Mi lesz a diákokkal, ha az egyetemhez kötelező lesz a nyelvvizsga?

- nevettette meg a hallgatóságot a Nyelvtudásért Egyesület vezetője a budapesti konferencián. Rozgonyi Zoltán fanyar humorral megfogalmazott mondata magába foglalja a nyelvoktatás közoktatásbeli helyzetét.

Az érettségi előtt álló diákok fele nem csak, hogy közelében sincs a középszintű nyelvtudásnak, de ennek nincs is tudatában. Ez a szakmai kiállításokon tartott vizsgatesztek eredményeiből derül ki. Ezek a fiatalok most még enélkül a tudás nélkül akár be is juthatnak az egyetemre - hogy ugyanilyen alacsony szintű nyelvismerettel el is hagyják azt. A diplomát aztán nem vehetik át, nekik találták ki a Diplomamentő programot. Ám évente 6-8 ezren hagyják el a felsőoktatást ugyanígy, és ez a szám magasabb, mint amennyi volt hallgatónak a Diplomamentő segítséget tud nyújtani a kedvezményes nyelvtanuláshoz.

KATTINTS! A gatyád is rámehet a nyelvtanulásra: így úszhatod meg olcsóbban

Nem az iskolában jutnak el a középfokúig

Rozgonyi szerint az elmúlt 15 év ugyan jelentős változást hozott, és az sem igaz, hogy a tanárok többsége ne tudna jól az általa tanított nyelven (bár, mint kiderült, az elmúlt három évben ez a kockázat is bekerült a rendszerbe), vagy, hogy el lennének maradva módszertanilag. Ennek ellenére az iskolák felében esély sincs arra, hogy a diákok eljussanak a középfokúig, kizárólag az iskolai oktatásra hagyatkozva.

A Nyelvtudásért Egyesület a konferencián ismertette saját online felmérését. A 60 kérdésből álló ívet 1100 iskolai nyelvtanár és 1800 diák töltötte ki. A felmérés nem reprezentatív, de azért jelzi, hogy a fontosnak tartott motiváció, pozitív hozzáállás megvan a diákokban és a tanárokban: előbbiek 61, utóbbiak 65 százaléka reális követelménynek tartja a B2-es szint elérését érettségire.

A támogatók szerint ez nélkülözhetetlen az újabb tudás megszerzéséhez, a jobb munkahely eléréséhez. Az ellenzők szerint viszont a feltételek nem adottak az iskolákban, hiába az osztott csoportok, így is gond van a helyhiánnyal, azzal, hogy feleslegesen tesz újabb terhet a diákok vállára és a gyakorlatban csak diszkriminatív korláttá válik a felsőoktatásba vágyók előtt - derült ki Kuti Zsuzsa nyelvoktatási szakértő beszámolójából.

Ahhoz, hogy az elvárás reális legyen, a tanárok és diákok szerint több óra kellene - ezt tartotta legfontosabbnak a válaszolók 29 százaléka - csoportbontás (19százalék), jó tananyag, segédanyag (13 százalék), szabad tankönyvválasztás (6 százalék).

A számokból más következne

Kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy egyszerűen kevés idő jut a nyelvórákra, de meglepő módon ebben Magyarország nem áll rosszul. Az első nyelvre kilenc év alatt 936 óra jut, a másodikra 432. Ez a régióban nem rossz, Lengyelországban csupán 537, Romániában 472 óra jut. Ráadásul a B2-es szinthez 5-600 óra elvileg elég is lehet.

Mégis, az Eurobarométer 2012-es kimutatása alapján Magyarország a legrosszabbul áll az idegennyelvtudás terén. Az önbevalláson alapuló felmérés szerint 65 százalék egyáltalán nem tud megszólalni idegen nyelven. 35 százalék képes erre, és a teljes népességen belül 13 százalék kettő, négy százalék több nyelven is beszél. Ez 2006 óta romló folyamatot jelent: akkor 42 százalék vallotta magáról, hogy legalább egy, 27 százalék két nyelven is tud - mondott egy váratlan adatot Öveges Enikő, az ELTE angol tanszékének oktatója.

Igaz, az önbevallással szerzett adatok kulturális különbségekből is adódhatnak: elvileg elképzelhető, hogy Magyarországon szerényebben ítélik meg tudásukat az emberek a valósnál, míg a nyelvtudásáról közmondásosan nem híres olaszok pozitívabban. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs. Befolyásolhatja a képet az is, hogy nyelvrokonság révén sok ország nyelvtudása kedvezőbbnek tűnhet, csehek a szlovákokkal közösködhetnek, a skandináv nyelvek egymással, balti államok az orosz kisebbség révén javíthatják a statisztikát,a románok az újlatin nyelvekkel. Mindez részben igaz lehet, de mégis önámítás, ha a finnek jó angolnyelv-oktatására gondolunk.

És ez egyúttal üti azt a nyelvtanárok körében is sajnálatosan elterjedt tévhitet, hogy "a magyar nyelv nehéz" (ugyanis nincsenek önmagukban nehezebb vagy könnyebb nyelvek), ami miatt a magyaroknak nehezebb volna megtanulniuk idegen nyelven. A Pécsi Tudományegyetemről Nikonov Marianne pedig azt is megemlítette, hogy az általános alacsony idegennyelvi eredmények ellenére több százezer magyar fiatal mégis boldogul külföldön.

