Ez lenne az év legjövedelmezőbb befektetése? Újraindul a földért való háború a piacon

Magyarország földterülete 9 303,4 ezer hektár, amelyből 5 110,8 ezer hektárt (közel 55%) tesznek ki a mezőgazdasági területek. Mezőgazdasági terület a művelés alatt álló szántó, kert (konyhakert), gyümölcsös, szőlő és (belterjes és külterjes) gyep összessége. A KSH adatgyűjtése szerint 2023. június 1-jén Bács-Kiskun, Békés és Hajdú-Bihar vármegyékben volt a legmagasabb a mezőgazdasági földterületek mértéke. Az ország keleti, észak-keleti részén ugyancsak számottevő ez az érték, főként a Kunság és Hajdúság adta területeken. A különböző gabonafélék betakarításánál ugyancsak ezek a vármegyék a mérvadóak. A búza, rozs, árpa és egyéb termények jelentős része innen kerül betakarításra évről évre.

Ha valaki ma mezőgazdasági termőföldet szeretne vásárolni, ugyancsak a pénztárcájába kell nyúlnia. Az elmúlt években folyamatosan növekedett a földforgalmi átlagár, 2022-ben átlépte a hektáronkénti 2 millió forintot is. Ezzel arányosan emelkedett a földbérleti díjak mértéke is: míg 2018-ben egy hektár termőföldet átlagosan 55 700 forintért vehettünk bérbe, 2022-ben ez már 81 600 forintra emelkedett.

A területi szintű adatoknál látható, hogy a legdrágább földterületeket Tolna, Hajdú-Bihar, Békés, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Bács-Kiskun, valamint Csongrád-Csanád vármegyékben vásárolhattuk meg 2022-ben. Ezekben a vármegyékben egy hektár földért átlagosan 2,4 millió forintért kértek az eladók, ami jóval az országos átlag, 2,05 millió forint fölött áll. A bérleti díjak ugyancsak az országos átlag fölött vannak a jelzett vármegyékben, főként Tolna (100 600 forint/hektár) és Hajdú-Bihar (105 600 forint/hektár) egyes részein kerül jelentősen többe a földbérlés, mint az ország más részein.

Az országos átlag 2022-ben 81 600 forint volt hektáronként, várhatóan azonban mind ez, mind a földforgalmi átlagár a 2023-as és az idei évben is tovább emelkedik majd. A túlárazottság, valamint a spekulációs földfelvásárlásnak igyekezett gátat szabni egy 2023-as törvénymódosítást, amely célja, hogy 10%-ban maximalizálja a földek árának évről évre történő emelkedését. Így a spekulációs földvásárlások nem lehetnek akkora hatással a földárak emelkedésére, mint korábban.

Egy hektárnyi földterület értékét nagyban befolyásolja, hogy milyen aranykorona besorolással bír. Az aranykorona minősítés az egy egységnyi földterület tiszta jövedelmének, vagyis termőképességének, fekvésének, megművelhetőségének mutatója. Minél magasabb (1-től 100-ig) az aranykorona minősítés, annál jobb minőségű az adott föld. A mutató négy feltételt vizsgál: termelési értékszám, éghajlat, domborzat, vízviszonyok. A vármegyei bontásban bemutatott értékek esetében a magas földforgalmi-, valamint bérleti díjak emelkedésére így ez a kritérium is jelentős hatással van.

Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy megéri- e ma földet birtokolni? Ha földtulajdonosok vagyunk, meg tudunk- e élni a magunk által termelt növények hasznából? Figyelembe véve az elmúlt évek óta emelkedő földforgalmi és bérleti díjakat, a termeléshez szükséges eszközök, gépek beszerzésének költségeit, a vetőmagokat, műtrágyákat, termésnövelőket, összességében a megtérülési idő jóval hosszabb, mint egy átlagos befektetés esetében lehet.

Esetenként a 15-20 év is reális a vételár megtérülése szempontjából, amely időre még egyéb tényezők közbehathatnak. Az időjárási viszontagságok miatt egy-egy év sokkal rosszabbul teljesíthet, az orosz-ukrán háború hatására bizonytalanság övezi a piac számos szegmensét, emellett pedig számolni kell a válságokkal, egyéb típusú krízisekkel is. A földalapú támogatások biztosítanak ugyan egy viszonylagos kiszámíthatóságot a gazdáknak, de mindössze ezekre alapozni instabil alapot jelentene.

