Még a pornót is kifizetik a képviselőknek!

Vasárnap a brit belügyminiszter, Jacqui Smith meglehetősen kínos bocsánatkérésre kényszerült, miután kiderült a tavalyi internet- és kábeltévé-előfizetési számlája elszámoltatásakor, hogy a tételek között szerepelt két pornófilm is, melyekért külön fizetni kellett. A miniszter asszony magyarázatához hozzátette, a filmeket nem ő, hanem férje töltötte le, ő akkor otthon sem tartózkodott.

Jacqui Smith ellen már februárban is merültek fel vádak, miszerint jogtalanul veszi fel évek óta a második otthona után járó költségtérítést. A brit szabályok szerint ugyanis a képviselők csak akkor igényelhetnek lakbértámogatást, ha két lakásban is laknak egyidejűleg, munkájukból kifolyólag. Éppen ezért Smith testvére londoni lakását jelölte meg otthonaként, így családi háza után évi 23 ezer fontot (7,6 millió forint) igényelt vissza. A londoni szomszédok azonban jelentették, hogy valójában hetente maximum ha egy éjszakát elölt állítólagos otthonában. Ha a vádak beigazolódnak, az összes pénzt vissza kell fizetnie visszamenőleg a miniszter asszonynak.

Tony McNulty munkaügyi minisztert hasonló csaláson kapták, és ellene is vizsgálat folyik, ugyanis 2001 óta folyamatosan igénybe veszi a lakbértámogatást, összesen mintegy 60 ezer fontot (19,8 millió forint) az évek során, holott 2002 óta nem lakik abban a házban, amit második otthonaként megjelölt. Rajta kívül egyébként még több tucat olyan képviselő ül a brit parlamentben, akik annak ellenére igénybe veszik ezt a költségtérítési formát, hogy kevesebb mint egy órányi távolságra laknak munkahelyüktől.

Derek Conway, a konzervatív párt egyik képviselőjének ügye is vihart kavart tavaly, aki közpénzen alkalmazta fiát a parlamenteben, ami még nem is lenne olyan hajmeresztő probléma, az azonban már igen, hogy fia mindeközben a Newcastle Egyetem nappali tagozatos hallgatójaként szinte egy percet sem töltött el "munkahelyén", így az évi több mint 11 ezer fontos (3,6 millió forint) fizetéséért nem sokat kellett dolgoznia.

Ezek után talán eltörpül annak a képviselőnek a vétke, aki 400 fontos iPodokat, és nadrágakasztókat vásárol, és számoltat el képviselői kiadásként az adózók terhére, vagy aki 290 fontot szeretett volna visszaigényelni, karácsonyi kézzel festett üdvözlőlapok címén, nem beszélve a munkaügyi miniszterről, aki képes volt 16,9 fontot visszaigényelni egy temetésre vásárolt koszorú után.

A szintén ellenzéki politikus, Caroline Spelman ugyancsak törvényt sértett, mikor gyerekfelügyelőjét titkárnőként állományba véve évi 13 ezer fontot fizetett neki közpénzből, holott erről nem nyújthatna be számlát.

Amint látjuk tehát, a számlás elszámoltatásnak is megvannak a buktatói, még ha a kis stiklikkel sokszor le is buknak a képviselők. Itthon úgy tűnik, megfelelő számú aláírás gyűlt össze ahhoz, hogy népszavazást írjanak ki a képviselői költségtérítés bizonylattal történő alátámasztásának kérdéséről.