Nem is kezdjük későn

Hogy a kép még bonyolultabb legyen, még olyan kiugró különbség sem látszik, hogy Magyarországon túl későn kezdődne nyelvtanulás. Negyedik osztálytól kötelező, ez nagyjából az Európa-szerte átlagos 6-9 éves korhatári sávba esik. Ráadásul a magyarországi diákok 40 százaléka már 6-7 évesen tanul idegen nyelvet az iskolában - bár megoszlanak a vélemények arról, hogy ennek mennyi értelme van.

 - hívta fel a figyelmet Öveges.

Dóczi Brigitta az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékéről már egy másik rendszerszintű hibára hivta fel a figyelmet:

Nincs meg a folyamatosság az iskolák között: bárhová is jutottak a diákok 8. osztályban, szinte biztos, hogy a középiskolában ismét a nulláról indulnak.
A nyelv nem egy tantárgy

A fenti jelenség máris részben magyarázatot ad arra, hogy miért nem hatékony a statisztikailag magasnak látszó óraszám. De rontja az eredményeket az is, hogy a nyelv tárgyként jelenik meg, önmagért valótananyagként, noha sokkal jobb lenne eszközként használni, vagyis - a kéttannyelvű iskolákhoz hasonlóan - valamilyen tartalmat átadni az adott nyelven. Ezzel épp azt adná meg az iskola, amit a diákok várnak a nyelvtanulástól: azt, hogy gyakorlatias, életszerű tudást adjon, ne merüljön ki mechanikus szódolgozatokban. Az órák hatékonyságát csökkenti a diákok túlterheltsége is: 8. órában semmit nem lehet érdemben tanítani.

Ez pedig már az általános oktatási problémára vezet rá. Tévedés lenne azt a látszatot kelteni, hogy van a jól működő oktatás, csak a nyelvtanárok lerontják a képet - mondta Einhorn Ágnes. Az Idegen Nyelvi Központ munkatársa szerint szélesebb összefüggésről is szó van. Aki gyengébben teljesít a nyelvórán, annak más tárgyból is gondjai vannak, és ez szoros összefüggést mutat a diákok szociális hátterével.

Úgy kell tanítani, ahogyan nem tanult

Szintén általános, nem kizárólag a nyelvtanítást érintő, rendszeresen visszatérő elem a tanárok pozitív attitűdje, amellyel motiválni kellene a diákot. A tanár legyen nyitott, türelmes, korszerű, kommunikatív. Úgy kell tanítania a tanárnak, hogy szakítania kellene saját, poroszos szellemű oktatási élményeivel.

Nem esett szó a tanárok nyelvi képességeiről. Ennek a diploma átvételekor a C1-es szinten kell lennie, bár ilyen felmérés menet közben nincs, ám ez a tudás következik a tananyag teljesítéséből. Az elmúlt három évben viszont olyan változás lépett életbe, amely miatt sokkal az egyik tárgyból sokkal gyengébb szinten teljesítő diákok is bekerülhetnek a tanárképzésbe.

A jelenlegi három éve átalakított osztatlan tanárképzésben, ha valaki nyelvszakos, akkor, a törvény szerint csak az egyik szakjából kötelező emelt szintű érettségit tennie a felvételihez. A másikból középszintű érettségi elég.

- mondta Enyedi.

Jobb esetben a szükséges szint megugrásához sok pénzt nem kímélve különórákkal felhozza magát, ez nem az egyetem feladata. Első évben mondjuk megbukik, végül a gyakorlattal együtt 6+1 évet tanul, egy tanári diplomáért. Ez elég komoly elszántságot feltételez a hallgatóktól, noha a tapasztalat szerint tanári szakra, nyelvszakra is bevallottan azért jön a diákok többsége, - a "szeretem a gyerekeket" naiv szövegén túl - mert oda kevesebb pont is elég, vagy mert a nyelvek jobban mentek a gimiben, mint a többi tárgy, esetleg a nyelvkésőbb is jól jön, majd eldönti, hogy mit is csináljon.

A korábbi, bolognai rendszer osztott képzésében három év után választhatott a diák, hogy tanári vagy bölcsész - vagy szaktól függően természettudományos - mesterképzésre megy, így érettebben, több önismerettel dönthetett a hallgató. "Akkor volt egy újabb szűrő, míg most egyszer felveszik a hallgatót és végigbotorkálja az egyetemet." "Nem volt hibátlan a rendszer, de azt kellett volna javítani. Ehelyett visszatértünk a hetvenes évek tanárképzős modelljéhez." - mondta Enyedi.

Ezek a tanárok aztán egy olyan iskolarendszerben helyezkednek el, amely sem az ő beilleszkedésüket, sem a gyengébb diákokat nem segíti. A jó diákokhoz biztosan hozzátesz, de a hozzáadott érték ott volna a legfontosabb, ahol nincsen meg az otthonról hozott tudás. Az induláskori különbségeket kellene kiegyenlítenie az iskolának, ehelyett

- és a felmérések szerint az idő előrehaladtával el is veszi a tanulók lelkesedését. És ez általános jelenség, amit a nyelvtanárok önmaguk nem fognak tudni megváltoztatni a nyelvoktatás területén sem, bármilyen kész tervük is lenne rá.