Így lehet esélyed a giganyugdíjra: a módszer, amivel neked is összejöhet

Egyre többen aggódnak amiatt, vajon lesz-e elég pénzük nyugdíjasként, olyan életük lesz-e, amilyet fiatalként elképzeltek maguknak. Okuk is van az aggodalomra: a jelenleg is működő nyugdíjrendszer, melynek lényege, hogy az aktív dolgozók befizetéseit osztja el a nyugdíjasok között, nem lesz képes az elvárt színvonalat biztosítani a leendő nyugdíjasok számára. Az ok egyszerű: a rendszer működőképességet elsősorban az határozza meg, hogy mekkora az aktív/inaktív népesség aránya.

A lakosságszám viszont egyre rohamosabban és látványosan csökkenhazánkban. A helyzet annyira súlyos, hogy egy friss ENSZ jelentés szerint 2050-re 1,44 millió magyar fog eltűnni. Mindebből pedig egyenesen következik az, hogy az aktív, munkaképes lakosság aránya jóval kisebb lesz a jövőben, mint a - megemelkedett várható élettartammal rendelkező - nyugdíjas állományban levőké. Vagyis ahhoz, hogy az inaktív évek ne a nélkülözésről és lemondásról szóljanak, tennünk kell.

1. Napi 500 forintból mesés vagyonod lehet

Ha már a húszas éveinkben elkezdünk félretenni egy kis pénzt, majd a bevételeink növekedésével arányosan növeljük a megtakarítás összegét is, 60 éves korunkra több milliós megtakarítással rendelkezhetünk. Ha

• 20-29 éves korban napi 500 forintot;
• 30-39 éves korban napi 1000 forintot;
• 40-49 éves korban napi 2000 forintot;
• 50-59 éves korban pedig napi 4000 ezer forintot takarítunk meg.

Ez havi bontásban azt jelenti, hogy a kezdeti, havi 15 ezer forintról induló megtakarításunk minden tízedik évfordulóval duplázódik, azaz a 30-as éveinkben havi 30, a negyvenesekben havi 60, az ötvenes éveinkben pedig havi 120 ezer forintot teszünk félre havonta. Éves viszonylatban pedig úgy fest a képlet, hogy az első évtizedben 182 500, a másodikban 365 ezer, a harmadikban 730 ezer, míg a negyedikben 1 millió 460 ezer forint gyűlik össze minden évben. Ha szigorúan tartjuk magunkat ehhez, a 40 éves "futamidő" alatt 27 millió 375 ezer forint jöhet össze képzeletbeli malacperselyünkben. persze az inflációról nem szabad megfeledkezni, így a párnaciha helyett érdemesebb valamilyen hosszú távú megtakarítási konstrukcióban fialtatni a pénzünket.

2. Nem minden a megtakarítás, épp annyira fontos az, hogy tudjuk, mennyit költünk

Ha valaki a fentinél kevesebb pénzt tud félretenni, akkor is érdemes belefognia. Viszont a gondtalan öregkor korántsem csak attól függ, mennyi pénz van a bankszámlánkon: az is mérvadó, milyen életszínvonalon élünk, milyen kiadásaink vannak.

"Sok olyan nyugdíjassal találkoztam, akiknek nem volt hatalmas megtakarításuk, mégis nyugodtan, kiegyensúlyozottan éltek, mert nem költenek többet, mint amennyit megengedhetnek maguknak. És találkoztam olyanokkal, akiknek dollármilliós megtakarításuk volt, de a pénz valószínűleg nem fog kitartani. Minden nap bosszankodnak, de úgy tűnik, nem képesek kordában tartani a kiadásaikat" - írja Michael K. Macke nyugdíjtanácsadó a Kiplinger befektetési magazinban. Azt mondja, érdemes kiadási naplót vezetni, hogy lássuk, mikor mire mennyit költünk, és így akár meg is szabadulhatunk a felesleges kiadásoktól.

