Íme 12 láthatatlan mikrostressz helyzet: néhányuk is elég a kiégéshez

Mindenkivel előfordulhat időről-időre, hogy a nap végén bezuhan az ágyba a kimerültségtől, mert a napi teendők, a munka teljesen lenullázta az energiáit. Viszont van olyan, akivel nem csak időnként, hanem rendszeresen, sőt nap mint nap megtörténik. Egymást érő projektek, rövid határidők, türelmetlen ügyfelek, vezetői nyomás, egész napos rohanás, leküzdhetetlen feladatmennyiség... és ez még csak a munka. Azon kívül is számos teendő van, amit ha nem intéz időben az ember, azok is csak nyomják a vállát, egyre jobban.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ha ezt az 5 pontot betartod, soha nem fogsz kiégni a munkahelyeden

Ezek a karanténidőszak mellékhatásai.

Azonban a krónikus kimerültséghez sokkal több kell: észre sem veszi az ember, viszont a mindennapjait átszővik a mikrostressz-helyzetek. Minden egyes nap, apró interakciók, beszélgetések, félmondatok, vagy csak egy elhibázott reakció, az a sok apró csepp, amitől minden nap végén betelik a pohár. A mikrostressznek olyan forrásai lehetnek, amelyekre senki sem gondol, annyira beépült már a mindennapi rutinba, mégis a vége a teljes kiégés, amikor már nem hogy dolgozni sincs energiája az embernek, hanem kinyitni reggel a szemét.

A kiégést valószínűleg már egyik olvasónknak sem kell bemutatni, mivel a járvány előtt, és közben is különösen sokat foglalkoztunk azzal, hogyan őrizzük meg a fokozott stressz ellenére a mentális egészségünket. A stressz nem csak a nap átvészelését nehezíti meg: aki huzamosabb ideig sok stressznek van kitéve, annak romlik a mentális egészsége, hajlamosabbá válik a depresszióra, fogékonyabb a krónikus betegségekre. A stressz azokra különösen veszélyes, akik dolgoznak: a hatékonyság, produktivitás, motiváció csökken, és a vége teljes kiégés is lehet, amikor már fizikailag is képtelen teljeskörűen ellátni a dolgozó a feladatait.

De mi az a mikrostressz?

Rengeteg olyan helyzettel találkozik az ember nap mint nap, amelyben stressznek van kitéve, mégsem figyel oda ezekre - hiszen a legtöbbünk számára ez egy idő után a napi rutin része lesz. Azonban akár az apró cseppek, szépen lassan elérik, hogy beteljen a pohár, a mikrostressz hatása is romboló tud lenni. Csak amíg a nagyobb stresszel járó helyzetekben tudatosan ügyel az ember a mentális egészségére, a mindennapi helyzeteket hajlamosabb félvállról venni.

A Harvard Business Review 12 olyan stresszt okozó tényezőt azonosítottak, amelyek jelentős hatás gyakorolnak az ember jóllétére úgy, hogy azok hatásával a legtöbben nincsenek is tisztában. Amíg nem ismerik fel a dolgozók, hogy ezek a stresszforrások mekkora befolyással vannak rájuk, addig nem is fognak tudni túllépni rajtuk stressz nélkül.

A mikrostresszt okozó tényezők függetlenek attól, mi az ember szakmája, bármilyen munkahelyen jelen lehet. A lap kutatásában három csoportra osztották a stresszfaktorokat:

• energiarabló mikrostressz-helyzetek (a személyes kapacitásod, időd, erőtartalékaidat merítik le);
  
• érzelmileg kimerítő mikrostressz-helyzetek;
  
• személyiséget, önértékelést fenyegető mikrostressz helyzetek.

Ezekbe a csoportokba számtalan olyan hétköznapi helyzet sorolható be, amelyeket senki sem tud kikerülni: egy meeting az ügyfelekkel, az sürgető e-mail a főnöktől, egy kellemetlen kérdés egy családtag részéről - mind-mind elvesznek egy kicsit az emberből, persze más más módon, viszont egy közös mindben van. Stresszt generálnak, amellyel végül nem másnak, neked kell megbirkózni. Minél több van az ilyen helyzetekből, annál magasabb a stresszszintje az embernek, amire rárakódhatnak az igazán stresszes szituk.

Az alábbi táblázat a 12 leggyakoribb mikrostessz faktort mutatja meg. Valószínűleg a legtöbben ismerősnek találják ezeket. A szakértők szerint kettő vagy három olyat kell kiválasztani ezek közül, amelyek rendszerint nagyobb stresszt jelentenek a mindennapokban:

A lényeg, hogy a táblázatból kitűnik: a mindennapokban stresszes helyzetek vesznek minket körül, amelyek közül ki így, ki úgy tud megbirkózni egyikkel-másikkal. Az természetes, hogy egy hitelfelvétel, munkakeresés, esküvőszervezés, egy túlórákkal terhelt hét stresszt fog okozni - viszont azt is be kell látnia az embernek, milyen olyan helyzetekben érez még fokozott stresszt, amelyek nem csak ritkán, hanem nap mint nap jelen vannak az életében.