Ahogyan az összefoglaló elején is utaltunk rá, egyre népszerűbb a fiatalabb korosztály körében a vidéken újrakezdés gondolata. Sokan, akik belevágnak, önfenntartásra rendezkednek be, így a földművelésbe is belekóstolnak. Esetükben ugyan nem beszélhetünk több száz hektáros megművelt területekről, de arra elegendő föld áll rendelkezésükre, hogy akár saját, akár értékesítés céljából foglalkozzanak elsősorban kertészeti növények termesztésével.

A vidékre költözők elsősorban a nyugat- és közép-dunántúli területeket, valamint a közép-magyarországi vármegyéket részesítik előnyben. Azok, akik ténylegesen mezőgazdasággal terveznek foglalkozni, tehát tanyasihoz hasonló életet élnének, ezeken az országrészeken belül, az erre alkalmas településeket választják. Számukra olyan támogatási forma is igényelhető a Vidékfejlesztési Támogatásokon belül, amely segíti az életszínvonal növelését, valamint a gazdálkodási feltételek javítását.

A legjellemzőbb szervezeti forma, amelyben a gazdálkodást végzik Magyarországon, a családi gazdaság. Ebben az esetben a család az önfenntartás megteremtése mellett, a fel nem használt, számukra fölös termést, értékesítik. A magyarországi családi gazdaságok száma 2010 és 2020 között 351 ezerről 241 ezerre csökkent. Ezzel együtt jelentősen visszaesett a gazdaságokon belül a családi munkaerő aránya is: 2010-ben ez az érték 70%-os volt, míg egy évtizeddel később 56%-ot mértek. Az itt összpontosuló munkaerő jellemzően nem fizetett családtagokból vagy időszakos munkaerőből, továbbá állandó vagy fizetett alkalmazottakból tevődhet össze.

A kedveztőlen trend mögött több tényező is állhat. Egyrészt a mezőgazdaságot sem kerüli el a korszerű technológia, számos olyan feladatkör van, amelyet emberi erő nélkül, gépek segítségével is el lehet végezni. Másrészt, korábbi felmérések azt mutatják, hogy a fiatalabb generációk tagjai sok esetben nem a mezőgazdaságban képzelik el jövőjüket. Az idősödés nem csak a teljes társadalomban, de a mezőgazdasági vállalkozások esetében is komoly problémát jelent. Lényeges szempont lehet a csökkenő szám mögött a gazdaságok bezárása is.

Az elmúlt évek válságai hatására többen döntöttek a korábbi gazdálkodási forma megszüntetése, felszámolása, esetleg átalakítása mellett. Egy-egy aszályos, tavaszi fagykárokkal érintett év után sok gazda dönthet a felszámolás mellett, hiszen kiadásai növekszenek, miközben a bevétele csökken. Jó hír azonban, hogy az elmúlt években fokozatosan nőtt azok száma, akik valamilyen mezőgazdasági végzettséget szereztek a gazdálkodáshoz. 2010-ben az összes az ilyen jellegű vállalkozások 80,2%-a esetében a gazdaság irányítója semmilyen képesítéssel nem rendelkezett. 2020-ra ez az érték 61,3%-ra csökkent, ezáltal növekedett a középfokú (29,6%), valamint a felsőfokú (9,1%) végzettséggel rendelkező gazdasági irányítók száma is.

Összességében kijelenthető, hogy a mezőgazdasági földterületek továbbra is olyan befektetési formát képviselnek, amelyek megtérülési ideje ugyan hosszabb, viszont értékálló eszköznek minősülnek. A ráfordítások az elmúlt években nagyobb anyagi terhet jelentettek a gazdák számára, emellett pedig számolni szükséges az időjárás okozta nehézségekkel, terméskiesésekkel is. A vidékre költöző lakosságszám, valamint a mezőgazdasági termelés iránt érdeklődő képesítések növekedése az elmúlt években bizakodásra adhat okot a családi gazdaságok számának emelkedését illetően is.