Így lett magyarok tömegeinek luxus az iskola: a gazdag gyerek gazdag, a szegény itt szegény marad

Itt a szeptember, megkezdődött az új tanév, de sok diák és persze szülő számára ez az időszak inkább a küszködésről, mintsem az új ismeretek megszerzéséről és az iskolai élményekről szól. Különösen a leszakadó régiókban élő gyerekek kerülnek nehéz helyzetbe, akiknek az iskolakezdés számos kihívással jár. Az oktatási egyenlőtlenségek ezekben a térségekben különösen élesek, és a családok nehézségei hatással vannak a gyerekek iskolai teljesítményére is. Nemrég például arról cikkeztünk, hogy sok szülő már a családi vagyontárgyakat is kénytelen elzálogosítani, csakhogy fedezni tudják az iskolakezdés egyre növekvő költségeit. A Pénzcentrum cikkében a témáról ezúttal Bass László szociológussal, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával beszélgettünk.

Ilyen költségekkel lehet számolni

Bass László szerint, ha az ember megnézi a családoknak a fogyasztási szerkezetét, akkor meglepőnek mondható, hogy az oktatásra fordított összegek nem valami magasak. Jelenleg 2020-as az utolsó átlagos adat, azóta azért jelentősen változtak az árak. 2020-ban egy egygyerekes családban az átlagos, egy főre jutó oktatási kiadás egy évre 20 ezer forint volt. Akinek van iskolás gyereke, az láthatja, hogy ez az adat meglehetősen torz.

Természetesen az oktatási költségek mellett van egy csomó olyan kiadása a családnak, ami nem közvetlenül oktatásra vonatkozik, de oda tartozik: például fel kell ruházni a gyereket, vagy venni kell neki tornafelszerelést. Bár a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény bevezetése óta ingyen hozzájutnak a diákok a tankönyvekhez, de a tanszerek továbbra sem ingyenesek. Ha az ember bemegy egy írószerboltba, egy füzet 500-600 forintnál kezdődik, de annál már inkább csak drágábbak vannak

A szociológis szerint vannak visszatérő költségek is, amik jelentősen növelhetik egy adott tanév kiadásait:

"Egy iskolatáska 25-30 ezer forint, és a gyerekek nőnek. A testnevelés felszerelés, a rajzórára vitt eszközök, mind-mind időszakosan cserére szorulnak, amik újabb költségeket jelentenek, tehát ilyenkor nem pusztán egyszeri kiadásról beszélünk" – mondta el.

Ezért, ha éppen úgy jön ki egy családnál az iskolakezdés, pusztán kényszerűségből akár igen nagy összegek is felhalmozódhatnak. Az előzőleg említett KSH statisztikával kapcsolatban azt érdemes megnézni, hogy a fővárosban mennyi az oktatási kiadás, és mennyi mondjuk Észak-Magyarországon.

Ebből kiderül, hogy majdnem hétszer többet költenek a fővárosban.

Vannak kiadások, amiket még a legszegényebbek sem tudnak megúszni

A statiszikák alapján a leginkább elmaradott régiókban az említett összeg hetede körülbelül háromezer forintot jelent. Ez a statisztika egyébként 2020-as, azóta jelentősen nőttek a reálbérek, ám kérdés, ez a növekedés mennyire érinti az említett régió lakosait, akiknek körében rendkívül magas a munkanélküliség. Az eltelt időben tehát akár még nagyobbra is nyílhatott az olló, ám a számszerűsített összegek talán nem is annyira jelentősek. A szakértő hangsúlyozta, hogy 

Ez egy nagyon erős átlag, hiszen ebben benne vannak azok a családok is, ahol nincs iskolás gyerek. Ezért elsősorban az arány érdekes itt, és nem maga a konkrét összeg. Vannak egyéb kiadások is, amik nagyon erősen kapcsolódnak az oktatáshoz. Ma már egy általános iskolában is elképzelhetetlen, hogy valaki számítógép és internet nélkül tudjon haladni a többiekkel. Maga az eszköz is pénzbe kerül, és persze ott van az internet előfizetés is. Bár azt gondolnánk, egy ilyen család nem biztos, hogy korlátlan internetcsomagra fog előfizetni, de ha esetleg több gyerek is tanul, akkor nem nagyon tudják megúszni

– fogalmazott.