Mit tehetünk a mikrostressz ellen?

A klasszikus stratégiák a stressz kezelésére ezekben a helyzetekben azért nem működiknek, mert ahogy már hangsúlyoztuk, ezek a szituációk a mindennapok szerves részei, nehéz elkerülni őket. Sokszor már az is segít, ha valakivel megoszthatjuk a frusztrációnkat: hogyha egy kollégánk elfelejtett valamit, ami nekünk kellemetlenséget okozott, egyből megkönnyebbülhetünk, ha ezt elmondjuk valakinek, ahelyett, hogy sokáig magunkban puffognánk, és felnagyítanánk a problémát közben.

Viszont szakértők szerint mikrostressz helyzetekből akár 20-30 is előfordulhat egy nap - csak nem mehetünk oda valakihez, és sorolhatjuk el neki, hogy az orrunk előtt ment el a villamos, valaki megette a munkahelyi hűtőbő a joghurtunkat, stb. Egyrészt nincs mindig kéznél valaki, másrészt a vég nélküli panaszkodás, banális helyzetekre szintén nem megoldás.

1. Válasszd külön a mikrostressz helyzeteket

A fenti táblázat alapján érdemes azt a két-három helyzetet és kapcsolatot kiválasztani, ami leggyakrabban előfordul, és leginkább stresszes helyzeteket generál a mindennapokban, és azokra fókuszálni. Ezek többnyire olyan dolgok, amelyekről azt hisszük, már megszoktuk, mégis akárhányszor találkozunk vele feszültek leszünk, és rányomják a bélyegüket a napunkra. Ez lehet a kötelező kérdés minden családi ebéden, mikor jön már az unoka; adódhat abból, hogy nincs lefixálni kinek meddig terjed a munkaköre, felelőssége a munkahelyen a kollégák közül, vagy folyamatos konfrontáció az ügyfelekkel. Ha végignézzük alaposan a táblázatot, meg fogjuk látni, mire tudunk kapásból példát mondani.

Mivel ezek egyéni helyzetek, egyéni megoldást igényelnek. Először be kell látni, hogy ez a napi, heti redszeres stresszes helyzet nem normális, hanem kezdeni kell vele valamit. Ez után tudatosan figyelni kell, hogy amikor ezek előfordulnak velünk, hogyan kezeljük, hogyan kommunikálunk. Utána pedig keresni a megoldást, amely a szituációban résztvevő felek számára egyaránt megnyugtató.

2. Fordítsd az energiáidat olyan kapcsolatokra, és tevékenységekre, amelyek nem stresszelnek

Az is megoldás lehet a mikrostressz ellen, ha több olyan helyzet van, amely hozzájárul a személyes jólléthez, és nem csak rabolja az időt és az energiát, kimerít érzelmileg. Meg kell találni a módját, hogy inkább a töltődésre fordítsunk időt. Mindig, hogyha olyan helyzetbe keveredik az ember, hogy pl. megkéri a főnöke munkaidőn túl, hogy "csak erre rá tudna-e nézni", vagy kollégák, barátok kérnek apróbb szívességet, hogy belefér-e. Mert azt az időt, energiát, amit másokra fordítunk, magunkra is fordíthatnánk, csak ebbe sokan nem gondolnak bele.

Tehát elsősorban bármilyen terhet jelentő szituációban mérlegelni kell, hogy nem fordíthatnánk az energiáinkat, időnket másra, ami feltölt. Persze ehhez kell, hogy a napjaink részét képezzék ilyen tevékenységet, hogy eszünkbe jusson: ezt az időt magara is fordíthatom.

3. Szabadulj meg a mérgező emberektől

Sokszor elhangzik, hogy aki nem tudja elkerülni az energiavámpírokat, az ne csodálkozzon, ha folyton ki van merülve, csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Ha egy közvetlen kollégája, közeli rokona az embernek ilyen típus, aki rátelepszik a másikra, a saját stresszét áttolja arra, aki nem hárítja el, nehéz mit tenni. Itt is nagy a tudatosság szerepe. Mert egy dolog meghallgatni a másikat, és más dolog benne ragadni a lelki szemetes szerepben.

Ebből sosincs késő kitörni: hogyha csak kifogásokat keresünk és menekülünk az ilyen kapcsolatokból, az nem elég, mert másnapra szükség lesz egy új kifogásra. Meg kell találni a módját, hogy kilépjünk a szerepükből: el kell mondani őszintén, hogy terhet jelent a másik negativitása számunkra. Fontos, hogy nem arról van szó, hogy valaki egyszer rossz passzban van, és kiönti nekünk a lelkünket - olyanokról beszélünk, akik folyamatosan terhelnek minket a saját problémáinkkal. Meg kell húzni a határt a saját mentális egészségünk érdekében.