Olajár-robbanás és a visegrádi gazdaságok: kit hogyan érint?

országokat, azaz Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot. Ennek rövid áttekintéséhez a HVB régiós elemzőinek friss anyagát hívjuk segítségül.

Ez arra mutat rá, hogy az olajárrobbanás a négy ország fogyasztói inflációs szintjében viszonylag korlátozott mértékben jelentkezik, ugyanakkor az olajárakkal szembeni régiós érzékenység nagyobb, mint ami az Európai Unió 15 régi tagállamában jellemző. A fekete arany árának történelmi magasságokba emelkedése a gazdasági növekedés tekintetében várhatóan a lengyel gazdaságot érintheti a leginkább kedvezőtlenül, míg az olajár-emelkedés másodlagos hatásai legerősebben Szlovákiában jelentkezhetnek.

Az Európai Unió pénzügyminiszterei a múlt hét végén találkoztak, melyen mint csoport egységesen nemet mondtak az olajár-emelkedés kedvezőtlen (lakossági) hatásainak adócsökkentésekkel valótompítására. Érvelésük szerint a helyzetet egyrészt az oldaná meg, ha a kitermelők több olajat hoznának a felszínre, illetve a dinamikusan emelkedő profitjukból a feldolgozói, finomítói kapacitásaikat bővítenék. Ráadásul az esetleges adócsökkentés az üzemanyagok esetében inkább a kereslet emelkedését hozná, ami csak súlyosbítaná a helyzetet.

A közös elhatározás ellenére - jórészt politikai megfontolásokból - az EU számos tagállamában olyan döntések születtek, vagy olyan törekvések mutatkoznak, amelyek eltérő formában, de a lakosságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat igyekeznek tompítani. Ilyen pl. az a lengyel döntés, miszerint szeptember 15-től csökkent az üzemanyagokat terhelő fogyasztási adó, vagy az a magyar döntés, miszerint már október 1-től az eddigi 25-ről 20%-ra csökken az üzemanyagok ÁFA-tartalma. És hogy mi is az a mozgatórugó, ami miatt szerte Európában különböző formában igyekeznek a "lakosság kedvében járni" a kormányok, ahhoz az alábbi ábra megfelelő indikációt ad.

Szeptember elején jelent meg a 30 iparilag legfejlettebb államot tömörítő OECD jelentése, melyben a szervezet bár 2.4%-ról 2.5%-ra emelte a legfejlettebb 6 állam idei évi növekedési prognózisát, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki az olajárak kritikusan magas szintje miatt. A szervezet főközgazdásza szerint az olajár-robbanás akár az 1970-es és 80-as években tapasztalthoz hasonló sokkhatással is járhat a világgazdaság egészére nézve. A nem igazán optimista jóslatok közepette mire számíthatunk itt Kelet-Közép-Európában, milyen hatások és folyamatok zajlanak már jelenleg és mire lehet számítani? Ezt vizsgáljuk meg a következőkben.

Az olajár-emelkedés elsődleges hatásai alatt a közvetlen, és időben viszonylag gyors hatások értendők, ilyen értelemszerűen a kiskereskedelmi üzemanyagár-emelkedése, ami az inflációs mutatót emeli. Az olajár-emelkedés inflációra gyakorolt hatása azonban a négy vizsgált országban viszonylag korlátozott, mivel az üzemanyagok súlya az árindex kiszámítási kosarában viszonylag kicsi (1-4.6% közötti). Az árnyomás néhány hónapos időtáv alatt rendszerint a szállítási költségekbe gyűrűzik át először, melyek súlya az inflációs kosárban további 6-9%-ot tesz ki (ld. ábra).

Az elsődleges hatások jelentkezésének erősségénél van egy másik tényező is, amire mindenképpen ki kell térni: ez pedig az adott ország termelésének energia-intenzitása. Az elemzés szerint bár a négy vizsgált országban az erősen energia-intenzív ágazatok (pl. feldolgozóipar, szállítás, villamosenergia-termelés, bányászat) jelentősége lényegesen csökkent az utóbbi egy évtizedben, de a teljes hozzáadott értéknek még mindig mintegy 31-40%-át teszi ki (ld. alábbi ábra), szemben az EU-15 28.4%-os átlagával. Ez arra utal, hogy az energiaárak emelkedése a nyugat-európainál nagyobb mértékben érintheti kedvezőtlenül a négy régiós ország versenyképességét, illetve külkereskedelmi, azon keresztül pedig a folyó fizetési mérlegét (emelkedő energiaszámla).

