Sikeresnek tartod magad? - Figyelj ezekre a buktatókra!

Gondoljuk csak át, milyen részvénybe, részvényekbe fektettünk! Nem olyan nehéz egy meglehetősen volatilis árfolyam-mozgású papírral rövid távon szép hozamot elérni, ez azonban nem elsősorban befektetői zsenialitásunkat jelzi, sokkal inkább azt, hogy hajlandóak vagyunk kiemelkedő kockázatot vállalni a magasabb hozam reményében.

A kockázat és a hozam természetesen két egymással összefüggő változó: nem hiába kereshetünk lekötött betéttel kevesebbet, mint jó esetben a tőzsdén. Utóbbi magában hordozza a veszteség lehetőségét, a kockázat pedig extra hozamot követel meg. Ha tehát szinte kizárólag spekulatív, magas kockázatú részvényeket tartunk, akkor nem sokat mond portfoliónk hozamának a BUX-szal való összevetése.

Mindemellett az első hónapok sikere után nem árt, ha nem toljuk be egy ház árát részvényekbe, hiszen rövid időszakot vizsgálva gyakorlatilag bármi megtörténhet. Egyáltalán nem ritka, hogy pár hét alatt valaki szerencsével sokat keres, értékes következtetéseket azonban csak több év távlatában lehet/érdemes levonni.

A hazánknál fejlettebb tőkepiaccal rendelkező országokban van arra lehetőség, hogy egyszerűen elvégezzük portfoliónk elemeinek, sőt egészének kockázati besorolását, így egyből láthatjuk, indokolja-e ez a faktor az általunk mesésnek vélt hozamot. Az internetes RiskGrades segítségével azt is láthatjuk, hogy az egyes papírok árfolyamai együtt mozognak-e, felfedezhető-e korreláció a portfoliónk elemei között.

Azon is érdemes eltöprengni, hogy rövid, vagy hosszabb távra veszünk fel pozíciókat. A legtöbb kezdő befektető azt a tévhitet vallja, hogy a legjobb a nyereséget gyorsan realizálni és újra befektetni. A tranzakciók számának szaporítása persze nem mindig jó döntés, egyrészt a kapcsolódó költségek hozamcsökkentő hatása, másrészt a gyakran hibás döntések miatt. (Ha egy papírban látunk fantáziát, érdemes lehet hosszabb távra befektetni, nem ki-be ugrálni, úgysem tudunk minden csúcson eladni és mélyponton venni...)

Nézzünk néhány olyan hibát, amit sokan elkövetnek!

Hulló késbe...

Nyilvánvalónak tűnhet, hogy gyengülő piac esetén nem szabad zuhanó papírokba belevenni, mégis ez a leggyakoribb oka a befektetői bukásoknak. Ilyen esetekben mindig meg kell várni, míg újjáéled a piac, addig jobb pozíció nélkül várni.

Az átlagár csökkentése

Amikor adott részvény gyengül, sok befektető tovább vásárol, hogy csökkentse átlagárát. A logika azonban alapvetően hibás, mi a garancia, hogy újra erősödésnek indul a papír? (A fenti

stratégiával gyakran tovább gyarapodik a veszteség, ahelyett hogy a pótlólagos pénzt egy emelkedő árfolyamú részvénybe fektetnénk.)

Félelem a magaslatoktól

Mostanra idejétmúlttá vált a "vegyél olcsón, adjál drágán" mondás, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a legsikeresebb papírok akkor értékelődtek fel leginkább, amikor csúcsközelben, esetleg új csúcson voltak.

Természetesen pszichológiailag igen nehéz beszállni egy 30, illetve 50%-kal erősödött részvénybe, érdemes lehet azonban előre tekinteni...

Házasságszerű kapcsolat

Néhány befektető a részvényvásárlást élethosszig tartó kapcsolat kialakításaként fogja fel, vannak azonban helyzetek amikor nem árt fontolóra venni a válást. Sokan egyszerűen azért ragaszkodnak egy papírhoz, mert az a múltban számottevő ugrásokra volt képes, vagy egyszerűen mert a blue chipek közé tartozik.

Túldiverzifikálás

Gyakran túlzásba viszik a befektetők a kockázatcsökkentő diverzifikálást, így túl sok papírt tartanak, ahelyett hogy csak a néhány jól menő részvényből állítanák össze portfoliójukat. Nehéz sok vállalat adataira egyszerre figyelni, koncentráljunk a legjobbakra.

Olcsó részvények vásárlása

A legfontosabb kritika, hogy az "olcsó" papírok általában nem likvidek, így az alapok nem vesznek belőlük, a jelentős kereslet hiányában pedig a felértékelődés is lassabban következhet be.