tendencia még nem állt meg. 
• A másik lényeges hatás a fiatalok elriasztása a STEM területektől. Itt "alapos munkát" végeznek azok a kiégett és motiválatlan tanárok, akiknek sikerül a fizikát és a matematikát megutáltatni a gyerekekkel, és ezzel a műszaki és informatikai munkára alkalmas fiatalokat messzire elüldözni a pályától. Külön gond az is, hogy sajnos csak kevés lány érdeklődik a STEM szakok iránt, pedig esetenként még sokkal jobb és precízebb mérnökök is lehetnének, mint fiú kortársaik.
• A harmadik ok az egyetemi lemorzsolódás, ami az Oktatási Hivatal felmérései alapján 30-40%-ra tehető. Ez szintén az oktatási rendszer hibáira világít rá: a diákok nem kellő alapismeretekkel kerülnek be a különböző szakokra, maga a felsőoktatás sem alkalmazkodott az új generációk tanulási szokásaihoz, illetve egyre több az olyan kontraszelektálódott oktató, akik nem a szakma élvonalát képviselik. Nem segít a helyzeten az egyetemi laborok korszerűtlensége sem.

A duális képzés igyekszik megoldást kínálni erre a helyzetre, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez képzési modell optimális esetben is csak a teljes hallgatóság 7-9%-át éri el, azaz a többség egyáltalán nem vesz részt benne. A fentiek alapján jól látható, hogy számos gond van és már a 24. órában járunk. Ha nem tesszük rendbe ma az oktatást - ami természetesen egy hosszan kialakuló folyamat eredménye lehet csak -, akkor a jövőnket veszélyeztetjük.

Mit kellene tenni?

Három fontos ponton kell sürgősen beavatkozni!

1.) Az összes köz- és felsőoktatásban oktató tanár és pedagógus fizetését a versenyszférával összemérhető szintre kell emelni. Ezzel párhuzamosan megfelelő követelményrendszert kell kialakítani a tanárokkal szemben, hogy az alkalmatlanok kihulljanak, a vonzó fizetés viszont már becsábíthassa a friss, fiataltehetségeket vagy a korábban pályát elhagyó, de tapasztalt és hivatásukat szerető tanárokat.

2.) Az oktatási anyagok azonnali korszerűsítésre szorulnak és az oktatási módszereket is a 21. századi színvonalhoz kell igazítani. Ez a teljes nevelési spektrumra vonatkozik (általános iskola, középiskola és felsőoktatás is). A korszerűsítésre jó példa az AMCHAM honlapján megtalálható Elektronikai gyártástechnológia című könyv. A STEM területén a teljes vertikumban laborokat (benne eszközöket) és kapcsolódó tanrendi, szakköri képzéseket kell kialakítani, megfelelő tanári gárdával, hogy a műszaki és informatikai szakirányt minél többen válasszák.

3.) A szakképzésben és a felsőoktatásban az iskolák és a cégek számára közös eszközbeszerző pályázatot kell kiírni, amelyben az iskola lenne a kedvezményezett, a területileg hozzákapcsolódó cég pedig a konzorcium vezetője, hogy valóban a szükséges és korszerű eszközöket kapják meg a szakképző intézmények, az egyetemek laborjai, illetve műhelyei.