A négy ország között azért különbséget kell tenni: a cseh és a szlovák gazdaság a másik kettőnél lényegesen jobban alapszik az energia-intenzív termelésen (pl. gépkocsigyártás), azaz egységnyi GDP előállításához több olaj kell, ami sebezhetőbb gazdaságokat jelent.

Míg az elsődleges hatások (inflációra, illetve gazdasági növekedésre) viszonylag egyértelműen kifejthetők, felvázolhatók, addig az olajár-emelkedés másodlagos hatásainak felvázolása (pl. bérkövetelésekben megjelenik a magasabb infláció már korántsem ilyen könnyű. A folyamat erőssége, illetve a hatásmechanizmus elsősorban a kibocsátási rés mértékétől (tényleges mínusz potenciális GDP-növekedés), illetve a monetáris politika szigorúságától függ. Mivel a kibocsátási rést igen nehezen lehet megragadni, ezért a HVB szakértői szerint kézenfekvőbb a gazdaság jelenlegi helyzetét a munkaerő-piaci feszesség mértékével (kereslet-kínálati viszonyok), illetve a belső kereslet GDP-növekedésben való részesedésével jellemezni.

Régiós munkaerő-piaci folyamatok

Nominális értelemben Lengyelországban és Szlovákiában a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (17-18% körül, míg a másik két országban jóval 10% alatti), azonban az utóbbi időszakban érdemben csökkentek ezek ráták, viszont eltérő kísérő jelenségek voltak megfigyelhetők ezalatt. Szlovákiában a ráta csökkenését erőteljes béremelkedés követte (ez arra utal, hogy a magas munkanélküliségnek strukturális okai voltak, és feszes a munkaerő-piac).

Ezzel szemben Lengyelországban nem volt jellemző a bérnövekedés gyorsulása, ami az egyensúlyi helyzettől távoli lengyel munkaerő-piaci kondíciókra vall. Az utóbbi egy évben emelkedő munkanélküliségi rátát (illetve lassuló bérinflációt) figyelhettünk meg Magyarországon (6% alattról 7% fölé emelkedő ráta), mely elsősorban a gazdaságilag inaktívaknak a munkaerő-piacon való (újbóli) megjelenéséhez köthető (kínálati emelkedés), és megfigyelhető az erősödő munkaerő-piaci verseny is.

2005.06.28 12:15
Pozitív folyamat része a munkanélküliségi ráta emelkedése? - Érdekes tények és tendenciák

Belső kereslet, mint hajtóerő

A régiós leggyorsabban növekvő gazdasága Szlovákia, melyben meghatározó szerepe van a dinamikus belső keresletnek (jelenleg 5% feletti ütem), amit a gyors bér- illetve hitelkiáramlás fűt. Ezen túlmenően a vállalati beruházási dinamika is erőteljes (10% feletti éves ütem).

Mindez már önmagában is kedvezőtlenül érinti az ország külkereskedelmi mérlegét, és az adatok a HVB szakértői szerint a gazdaság túlhevülésére utalnak. A skála másik végén Lengyelország áll, melyben a belső kereslet növekedési üteme csupán 1.5% körüli, és a vállalati beruházások is lényegesen visszafogottabb ütemben bővülnek, mint Szlovákiában (4% alatti éves ráta). A magyar és a cseh belső kereslet, illetve beruházás-növekedési ráták vlahol a két "véglet" között mozognak. Mindez arra utal, hogy Lengyelország a gazdasági ciklus elején, míg Szlovákia már annak inkább az érett szakaszában áll.

