Így készül a tökéletes padlizsán: ha nem szereted, ezt akkor is meg kell kóstolnod

Tojásgyümölcsnek azért nevezték, mert fehér és sárgás volt, valamint közepes, strucc tojás méretű és formájú is. Többnyire a sötét lila, közepes méretű termését ismerjük, de létezik egykilós nagyságú is, valamint apró sárga, rózsaszín, fehér, barázdált is. Utóbbi formákkal már gyakran találkozhatunk a fine dining éttermek fogásai közt.

A padlizsánt valójában a Magyarországra települő bolgár kertészek nyomán ismertük meg, ahogy sok más zöldségünket is nekik köszönhetjük. Akkoriban azonban a török uralom alatt álló bolgárok nem sok lehetőséghez jutottak saját hazájukban, ami a gazdálkodást illeti, ezért bérterületeket kerestek, ehhez pedig vándor társulatokat szerveztek. Egy kertészcsapat 30 erős férfiből állt, akik bárhol nekiláttak a munkának. A vállalkozó, tőkés bolgárok pedig különböző országok városainak szélén béreltek földeket, ahol termeszteni, gazdálkodni kezdtek ezekkel a csapataikkal. Így történt a padlizsánnal is, amit a jólbevált módszereikkel termeltek. A legjobb minőségű földet megkeresték, rendszerint a folyó partok közelében, ott az ókorból ismert, lóval hajtott vízátemelő kereket építettek, amely segítségével az ágyásokat elárasztották vízzel, azaz rendszeresen öntözték. Gyönyörű, egészséges padlizsánokat neveltek, de azért osztályozták őket, és így vitték a piacokra eladni. Így aztán a padlizsán egy sejtelmes növényzöldségként került be a köztudatba, ami kicsit a miénk is volt és egy kicsit nem is.

A teljes cikk a padlizsánról és a tökéletes elkészítéséről a HelloVidék oldalán olvasható.