3. Tűzz ki magad elé célokat, és tégy meg mindent a jelenben, hogy később megvalósíthasd őket

Már egészen fiatalon gondolkodj azon, hogyan képzeled el az idős korodat:lakásban vagy házban akarsz élni? Utazgatni szeretnél? Lesz kocsid? Miután tisztában vagy vele, mennyibe kerül fenntartani a mostani életszínvonalat, nagyjából be tudod lőni, később mennyibe kerül majd mindez, legalábbis lesz egy hozzávetőleges képed erről. Ennek megfelelően kell felkészülni pénzügyileg. Ahhoz, hogy ez összejöjjön, áldozatokat kell hozni: rengeteget spórolhatsz, ha lemondasz a napi kávéról. Ha minden nap 350 forintért veszel egy capuccinót a munkahelyedhez közeli kávézóban, az havi 7000 forintos kiadást jelent, éves szinten pedig 84 ezer forintot. Ezért is érdemes kiadási naplót vezetni: néhány hónap után egyértelművé válik ugyanis, miről érdemes lemondani, hogy spóroljunk.

4. Keresd az állam által támogatott lehetőségeket

Ma Magyarországon három, az állam által is támogatott nyugdíjcélú megtakarítási forma is elérhető. Ezek a NYESZ, a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíjpénztár.

Mit lehet ezekről tudni? A nyugdíjpénztár egy olyan, törvényileg szabályozottan működő intézmény, mely lehetőséget ad tagjai számára, hogy azok aktív éveik jövedelméből nyugdíjas éveikre előtakarékoskodjanak. Mindezt úgy, hogy a magánszemélyek által befizetett nyugdíjcélú megtakarítást - minél nagyobb hozamok reményében - különböző portfóliókba rendezett értékpapírokba fektetik.

A nyugdíj-előtakarékossági számla (röviden nyesz) végső soron egy speciális értékpapírszámla, melyet kifejezetten a nyugdíjcélú megtakarítások kezelésére hozhatunk létre. A számla egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy az ide történő éves befizetéseink után 20 százalék, maximum 100 ezer forintos adóvisszatérítést vehetünk igénybe.

A nyugdíjbiztosítás abban különbözik a másik két nyugdíjcélú megtakarítástól, hogy azok fizetését bejelentés nélkül lehet szüneteltetni. Ez első hallásra persze szigorú megszorításnak tűnik, ugyanakkor azoknak jó választás lehet, akik amúgy is nehezen takarékoskodnak. Hiszen a nyugdíjbiztosítás megkötése alapvetően arra kényszeríti tulajdonosát, hogy gondoskodjon a jövőjéről.

Ha valaki nyugdíjbiztosítás megkötésében gondolkozik alapvetően két típus közül választhat. Az egyik az úgynevezett klasszikus életbiztosítás, másik pedig a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit-linked biztosítás.

A klasszikus nyugdíjbiztosítás egy fix hozamú termék. Ez azt jelenti, hogy a biztosítás megkötésekor egy előre meghatározott hozammal lehet számolni a lejáratkor. Ez azonban manapság, az alacsony kamatkörnyezetben nem túl magas szám. A Pénzcentrum megkeresésére az Aegon Biztosító hagyományos nyugdíjbiztosítások esetén a valós jóváírt hozamot 2 százalék körüli értékre teszi. A Generali is hasonló, 2,25 százalékos technikai kamatról adott tájékoztatás lapunknak a teljes időtartamra vonatkozóan.

A befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítások (unit-linked) a hagyományossal szemben nem fix kamatozásúak, ráadásul a befektetés kockázatát is az ügyfélnek kell állnia. Ilyen biztosításnál ugyanis az ügyfél alakítja ki befektetési portfólióját a rendelkezésre álló eszközalapokból. Így tehát nincs fix hozam, viszont megfelelő kockázat vállalásával jócskán többet érhetünk el, mint például egy klasszikus biztosítás esetében.