Bod Péter Ákos: kiigazítás jöhet az 1763 milliárdos MNB-mínusz miatt, fájni fog az adófizetőknek

Történelmi, több mint 1700 milliárd forintos mínusszal zárta 2023-at a Magyar Nemzeti Bank - erről nemrég a Portfolio számolt be elemzésében, megvizsgálva a jegybank 2023-as jelentését. A jegybank saját tőkéje is negatív tartományban van, jelentős részben azért, mert messze nincsenek egyensúlyban a kifizetett kamatok azokkal, melyeket a saját betétei után kapott az intézmény.

Három szakértőt, köztük a jegybank két korábbi elnökét kérdeztünk arról, hogy sikerült még ezen felül összehozni ezt a veszteséget, volt-e bármilyen előjele. És persze ami talán most, a gyengélkedő büdzsé fenyegető árnyékában a legfontosabb: kinek kell ezt a hiányt lenyelni, mit fog érezni belőle az egyszeri, adófizető állampolgár?

Még a világjárvány éveiben sem volt mínusz a jegybanknál

A jegybank honlapján tíz évre visszamenőleg, egészen 2013-ig megtalálhatjuk a közzétett éves mérleget. Mint az alábbi grafikonon meg is mutatjuk: az elmúlt tíz évből csak az utolsó kettőben fordult az elő, hogy egyáltalán mínuszba forduljon az összesített mérleg, előtte kevésbé vagy jobban, de mindig pozitív összeggel zárták az évet. Tavaly azonban 1763 milliárd forintos mínuszban zárt az MNB.

Simor András: voltak előjelei ennek a mínusznak

A kamatráfordítások összességében erősen negatív különbözetei voltak az egyik okozói annak, hogy a jegybank csaknem kétezer milliárdos mínusszal zárta a tavalyi évet. Ezt Simor András közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank 2007 és 2013 között regnáló elnöke mondja - vagyis Matolcsy György közvetlen elődje. Egy példával is érzékeltette, mekkora most a mínusz a jegybanknál.

A tavalyi horribilis veszteség lényégében a forintban elszámolt kamatbevételek és kamatráfordítások negatív különbözetéből származik. Ezen a soron önmagában 2000 milliárd forint vesztesége keletkezett a jegybanknak és ezt a tételt a többi eredménytényező csak nagyon csekély mértékben tudta tompítani. Gyanítom, hogy ekkora vesztesége a jegybanknak száz éves fennállása során még sosem volt. Ráadásul a tavalyi év végére, a veszteség következményeként nemcsak hogy elfogyott a jegybank saját vagyona, de 1850 milliárd forintot meghaladó tőkehiányt is felhalmozott. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy ennek a tőkeveszteségnek az összege nagyjából eléri a költségvetési intézmények teljes egy évi oktatási kiadásainak mértékét, beleértve az óvodákat, a köz- és felsőoktatást is

- fogalmazott a jegybank egykori elnöke. Azt is leszögezte válaszában, hogy természetesen oka van a brutális kamatveszteségnek: nagyon nagy volt a különbség a jegybank által kihelyezett hitelek és a betéti kamatok között.

A kamatveszteség legfőbb oka, hogy a jegybank a kereskedelmi bankok által nála elhelyezett betéteire éves átlagban 16% körüli kamatot fizetett, míg az általa kihelyezett forint hitelek átlagos kamata 2% körül volt. Persze, amit a jegybank így elvesztett, azt a kereskedelmi bankok jószerivel megnyerték. Nem véletlenül volt a bankszektornak tavaly kimagaslóan jó éve

- tette még hozzá Simor András.

A volt jegybankelnök arra is kitért: már évekkel korábban látszottak a jelenlegi helyzet baljós előjelei, persze a jegybank működése ettől leállni nem fog.