"Nyáron kaptunk egy megbízást. Egy észak-alföldi város szegénytelepén végeztünk egy kutatást, ahol az egyik kérdés az volt, hogy a szülők hozzáférnek-e a KRÉTA rendszerhez. Ez a program most már egy óvodás gyereknek is az előrehaladását, az iskolai, óvodai üzeneteket, a hiányzásokat, a jegyeket jelenti. Egy ilyen applikáción lehet és kell követni mindent, egyébként képtelen a szülő kommunikálni az iskolával" - tette hozzá.

Az volt az érdekes egyébként, hogy ezen a sátoraljaújhelyi telepen a szülők úgy nyilatkoztak, hogy bizony, nekik rajta van a telefonjukon a KRÉTA. Tehát miközben a szegénységben jóval kevesebbet költenek az oktatásra, bizonyos dolgokat még egy szegény család is azt gondolja, ezt meg kell tegye a gyereke érdekében

- mesélte a szakember.

Többféle szempont is létezik a szegénység mérésére

Sokféle megközelítés létezik a szegénység mérésére, ám ezek elég különböző eredményekre jutnak. Az egyik típusú közelítés a szegénységre az a jövedelmeket nézi meg. Azt vizsgálja, hogy egy adott országban mennyi a középjövedelem, és azokat, akik ennek a középértéknek kevesebb, mint a 60 százalékából élnek, szegénynek tekintik. Magyarországon ma körülbelül a népesség 13 százaléka tartozik ebbe a csoportba – magyarázta a szakember. A jövedelmi szegénység uniós összehasonlításban ez alapján egyébként nem olyan magas nálunk. Ám a szakember szerint mégsincs mire büszkének lennünk:

Azt is figyelembe kell venni, hogy ez a módszer mindig az adott ország középjövedelméhez viszonyítja a leszakadók arányát. Néhány évvel ezelőtt a TÁRKI csinált egy olyan számítást, amelyben összeszedték az összes európai polgárt, és az ő középjövedelmükhöz képest nézték meg a leszakadók arányát. Eszerint a számítás szerint már Magyarországon az emberek 75 százaléka számítana szegénynek

A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy ugyanennek a logikának volt a statisztikai megfelelője a létminimum fogalma, amit talán 6-8 évvel ezelőtt szüntetett meg a KSH. A létminimum abból indul ki, hogy van egy élelmiszerkosár, amit összeállítanak a szakemberek: egy felnőtt embernek tejterméket, gabonafélét, zöldséget húst kell fogyasztania, azt középáron beárazzák. Ennek alapján kialakítanak egy olyan összeghatárt, azt a létminimum szintet, aminél ha valakinek kevesebb pénze van, nem tud normálisan egészségesen táplálkozni, ezért ő szegénynek számít. 

Amikor ez a mérés a KSH-ban zajlott, akkor körülbelül a népesség egyharmada a létminimum alatt volt, ez nagyjából ma is igaz lehet. Tehát ez is elkeserítőbb képet mutat, mint amit a jövedelmi szegénység mérésekor kapunk.

Ezek a leginkább leszakadó régiók ma Magyarországon

A szociológus szerint a regionális különbségek nagyon nagy mértékűek Magyarországon.

Észak-Magyarország, Nógrád, Heves, Borsod, az Észak-Alföld, Szabolcs, meg hát Dél-Dunántúl, Tolna, Baranya. Ezek azok a régiók, amik hagyományosan nagyon magas szegénységi rátát mutatnak. Sokféle összetevője van ennek, elsősorban történelmi. Ezek azok a régiók, ahol a szocialista nagyipar beindult az ötvenes években. Borsodban vagy Komlón is, rengeteg iskolázatlan embert foglalkoztattak. Ez az, ami összeomlott a rendszerváltással, és hát ezek az emberek gyakorlatilag ott maradtak munkalehetőségek nélkül. Az infrastruktúra nem nagyon jó, utazni rettenetesen sok pénzbe kerül, rosszak a járatok, nem nagyon lehet belső migrációra számítani.

– magyarázta Bass László.

