A globális likviditás felduzzadása a világ pénzügyi piacainak egyik legfontosabb kérdése napjainkban. A pénzügyi válságok természetesen komoly reálgazdasági következményekkel is járhatnak, ezért kezelésük a gazdaságpolitika minden szintjén kiemelt fontossággal kell bírjon. Joachim Fels, a Morgan Stanley elemzője ezt a problémát igyekszik körbejárni, és a lehetséges megoldási verziókat igyekszik
Az utóbbi időszakban elindult egy szigorítási hullám a pénzügyi piacokon, melynek legprominensebb jele a FED sorozatos kamatemelése. A nagy bankok közül az Európai Központi Bank (EKB) és a Bank of Japan egyelőre nem nyúlt az irányadó rátákhoz, ennek következménye, hogy a FED lépései ellenére sem beszélhetünk a likviditás valódi szűküléséről. Elmondható, hogy a likviditás fő forrása most a FED kamatemelései után az EKB.
Az emelkedő infláció és a lassuló gazdasági növekedés miatt a kilátások egyelőre igen borúsak a kötvénypiacokon, ugyanakkor más eszközpiacokon további áremelkedés, esetleges buborékok kialakulása illetve tovább fújódása várható (ingatlan, részvény). Fels szerint jelenleg a leginkább alulértékelt eszközpiac a részvénypiac. Az elemző szerint a monetáris hatóságok részéről új megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a hatalmas likviditásfelesleget kezelni tudják. Erre az inflációs célkitűzés rendszere az elemző szerint nem alkalmas.
Ben Bernanke, a FED leendő elnöke szerint a kialakult helyzet egyik oka, hogy a világgazdaságban a megtakarítások magasabbak a beruházásoknál. Míg az ázsiai országok elsősorban nettó megtakarítók néhány nagy európai országgal egyetemben, addig az USA pl. nettó forrásbevonó. Az ázsiai megtakarítások célpontja többnyire az amerikai kötvénypiac.
Módszertani szempontból nem egyszerű meghatározni, hogy a probléma elemzése szempontjából milyen mutatók használhatók. Erre legegyszerűbb megoldás, ha a különböző pénzaggregátumokat illetve ezek GDP-hez mért arányát vizsgáljuk az idő függvényében, majd összehasonlítjuk a nominális GDP bővüléssel. Azt mondhatjuk, hogy a GDP jó változó arra vonatkozóan, hogy a gazdaságban mekkora a tranzakciók pénzigénye. Míg a jegybankok a szűkebb értelemben vett pénzmennyiségre viszonylag jól tudnak hatni, a bővebb aggregátumoknál (készpénz mellett betétek, pénzpiaci jegyek egyéb rövid instrumentumok) ez már sokkal összetettebb és nehézkesebb.
Túlzott likviditásról akkor beszélhetünk, ha a pénzmennyiség a nominális GDP-nél jobban nő. Sokan úgy vélik, hogy ha pénzünkért pénzügyi instrumentumokat veszünk, akkor ezzel a likviditás csökken. Ez annyiban nem igaz, hogy ez az összeg a másik oldalon elkölthetővé válik. Ily módon a túlzott likviditás inflációt gerjeszt. A likviditás fogalmát a piacok integrálódásával egyre globálisabban kell kezelni.
Még mindig nő a likviditás
A Morgan Stanley elemzése szerint a likviditás egyelőre továbbra is nő a világban. 1995 és 2005 között a hitelek GDP-hez mért aránya 25%-kal emelkedett, az M3/GDP arány 35%-kal, a szűk pénzaggregátum/GDP arány 55%-kal lett nagyobb. A jelentős likviditásbővülés minden eszközosztályban felértékelődést okozott. A FED 2004-ben indult kamatemelési hulláma ellenére a likviditás tovább bővül, melynek fő forrása az említett EKB.
Mielőtt a változatokat néznénk Fels kijelenti, hogy rövid időn belül erre kevés az esély. Most nézzük a javaslatokat röviden:
1. nagyon restriktív monetáris politika
Ez nem jelent mást mint agresszív kamatemeléseket. Erre kicsi az esély a recessziós félelmek miatt, illetve olyan mértékű kamatemelést is csak időben jelentősen elnyúlva lehetne végrehajtani, melynek érdemi hatásai lehetnek a pénzmennyiségre.
2. Magasabb fogyasztói infláció
Az infláció emelkedésével természetesen a nominális GDP is növekszik, emiatt adott pénzmennyiség mellett az arány csökken. Amíg azonban a kereskedelem és az alacsony bérnövekedés mérsékelten tartja az árnyomást, addig az infláció felpörgetésére kevés az esély. Úgy tűnik, hogy ez sem életképes megoldás.
3. Bankcsődök és adósságválság
Az eszközpiacok értékcsökkenésével (pl. ingatlanpiaci zuhanás) párhuzamosan a bankok eszközei (az ügyfelek hitelei) is leértékelődnek, amivel hitelezési politikájuk lényegesen szigorúbbá válhat. Ennek hatására a pénzmennyiség a korábbinál lényegesen mérsékeltebben nőhet vagy csökkenhet is. A 30-as évek tapasztalatai illetve a 90-es években a Japánban bekövetkezett válság nyomán azonban a központi bankok ma már jóval felkészültebbek az ilyen helyzetek kezelésére mint korábban.
Fels szerint az inflációs célkitűzés rendszere ma már nem egy jó módszer a fent említett problémák elkerülésére. Az alacsony inflációs ráták alacsony kamatszintet szülnek, melyek az eszközpiacokon buborékokat kelthetnek. Ezzel a reálgazdaság stabilitása is veszélybe kerül. A kiút két módon keresendő: vagy a célkitűzések időhorizontját kellene kitolni (3-5 év), amivel a kamatpolitika lényegesen rugalmasabb lehet, vagy az EKB technikájához hasonlóan folyamatosan és részletesen elemezni kellene monetáris és hitelfolyamatokat annak érdekében, hogy a túlzott likviditásnövekedést megakadályozzák.
Összegzés
Összességében tehát továbbra is túlzott likviditásbővülésről beszélhetünk a világban. A nagy központi bankok feltehetően nem emelnek agresszívan kamatot, hogy ez érdemben fékezhető legyen. Az EKB várhatóan hamarosan kamatot emel, emellett a Bank of Japan is pénzmennyiség növekedést korlátozó intézkedéseket tehet. Ezek azonban nem lesznek elegendők az említett célok eléréséhez. A FED szigorított, de még nem eléggé. Ami várható, hogy az eszközpiacok tovább értékelődnek fel. Fels szerint pénz leginkább a most relatív alulértékeltnek tűnő részvénypiacra áramolhat.
A Wörtering matricák megkönnyítik a nyelvtanulást a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek.
A "Pisztrángok, szevasztok!" című könyv az online zaklatás és egyéb digitális veszélyek témáját járja körül, különös tekintettel a 7-12 éves korosztályra.
Balogh Petya: Ennyi lelkes, inspirált fiatalt egy helyen még nem is láttam életemben.
Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.
-
Még könnyebb lesz a lakástakarékok felhasználása: te mit vennél belőle?
A lakástakarék megtakarítás lényegében bármilyen lakáscélra felhasználható.