Így visznek haza havonta busás milliókat a rosszabb magyar focisták is: ebben már a nyugatot is előzzük

Bár 2024-ben a magyar sportkedvelők jelentős része előbb az Európa Bajnokságra szegezte tekintetét, most pedig figyelmük a párizsi olimpiára irányul, nem szabad elfelejteni, hogy már kezdetét vette az NB1 2024/25-ös szezonja is. Habár az ott látható színvonal nem mindenkit hoz lázba, a sportvilág "magyar narancsának" tagadhatatlanul van egy szurkolói keménymagja. Annál többeket érdekelhet azonban, hogy a számos külföldi siker közepette milyen gazdasági viszonyok között operál a jó öreg hazai, különösen azóta, hogy sikerült Puskás Ferenc elhíresült szavaira is rácáfolni, és a magyar futballvilágban a "nagy pénz, kis foci" elve érvényesülhet inkább.

A téma azért is lehet aktuális, mert Csepregi György, a belga FC Beerschot technikai igazgatója azt mondta a Football Forum Hungary című rendezvényen még idén tavasszal, hogy egynéhány NB2-es "szupersztár" fizetési igényével már sok belga élvonalbeli csapat sem tud lépést tartani. A magyar futball gazdasági aspektusairól Szabados Gábor sportközgazdásszal beszélgettünk.

Egyáltalán ki kíváncsi manapság a magyar klubfocira?

Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakultak a bevételek és ehhez mérten a nézettségi adatok az NB1-ben az előző szezonhoz képest. Szabados Gábor elmondta, bár logikusnak tűnhet, a két adat nem feltétlenül következik egymásból.

A helyi nézőszámot tekintve az előző szezonban volt egy jól megfigyelhető, szignifikáns növekedés. A korábbi szezonokban is volt kisebb növekedés, de még így is rendkívül alacsony, 3000 fő körüli volt az átlagos nézőszám. Ráadásul ezt az átlagot is majdnem kizárólag az befolyásolta, hogy a Ferencvárosnak éppen hogyan alakul a hazai nézőszáma, mert az messze kiemelkedett az NB1-ből, és az egész liga számait meghatározta. Viszont a tavalyi szezon volt az, ahol ez a szám már 4000 közelébe ment fel, talán el is érte a 4000-et, ez már egy releváns növekedésnek mondható.

– mondta el a közgazdász.

"Mivel most kiesett két kisebb településnek a csapata, a Mezőkövesd és a Kisvárda is, helyettük pedig a Nyíregyháza és a Győr jutott fel, tehát két nagyobb város potenciálisan nagy nézőszámmal, ez a növekedés akár folytatódhat is" – tette hozzá.

Ilyen nézőszámok mellett hogy nem veszteséges a magyar foci?

A magyar futball bevételeinek többsége nem piaci alapú, tehát a bevételek nem függnek össze azzal, hogyan alakul a nézőszám. Ha így lenne, természetesen nem beszélhetnénk olyan labdarúgói fizetésekről, mint amik jelenleg is vannak. A bevételek legnagyobb része közvetlenül a Magyar Labdarúgó Szövetség központi bevételeiből származik, ők a ligának a jogait, tehát a közvetítési jogokat és a fő szponzorációkat egyben értékesítik, ez mindenhol megszokott működés. Ezek közül a legnagyobb bevételt egyértelműen a közmédiától származó közvetítési jogok, valamint a Szerencsejáték Zrt. szponzorációs pénzei generálják. Ez jól láthatóan nem piaci alapú működés.

"Már csak azért sem, mert a közmédia például 10 milliárd forintos támogatást ad, azaz a sokszorosát fizeti ki annak az összegnek, mint amennyit ezek a jogok a piacon valójában érnének" - emelte ki a szakember, hozzátéve azt is, hogy mivel ezek állami cégek, az általuk adott ráfordítás teljes mértékben közpénzből történik. Jelen pillanatban tehát a Ferencváros az egyetlen klub, amelyiknek vannak valós piaci bevételei, és képes lenne állami támogatás nélkül is biztonságosan üzemelni.

A focistáknak tényleg arany életük van?

Egy átlag magyar szemével nézve igen, bár a játékosok fizetése meglehetősen nagy eltéréseket mutat a sportközgazdász szerint. Majdnem minden évben el lehet olvasni a médiában a kimutatást arról, hogy mennyi az NB1-es focisták átlagfizetése havonta. Ez általában 3-4 millió forintra szokott kijönni. "Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyit keres egy átlagos futballista, mert átlagos futballista gyakorlatilag nincsen" – hangsúlyozta Szabados Gábor.

Nagyon széles skálán mozognak a fizetések, a keveset játszó, kezdő futballisták fizetése fél és egymillió forint között mozog, míg a legdrágább játékosok bőven tízmillió felett keresnek, akár több tízmillió forintot is hazavihetnek havonta. A Ferencváros játékosainál legalábbis ez a helyzet. Ugyanakkor jóval többen vannak ennek a skálának az alsó, mint a felső végén, például a Kecskemétben a többség még a 3-4 millió forintos átlagot sem éri el. A Ferencvárosban pedig szinte mindenki felette van. Ezért az átlag nem is igazán alkalmas arra, hogy reális képes adjon.

