Százezreket keresnek luxuskésekkel: ez most a legmenőbb szakma Magyarországon

Takaros kert, zöld fű, kis családi ház Budapest egyik külkerületében. Itt él és dolgozik Szántó Szabolcs késkészítő. Első ránézésre inkább tűnik edzőnek, vagy testépítőnek, csak a kezein távolról is jól látható sérülések utalnak arra, hogy mással foglalkozik.

- mutat a jobb hüvelykujjára. Több, mint 20 éve foglalkozik késkészítéssel a testépítés és fitness szakedző végzettséggel rendelkező Szabolcs.

 - mondja a Késes népi iparművész (ez amolyan érettségi a szakmában) és Népművészet Ifjú Mestere (ami pedig kvázi diplomának felel meg) címmel rendelkező szakember, amikor arról kérdezem, mégis miért kezdett késkészítéssel foglalkozni.

 - meséli. Az eseményen volt lovagi torna, íjász- és fegyverbemutató, az egész magával ragadta. A barátja már akkor tudta, fegyvereket szeretne készíteni, és nem sokkal később a srác családjával egy Budapest közeli településre költözött, ahol kialakított magának egy műhelyt. Kardokat készített.

Szabolcs pedig csatlakozott hozzá. Autodidakta módon kezdték el megtanulni a mesterséget.

- folytatja a 42 éves késkészítő, hozzátéve, céget viszont nem alapított, egyéni vállalkozóként dolgozik, KATA-sként adózik.

 - magyarázza. Utóbbi azért is fontos, mert mindennel ő foglalkozik: az anyagbeszerzéstől kezdve a gépek karbantartásán át az adminisztrációig és a kész termékek postázásáig. A szakma csínját-bínját intézményes keretek között tehát nem tanulta, és erre már lehetősége sem lenne:

A saját műhelyében eleinte kardokat, lándzsákat, bárdokat készített, a pengéket pedig Csepelre vitte hőkezelésre. Ott látta meg a technológiai felelős bicskáját. "Egy szuper hátsó záras bicska volt, ilyeneket akkor csak vadászújságokban lehetett látni, és az ismerősöm mondta, hogy ő csinálta. Először el sem hittem" - akkor döntötte el, hogy késeket szeretne készíteni. Szépen lassan aztán a kések kiszorították a kardokat. A damaszkolás technikájának elsajátításában Kocsis Ferenc, Magyarország egyik legelismertebb kovácsa segített neki, és sokat tanult a híres Révész késesdinasztia sárbogárdi képviselőjétől, Tóth Árpádtól is.

Hogy mi is az a damaszkolás? A kérdésre elővesz egy kést. Török damaszt - ez a neve, 185 ezer forintért lehet megvásárolni. Laikusként persze annyit meg tudunk ítélni, szép, különleges, köszönőviszonyban sincs azzal a konyhakéssel, amivel a hagymát szoktuk aprítani, és ha tudnánk, mennyibe kerül, talán soha nem is használnánk a konyhában. Mégis adódik a kérdés: tényleg meg lehet ebből élni? Van, aki Magyarországon kifizet egy vagy akár több havi fizetésnek megfelelő összeget egy késért?

 - mondja. Ha valaki most tőle szeretne kést rendelni, annak hosszú hónapokat kell várnia, legközelebb októberre vállal munkát.

 - mondja. Arra a felvetésre, hogy ugyanakkor a plázákban megtalálható kés és olló üzlethálózatnál azért jóval olcsóbban lehet akár bicskához, akár valamilyen késhez jutni, azt mondja, ha valaki ilyesmit akar venni, ma már az interneten utánanéz, mielőtt pénzt áldozna rá, és ha utána olvas, inkább a magyar kést fogja választani. Magyarországon egyébként rendkívül sok profi késkészítő van, Szabolcs szerint 20-an vannak, akik ebből élnek és még 30-an, 40-en, akik a munka mellett, hobbiból csinálják, de keresnek is vele pénzt. Ez nagy szám, ahhoz képest legalábbis, hogy Németországban 3-4 profi késkészítő van, és úgy, hogy Magyarországon évek óta senki, sehol nem oktatja hivatalosan ezt a szakmát.

  - mondja. Ráadásul az elején az egész csak viszi a pénzt, az interneten kívül érdemes megjelenni rendezvényeken is, hogy a szakma mellett a potenciális vásárlók is megismerjék testközelből az embert és a munkáit.

 - mondja.

Az utánpótlás miatt viszont nem kell aggódni. Rengeteg fiatal, sőt, idősebb is érdeklődik a késkészítés iránt. "Van egy ismerősöm, kamionsofőr, hétköznap dolgozik, hétvégén pedig késeket készít. Én segítek neki, ha úgy vesszük, én vagyok a mestere. De ő olyan idős, mint én. De van egy srác például, 24 éves, de már 18 évesen úgy csiszolt, hogy leesett az állam. Ő egyébként szervez alkotótábort is, szóval, aki rajong a késkészítésért, az elmehet, és miközben önfeledten szórakozik, tanulhat másoktól és annyi kést készíthet, amennyit csak akar" - mondja.

A fiataloknak annyiból könnyebb, mint neki volt annak idején, hogy az interneten könnyen hirdethetik magukat, erre költeniük sem kell. Arra a kérdésre, előfordul-e, hogy egy kezdő esetleg lemásolja egy profi kését és az eredeti ár töredékéért árulja azt, Szabolcs azt válaszolja, ez gyakran megesik, és nem is lehet tenni ellene semmit. "A Magyarországi Késmíves Céh, amelynek vezetőségi tagja vagyok, is tehetetlen. A laikusokat meg lehet vezetni, viszont a komoly érdeklődőket nem" - jegyzi meg. A céhnek egyébként 18 tagja van, elég nehéz bekerülni, Szabolcs azt szeretné, ha hamarosan meghívásos alapon lehetne csatlakozni az érdekvédelmi szervezethez.

Arra a kérdésre, van-e külföldi piaca a magyar késeknek, Szabolcs azt mondja, érdemes külföldi kiállításokra, késes rendezvényekre járni, ő is megy szeptemberben Csehországba.

 - mondja, hozzátéve, annyira sok a munka, hogy az már nem is nagyon férne bele, hogy külföldi megrendeléseket is teljesítsen.  Marketingre egyébként nem költ sokat.

 - magyarázza. Hogy a kések és késkészítés iránt egyre nagyobb az érdeklődés, jól mutatja az is, hogy Szabolcs szervez késkészítő tréningeket is, sok a jelentkező. Akadnak laikusok és olyanok is, akik életükben készítettek már kést, de tanulni, fejlődni vágynak.

"Pár hete járt itt két, a bankszektorban dolgozó informatikus. Számukra ez marha jó buli volt, kiléptek kicsit a komfortzónájukból, egész mással foglalkoztak, mint amivel szoktak és utána egy késsel a kezükben távozhattak, amiről elmondhatják, hogy ezt ők csinálták. Elképesztően ügyesek voltak egyébként, pedig azért ez nagyon megterhelő annak, aki napi szinten más jellegű munkát végez: finom mozdulatokra van szükség, fejben nagyon ott kell lenni, viszont eddig pozitív visszajelzéseket kaptam, életre szóló élmény, ráadásul eddig nem történt sérülés sem".