Íme az ország nyomorfalvai: elképesztő, hány ilyen település van Magyarországon

Magyarországon igen gyakori a különböző társadalmi csoportok között fennálló egyenlőtlenségek tematizálása. Sok ponton meg lehet ragadni ezt a jelenséget, a megélhetési tényezők teljes tárháza rendelkezésre áll, ha valaki rá kíván mutatni a problémára. Mi is feldolgoztuk ez a problémát, korábban már több cikkünkben is foglalkoztunk a magyarországi települések között uralkodó hatalmas jövedelem szakadékokkal. Összegyűjtöttük a 10 leggazdagabb és legszegényebb településeket, és már akkor felvettettük, hogy megvizsgáljuk lakosság arányosan miként oszlanak meg ezek az arányok. Mennyire centralizálódnak a jövedelmek bizonyos településekre? A kérdés megválaszolásához 2 mutatót vizsgáltunk, a KSH Népszámlálási adatbázisából a településeken élő lakosok számát 2022-ben és a TeIR adatbázisában elérhető 2021-es egy főre eső éves nettó befolyó belföldi jövedelmeket.

Nettó jövedelmek és lakosságszámok

Érdemes először csak a nettó jövedelmek eloszlását megvizsgálni, mert már önmagában ez nagyon érdekes. Három nagy kategóriára szedtük szét az adatokat, megnéztük hány olyan település van, ahol 1 millió forint alatt jön ki az egy főre eső nettó belföldi jövedelem évente, majd azokat, ahol 1 millió és 2 millió forint között van és értelemszerűen megnéztük a 2 millió forint felettieket. Ebből alapvetően az látszik, hogy azokból a településekből van a legtöbb, amelyek a két érték közzé esnek, a végletek vizsgálata azonban szomorú igazságra hívja fel a figyelmet.

Közel 10-szer annyi olyan település van, ahol 1 millió forint alatti ez a jövedelem éves szinten, mint amennyi 2 millió forint feletti. Ami az általunk vizsgált minta közel 30%-át, valamint 3%-át jelenti. Szóval kimondható, hogy sokkal több olyan település van, ahol szegények élnek, mint ahol gazdagok. De ezen a ponton adódik is rögtön az érdekes kérdés, lakosság szintjén mit jelent ez? Hányan élnek azon a mindösszesen 98 településen, ahol 2 millió forint felett van az egy főre eső nettó belföldi jövedelem évente.

Az adatok alapján az látszik, hogy az általunk vizsgált közel 3200 település lakosainak11,2%-a él olyan településen, ahol 2 millió forint feletti ez a jövedelem, és mindösszesen megközelítőleg 9% azoknak az aránya, akik 1 millió forint alatti településen élnek. Ezt érzékelteti a fenti ábra, amelyen az általunk vizsgált lakosságszám százalékos megoszlását láthatjuk az éves egy főre eső nettó befolyó belföldi jövedelmek szerint. 

Tehát a települések közel harmadában él a lakosság nagyjából 9%-a 1 millió forint alatti éves egy főre eső nettó jövedelemmel, és a települések durván 3%-ában a lakosság 11,2%-a 2 millió forint feletti éves nettó jövedelemmel. 

Ebből is jól látható, hogy az igazán leszakadó régiók, olyan községek, falvak, ahol településenként merőben kevesebb a lakosok száma és vélhetően egyéb intézményi és infrastrukturális hiányosságok és problémák is fennállnak.

Ezek alapján elmondható, hogy hazánk szerkezete a települések lakossága és nettó befolyó jövedelmei alapján érdekes mintázatot mutatnak, van egy közel 9%-ot kitevő vélhetően nagyobb arányban hátrányos és/vagy halmozottan hátrányos helyzetű emberekből álló réteg, majd középen egy masszív a lakosság csaknem 80%-át kitevő réteg, akik valahol 1 millió és 2 millió forint között vannak az egy főre eső nettó belföldi jövedelem tekintetében, és végül a csúcson az a nagyjából 100 település, ahol a népesség 11,2%-a él.

Regionális vizsgálatok, leszakadó régiók

Így az általánosabb vizsgálat után érdemes ránézni, hogy hogyan néz ki hazánk térképe regionális szinten. Ennek könnyebb értelmezésére vizsgáljuk meg a témához készült ábrát.

Regionális szinten még inkább kirajzolódik, hogy mennyire aránytalanul oszlanak meg a jövedelmek az országban. Egyértelműen a leginkább leszakadó régiók a Dél- Dunántúl, Észak-Alföld, Dél-Alföld, melyek között olyan is akad, ahol nincsen olyan település, ahol a nettó befolyó jövedelem/fő elérné vagy meghaladná a 2 millió forintot.