EZ IS ÉRDEKELHET

Íme hazánk nyomorfalvai: ezen a 10 településen olyan súlyos a szegénység, hogy a Holdról is látszik

Igencsak szétszabdalt a magyar társadalom: az ország legszegényebb településein tized annyiból kell kijönnie a családoknak, mint a jómódúbb településeken élőknek.

Nagyon kitörésre sincs lehetőség

Az teljesen egyértelmű, hogy a szegénységből való kitörés kulcsa az az oktatás. Ha ezek a gyerekek eljutnának egy jó végzettségig, ha tovább tudnának tanulni a nyolcadik után, ha lenne egy rendes szakmájuk, vagy leérettségiznének, eljutnának az egyetemre, akkor nem kéne abban a nyomorban élniük, amiben a szüleik élnek. De hát évtizedes tapasztalat, hogy ez nagyon-nagyon nehezen megy. Az ezekben a régiókban élő gyermekek kisebb súllyal születnek, nagyon sok csecsemőt nem tudnak anyatejjel táplálni, az édesanya éhezik, stresszben van, nincsenek játékok otthon, nincs papír, nincs ceruza, és mire eljut az iskoláig, addigra máris lemaradásban van

- nyomatékosította Bass László, aki szerint a lehetőségek egyre inkább szűkülnek, például akár az elmúlt évekhez képest is rettenetesen megnőtt a korai iskolaelhagyások száma Magyarországon. A szakértő szerint a társadalmi osztályok között annyira példa nélküliek az ugrások, hogy jóformán értelmezhetetlen a jelenség Magyarországon. A társadalmi mobilitást elsősorban a szülők és gyermekek viszonyában érdemes vizsgálni, ám ilyen tekintetben is borzalmas a helyzet

"A jómódú család gyereke jómódú lesz, a szegénységben élő család gyereke szegény lesz, az iskolázott család rákényszeríti a gyerekét, hogy meglegyen neki a jó végzettsége, az iskolázatlan család nem tud ehhez eljutni. Tehát összességében biztos, hogy évről évre jobban záródnak be a kapuk." – értékelt a szociológus.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ezek az ország luxustelepülései: itt élnek a leggazdagabb magyar családok

Meglehetősen polarizált a magyar társadalom: a leggazdagabb hazai településeken 15-ször annyi jut megélhetésre, mint az ország legszegényebb térségeiben.

Túl komplex a probléma, hogy belátható időn belül megoldás szülessen

"Ezeknek az embereknek borzasztó lakáskörülményeik vannak, rossz az egészségi állapotuk, a gyerekek nem tudnak hozzáférni az oktatáshoz. Ha megnézzük, Magyarország oktatásra fordított kiadásait, az elmúlt 4-5 évben folyamatosan csökkentek. Talán 2002-ben volt a csúcs, akkor olyan 6 százaléka ment a GDP-nek az oktatásra, most 4,5. Ez tehát így biztos, hogy nem fog kitörési lehetőséget nyújtani azoknak, akik szegény családokban nőttek fel" – fogalmazott.

Az első lépés az lehetne, hogy a családoknak legyen olyan munkajövedelmük amiből legalább az alapszükségleteiket ki tudják fizetni. Ez nem egy rossz törekvés, a mostani kormányzat ezt lobogtatja a zászlón, hogy nem segélyeket adunk hanem munkalehetőségeket, csak az a probléma, hogy ezekben a régiókban nincs valódi munkalehetőség, a közmunkabérek a töredékét adják a minimálbérnek, most talán 87 ezer forint a közmunkának a nettója, ezért ez sem alkalmas arra, hogy megágyazzon valakinek a társadalmi mobilitásra. Ráadásul korábban már említettük, rettenetesen rossz állapotban vannak Magyarországon a szolgáltatások is: az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, amik mind nehezítik a helyzetet

"Az a gyerekszegénység elleni program, ami 2004-2005 tájékán kezdett el kibontakozni Magyarországon az olyan komplex megoldásokat kínált, mint amikre most utaltam, itt egyszerre több területen próbáltak meg segíteni a családoknak. Ma már talán ez sem lenne elegendő, hiszen több generációs lemaradásban vagyunk"– zárta összegzését Bass László.