A monetáris szigorról

Az olajár-robbanás maginflációs termékkörbe való átgyűrűzése kapcsán (mint másodlagos hatás) mindenképpen ki kell térni a monetáris politikák szigorúságára is, mint fontos befolyásoló tényezőre. A HVB elemzői az elmúlt másfél év alapján összehasonlították, hogy relatív hogyan változtak a monetáris kondíciók a négy országban. Jelenleg Csehországban legalacsonyabb a nominális irányadó kamatszint (1.75%), ennek ellenére a cseh monetáris politika mégis szigorodott a vizsgált időszak alatt. Ennek oka, hogy a korona erőteljes reálfelértékelődést mutatott. Lengyelországban a nemzeti fizetőeszköz szintén erőteljes reálfelértékelődést mutatott, ugyanakkor a lengyel nemzeti bank az alacsonyabb inflációhoz csak lassabban igazította hozzá a nominális kamatszintet (jelenleg 4.5%), ami azt eredményezte, hogy a reálkamatláb nőtt, és így a régió négy országa közül Lengyelországban a legszigorúbb a monetáris politika.

A fentiekből az következik, hogy mivel a cseh és a lengyel monetáris politika szigorodott az elmúlt másfél év során, ezért ezekben az országokban a másik két országhoz képest kisebb a valószínűsége, hogy az olajár-robbanásnak az elsődlegesen túlmenően másodlagos inflációbegyűrűzési hatásai is lennének.

Érdemes végül röviden országokra lebontva összefoglalni az olajárak-robbanás hatásait a jobb éttekinthetőség kedvéért.

Csehország

- az elsődleges inflációbegyűrűzési kockázat alacsony, bár az olajfogyasztás még mindig relatív magas. Leginkább a termelői árindex felőli árnyomás, illetve a versenyképességi romlás az olajárak felőli legfőbb fenyegetés a cseh gazdaságra nézve

- a másodlagos hatások megjelenésénél két egymást nagyjából kiegyensúlyozó hatás "küzd egymással": egyrészt a termelői árak felől árnyomás érződik, ugyanakkor viszonylag mérsékelt a belső kereslet dinamikája, illetve szigorú a monetáris politika

Magyarország

- bár a kormány az üzemanyagok esetében ÁFA-csökkentést jelentett be, ennek ellenére az olajárak inflációemelő kockázata jelentős. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a magyar gazdaság olajfogyasztása régiós összehasonlításban viszonylag alacsony, ami enyhébb versenyképesség-romlást vetít előre a versenytársakhoz képest

- az olajár-robbanás másodlagos hatásainak megjelenése viszonylag mérsékelt lehet, egyrészt a már említett ÁFA-csökkentési terv, másrészt a relatív visszafogott lakossági fogyasztás-növekedés miatt.

Lengyelország

- elsődleges hatásként a fogyasztói és termelői árindex-emelkedés a régióban a leginkább visszafogott lehet. Ennek okai, hogy az olajfogyasztás alacsony, a fogyasztási adó csökkent, és az üzemanyagok, illetve a szállítási díjak viszonylag alacsony súlyt képviselnek az inflációs kosárban

- az üzleti ciklus elején járó lengyel gazdaságot az infláció helyett inkább a gazdasági növekedés felől érinthetik kedvezőtlenül az olajárak, elsősorban az üzleti bizalom rontásán keresztül

- a jelenlegi munkaerő-piaci kondíciók, illetve a monetáris politika szigorúsága arra utal, hogy tovább kell folytatni a kamatcsökkentéseket annak érdekében, hogy egy komolyabb növekedési lassulás elkerülhető/mérsékelhető legyen

Szlovákia

- a nemrég bejelentett szlovák gázáremelés, az üzemanyagok magas súlya az inflációs kosárban, valamint a jelentős olajfogyasztás mind arra utalnak, hogy az olajár-robbanás elsődleges inflációemelő hatása a legnagyobb lehet a régióban

- a belső kereslet által fűtött növekedés, a viszonylag feszes munkaerő-piaci, ugyanakkor expanzív monetáris kondíciók arra utalnak, hogy az olajár-robbanás másodlagos hatásainak megjelenése az inflációban szintén viszonylag nagy

- amennyiben az ország valóban be szeretne lépni az euró-zónába, akkor a jelenleginél szigorúbb monetáris feltételek lennének szükségesek. Ez egyrészt az erőtelejsebb koronafelértékelődés segítségével (FDI-beáramlás által fűtve), vagy a jelenleginél magasabb kamatlábak segítségével érhető el.