- tette hozzá a szakember. Ezek alapján úgy tűnik, az NB1-es fizetések gyakorlatilag leképezik azt nagyban, ami kicsiben a magyar társadalom egészére is igaz. Szabados Gábor elmondta, természetesen egy tanár vagy egy ápoló fizetéséhez képest még a kezdő játékosok jövedelme is irdatlan magas. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy még ha sok európai összehasonlításban csúfosan is szerepelnek a magyar nézőszámok, azért ezekre a mérkőzésekre még mindig több ezer ember kíváncsi hetente, így gazdasági szempontból nem feltétlenül aránytalanok a fizetések, vagy legalábbis azt lehet mondani: a munkájukra van számottevő kereslet.

Ami az NB2-es fizetéseket illeti, a sportközgazdász szerint nem kell attól tartani, hogy a magyar másodosztály bármiben, akár fizetésekben lehagyná a belga élvonalat, ugyanakkor hangsúlyozta: vannak olyan klubok, mint például a Vasas vagy a Győr, amelyek kifejezetten arra állítják össze a keretüket, hogy feljussanak az NB1-be. Ehhez természetesen NB1-es szintű fizetések is dukálnak, így

egynéhány "csúcsfutballista" esetében nem kizárt, hogy többet keressenek, mint bizonyos játékosok Belgiumban – ezzel szemben a kisebb csapatokban viszonylag alacsonyak a fizetések, így az NB2-ben még az első osztálynál is sokkal nagyobb a szórás fizetések terén.

Nyilván az NB2-es csúcsfizetések esetében sem jellemző, hogy meghaladják az említett 3-4 milliós NB1-es átlagot, míg az általános leginkább az első osztály alsó határa, az 500-600 ezer forint lehet havonta.

És ahogy megyünk egyre lejjebb, a szakadék egyre csak nő. Szabados szerint az NB3 félprofi ligának minősül, amit akár szó szerint is értelmezhetünk: a játékosok fele olyan futballista, akik korábban első vagy másodosztályban játszottak, így ők még mindig kényelmesen meg tudnak élni a játékból, a fizetésük bőven meghaladhatja a magyar átlagfizetést.

Ezzel szemben a liga képzeletbeli bértáblájának alján vannak ténylegesen amatőr játékosok is, akik polgári munka mellett rúgják a bőrt. Viszont ha ők csupán a jövedelem kiegészítéseként tekintenek a labdarúgásra, illetve ez is a céljuk vele, akkor a pénz, amit hazavihetnek, még mindig tekintélyesnek mondható. Szabados szerint ez a két kategória akár egyetlen csapaton belül is előfordulhat, így mondani sem kell, a szakadék itt is óriási. Egy amatőr játékos egyébként még így is 200 és 300 ezer forint közötti pénzt is hazavihet havonta.

Mennyit számít a TAO?

Végül arról kérdeztük Szabados Gábort, mi okozza a TAO támogatások nagy mértékű áramlását a magyar futballba, hiszen ahogy a cikkből már eddig is kiderült: az állami támogatások mértéke már így is jelentős.

Emellett pedig az is kérdéses, vajon mi értelme lehet annak, hogy szponzoráció-szerű pénzeket osztanak ki olyan gazdasági szereplők, mint például az MVM, amelynek a "szponzorációból" semmiféle effektív gazdasági haszna nem származik, az ügyfélkörét bővíteni ezáltal nem fogja - véli Szabados Gábor.

A közgazdász elmondta:

A TAO támogatások decentralizált módon működnek, tehát elvileg nem az állam mondja meg, hogy ki mennyit kap. Az egyesületeknek fejlesztési terveket kell készítenie, amelyeket jóváhagy a szövetség, ezért maguknak az egyesületeknek kell megtalálnia azokat a cégeket, amelyek a társasági adójuk terhére TAO támogatásként forrásokat biztosítanak számukra.

A szakértő szerint itt a cél az is volt, hogy kialakuljon egy élő kapcsolat a klubok és az egyesületek között, ami aztán később szponzorációs támogatássá is átalakítható. Az azonban látszik, hogy jelentős aránytalanság van az elosztásban. A szakember beszámolója szerint tehát azok a klubok, amelyeknek jobbak a kapcsolatai, lényegesen több TAO támogatást lehetnek képesek szerezni a saját programjaikra.

Másrészt az is látszik, hogy ezek a támogatások már az első pillanattól fogva, és azóta is egyre inkább, kiszorítják a valódi szponzorációt a piacról. Sokszor előfordul, hogy valakinek egy korábbi, megbízható szponzora, aki sokáig támogatta, felbontja ezt a megállapodást, és azt mondja, hogy innentől inkább kapják csak a TAO támogatásokat, hiszen azok amúgy is jobban fizetnek, miközben a valódi szponzorokat gyengítik. Nagyon erősen érvényesülnek itt a politikai-gazdasági kapcsolatok, ami sajnálatos, sokkal jobb lenne, ha szakmai alapon működne ez a rendszer.

– mondta el Szabados Gábor, majd hozzátette

Az MVM-mel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a TAO-n kívül is jelentős szponzorációt folytatnak, miközben való igaz, gazdasági hasznuk ebből nem nagyon származik. Ezért egyértelműen ezt is az állami támogatások egy hasonló formájának lehet tekinteni, mint amit már megfigyelhettünk a Szerencsejáték Zrt. vagy a közmédia kapcsán.

Bár a támogatás a kluboknak természetesen jól jön, Szabados szerint nemcsak a sportszakmai kereteken ront ez a rendszer, hanem a piacot is nagy mértékben torzítja. Szerinte ez a működés kizárólag akkor lehetne racionális, ha a kapott támogatást a klubok arra használnák fel, hogy minél hamarabb áttérhessenek az önálló, piaci működésre. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, így kérdéses, a magyar adófizetők szempontjából valaha is megszűnik-e a magyar labdarúgás veszteségessége.