A hatalmas veszteség nem a tavalyi év, hanem a korábbi évek elhibázott monetáris politikájának, az abból részben következő Európa rekorder inflációnak a következménye, bár önmagában a veszteség ténye nem kellene, hogy minősítse a monetáris politikát. A veszteség és a negatív tőke nem akadályozza meg a jegybankot feladatainak végrehajtásában, bár nyilván nem növeli a jegybank és a magyar fizetőeszköz iránti bizalmat, ha az emberek azt látják, hogy a részvénytársaságként működő nemzeti bank vagyona egy családi vállalkozásét sem éri el, sőt, vagyoni helyzete olyan, amilyen mellett bármilyen vállalkozás kapujára lakatot tesznek. Persze a jegybank nem egy vállalkozás és vagyoni helyzetéért a magyar állam jótáll, csak éppen most olyan a költségvetés helyzete, hogy az állam ezt a kötelezettségét halogatja

- mondta lapunknak Simor András. Szerinte ugyanakkor veszélyt is jelenthet a jegybank ekkora mínusza, abban legalábbis mindenképpen, ha a kormány valóban küzdeni akar az infláció ellen.

A veszteség és az azt előidéző gazdasági események valamelyest nehezítik is inflációs időkben a monetáris politika hatékony megvalósítását és az árstabilitás elérését. Ez pedig hosszabb ideig magasabb kamatszintet eredményez, mint amire szükség lenne, ha a jegybank a korábbi években nem nyújtott volna óriási mennyiségű olcsó, támogatott hitelt és nem tartotta volna mesterségesen alacsony szinten a kamatokat, egy olyan gazdasági helyzetben, ami ezeket nem indokolta

- mondta erről. Végezetül hozzátette: szerinte bár kormányzati feladat lenne kisegíteni a jegybankot súlyos helyzetéből, de sokkal inkább valószínű, hogy az adófizetőkre kerül majd át ez a jelentős teher.

Korábban az államnak törvényi kötelessége volt, hogy a jegybank negatív tőkéjét haladéktalanul kipótolja. Ezt a szabályt az utóbbi években többször puhították, legutoljára egy olyan gumi szabállyal, amely szerint az államnak ilyen kötelezettsége elvben van, de ez nincs semmilyen konkrét határidőhöz kötve. A döntéshozók abban reménykednek, hogy a jegybank jövőbeni nyereségéből majd vissza tudja pótolni a tőkehiányt anélkül, hogy a költségvetésnek erre költenie kellene. Ezt én nem tartom reális feltételezésnek, különösen annak fényében, hogy ekkora nyeresége a jegybanknak az elmúlt húsz évben összesen sem volt, ráadásul a tavalyi veszteség nem egy egyszeri esemény volt. Az idei évben például várakozásaim szerint a jegybank ismét jelentős, bár a tavalyi évinél kisebb, remélhetőleg 1000 milliárd forintot nem meghaladó veszteséggel fog zárni. Azt hiszem, ezeket a számlákat előbb vagy utóbb a költségvetésnek és ezen keresztül a magyar adófizetőknek ki kell majd fizetnie, de gondolom ettől a kevéssé népszerű feladattól nemcsak a jelenlegi, hanem minden jövőbeni kormány is megpróbál majd menekülni

 - zárta gondolatait Simor András.

Bod Péter Ákos: az adófizetők járnak ezzel a legrosszabbul

A jegybank 1991-ben regnált elnöke, Bod Péter Ákos a Pénzcentrumnak azt mondta: nagy feladat áll a kormány előtt, ha a jegybank mínuszát segíteni akar eltüntetni. Annak érdekében viszont, hogy ez ne egyszerre rázza meg a költségvetést, nemrég törvényt is módosítottak.

Amennyiben a jegybank rendelkezik megfelelő eredménytartalékkal, akkor természetesen csökkentheti ezt a mínuszt, és ezt előbb vagy utóbb meg is kell majd tenni, a kérdés most az, hogy mikor. Két évvel ezelőtt a törvény úgy szólt, hogy a mínuszt mindig a költségvetésnek kell kiigazítania. Azonban két évvel ezelőtt kezdtek el először látszani azok az előjelek, hogy sok százmilliárdos mínuszról lesz itt szó - ekkor hozták azt a törvényt, hogy a jegybanki hiányt széthúzva, öt év alatt is vissza lehet pótolni. Nem tartom ezt olyan bölcs dolognak, ugyanis odáig rendben van, hogy ezt a mostani hiányt is görgetik majd, de mi történik majd akkor, ha ennél is durvább lesz a következő években a mérleg hiánya?