A regionális szintű vizsgálatok a társadalomtudósok körében is igen népszerűek, pontosan azért, mert nagyon látványosan kimutathatóak a társadalmi különbségek. Kovács Katalin, az MTA kutatója 2022-ben közölt tanulmányában, a település-osztályok egymáshoz vett viszonyát vizsgálta, számos változó bevonásával. Többek között arra is rámutatott a publikációban, hogy ez az általunk is felvetett probléma nem egy új keletű dolog, már a rendszerváltást követően kimutathatóak a régiók között fennálló jelentős különbségek, azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az, ami igazán elkeserítő, hogy azóta jelentősebb változás nem történt ennek a nehézségnek a feloldására.

A kutatásban vizsgált adatok alapján arra a megállapításra jut a szerző, hogy a legrosszabb társadalmi helyzetben élők, szegények kizárólag vidéki településeken élnek, az átlagosnál rosszabb vagy átlagos összetételű csoportok vidéken és a városokban. Tehát a nagyvárosokban csak átlagosnál jobb összetételű, vagy kimondottan módos társadalmi csoportok élnek. A következő, a cikkben szereplő ábrában azt láthatjuk, hogy regionális szinten hogyan alakult ki 2011-re a vizsgált település-állományok osztálypozíciójának helyzete, és az is látszik az ábrán, hogy milyen arányban tudták megerősíteni, javítani vagy elveszíteni a pozíciójukat, az ezekben a régiókban élő emberek. 

Az ábra alapján elmondható, hogy az általunk megállapított legrosszabb helyzetben lévő régiókban élők helyzete nem, hogy javult volna, hanem jellemzően visszalépést tapasztalhatunk.  Az általunk kiemelt legszegényebb régiók átlagosan 20-40% között mozognak a hátralépés tekintetében. Ahogyan az is elmondható, hogy a pozitívabb irányba való fejlődés legnagyobb arányban azokban a régiókban elmondható, amelyekben amúgy is jellemzően jobb életkörülmények és magasabb státuszban élő emberek élnek. Ezek alapján megállapítható, hogy a leszakadó régiók felzárkózása, a kutatók által vizsgált 1990 és 2011-es időszakban nem tudott felzárkózni a jobb helyzetű társaikhoz, valamint az általunk elvégzett elemzések arra is rámutatnak, hogy ez a probléma napjainkra sem oldódott meg.

Anyagi depriváció vizsgálata

A jövedelmek mellet érdemes megvizsgálni a súlyos anyagi deprivációk tekintetében is az ország térképét. A Tárki Zrt. 2022-ben publikált tanulmányában a magyarországi szegénység térképét vizsgálták. Már rögtön az elején hangsúlyozzák a tanulmányban, hogy maga a szegénység sokféleképpen vizsgálható és különbséget tesznek a jövedelmi szegénység és súlyos anyagi depriváció között. A jövedelmi szegénység fogalmát többen ismerik, sokkal elterjedtebb, gyakran erre hivatkoznak az emberek, amikor szegénységre gondolnak. Azonban az anyagi depriváció egy sokkal inkább gazdasági stressz mérőszám, amely a háztartásokat vizsgálja.

Arra mutat rá, hogy bőven akadnak hazánkban olyan háztartások, melyek az alapvetően mindennapi életben szükségesnek vélt dolgokat sem tudják megengedni maguknak.

Olyan tényezőkre kell gondolni, mint a lakbér, a rezsi vagy hiteltörlesztő ára havonta, váratlan kiadások fedezése, rendszeres hús vagy azzal egyenértékű étel fogyasztása, de akadnak sokkal kézzelfoghatóbb pontok is a listán, mint a televízió vagy a mosógép. A társadalomtudósok 9 ilyen tételt írtak össze, és azt is meghatározták, hogy ha egy háztartás esetén a 9 közül 4 nem teljesül, súlyosan anyagilag depriváltnak tekinthető. A járások és vármegyék tekintetében a súlyos deprivációban élő emberek aránya a Baranya vármegyei komlói járás, és az észak- alföldi és észak-magyarországi régiókban található Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, ezekben a térségekben a súlyos anyagi depriváltsági aránya 26% és 56% között mozog. Az 56%-os legmagasabb érték az észak-magyarországi Edelényi járáshoz tartozik. A fenti legszegényebb térségek mellett a legjobb helyzetben lévő járások mindegyike Pest megyében, vagy Nyugat-Magyarországon található. Budapest mellett Budakeszi, Dunakeszi járások, valamint a vidéki régiókban Győr, Szombathely és Sopron is a lista elején állnak.

Az általunk végzett és a hivatkozott kutatások közösen mutatnak rá arra a problémára, hogy hazánkban regionális, vármegyei és település szinten is hatalmas különbségek vannak, mind a jövedelmek, és az emberek életminősége között. A társadalomtudósok már évek óta hangsúlyozzák, hogy a leszakadó régiókban lévő települések felzárkóztatása minden szempontból szükségszerű lenne, és célszerű lenne elérni azt, hogy az országos jövedelmek ne csupán hazánk 11,2%-ában összpontosuljanak, hanem egy sokkal egységesebb elosztás valósulna meg.