- tette fel a kérdést a volt elnök. Bod Péter Ákos arra is kitért, hogy létezik egy valószínű forgatókönyv - de azt nem lehet mondani, hogy ez akár maga a költségvetés, akár a magyar adófizetők számára ez jó lenne.

Előfordulhat az a forgatókönyv, hogy az Európai Központi Bank megkéri arra a kormányt, hogy valamiféle kiigazítást eszközöljön, hogy a komolyabb borulást elkerülje. Ebben az esetben várhatóan az történne, hogy a költségvetésben az egyéb tételek között szerepelne a jegybank visszatőkésítése - ez azonban egyrészt a büdzsé jelenlegi gyengélkedése közepette nem lenne jó, másrészt így vagy úgy, de legvégül mégis az adófizető állampolgárokon csattan majd, tehát mi fizetjük ki

- tette még hozzá Bod Péter Ákos. A költségvetés gyengélkedéséről nemrégiben hosszabban is írtunk, ezt itt olvashatod el újra:

EZ IS ÉRDEKELHET

Készüljünk fel, ez fájni fog: megszorításokat hozhat a gigantikus államadósság 2024-ben

Megszorítások is elképzelhetőek, ha nem sikerül lejjebb vinni az államadósságot a kívánt szint közelébe, és biztosan megérzik majd az emberek is, hogy ekkora a hiány.

A jegybank nincs veszélyben

Palkó István, a Portfolio vezető elemzője azt emelte ki lapunk kérdéseire, hogy azért nem kell attól félni a hatalmas mínusz ellenére sem, hogy a jegybank egyetlen mozdulattal lehúzná a rolót.

A jegybanki eredményesség nem mércéje annak, hogy a jegybank milyen sikerrel teljesíti gazdaságpolitikai céljait. A kamat- és árfolyamkülönbözetek alakulását rengeteg független tényező befolyásolja, de még a belső tényezők sem mérvadók, mert a jegybank célja nem a pénzügyi értelemben vett eredményes működés, hanem az ár- és pénzügyi stabilitás biztosítása, ami gazdasági környezettől függően igényelhet nyereséges vagy veszteséges működést

- elemezte a helyzetet Palkó István. Hozzátette azt is, hogy a tavaly őszi törvénymódosítás után most nem köti semmi a kormány kezét, hogy azonnal kisegítse az MNB-t.

Egészen 2022 végéig úgy szólt a törvényi szabályozás, hogy amennyiben a saját tőke a 10 milliárd forintos jegyzett tőke alá esik az év végén, akkor azt a következő évben egy összegben vissza kell pótolnia a költségvetésnek. Tavaly a parlament először úgy lazított a szabályon, hogy öt év alatt egyenlő részletekben kell feltőkésíteni a jegybankot, egy őszi törvénymódosítás óta pedig az áll a jegybanktörvényben, hogy akkor kell csak beavatkoznia az államnak, ha a saját tőke "hosszabb ideig" a jegyzett tőke szintje alatt van. Ez a megfogalmazás nagy szabadságot biztosít a kormánynak arra, hogy egyelőre ne kelljen kipótolni állami pénzből az MNB tőkéjét

- mondta az elemző a Pénzcentrumnak.

A két volt elnök szerint tehát a gondok súlyosak, viszont egyáltalán nem hirtelen csaptak le a magyar jegybankra. Pénzügyi válsággal, melyet az MNB bezárása okozna, nem kell az országnak szembenéznie - a családok azonban megérezhetik azt, hogy a költségvetésnek előbb vagy utóbb ki kell majd segítenie a jegybankot, legalább részben.

címlapi kép: Kovács Attila, MTI/MTVA

Te mit gondolsz a saját márkás termékekről?

A következő hetekben a Pénzcentrum és a Debreceni egyetem közös, nagymintás felmérést végez, hogy kiderüljön, hogyan vélekednek a hazai vásárlók az ún. kereskedelmi/saját márkás, illetve a gyártói márkás termékekről. Az alábbiakban arra szeretnénk megkérni, hogy töltsd ki a kérdőívet, ezzel segítve munkánkat. Köszönjük!