Április elsejétől, egy korábbi PM döntés miatt, jelentősen megdrágulhatnak az új életbiztosítások díjai. Ugyanis, a garantált hozamokat is jelentő technikai kamatláb 4 százalékról 2,9 százalékra mérséklődik. Korábbi tapasztalatokból kiindulva ez 15-20 százalékos díjnövekedést is eredményezhet, hacsak
...
Az életbiztosításoknál a bevételek folyamatosan (tehát különböző időpontokban) jelentkeznek. Tudjuk azonban, hogy különböző időpontokban esedékes pénzösszegek közvetlenül nem összehasonlíthatóak, s a kiadások sem mind ugyanakkor merülnek fel. A különböző időpontbeli pénzek akkor lesznek összehasonlíthatók, ha valahogyan egységes mértékegységgel mérjük őket. Ezt az egységesítést lehet elérni a jelenérték számítással, ehhez szükség van egy diszkonttényezőre, ezt pedig egy kamatláb segítségével számítjuk ki. Ez a kamatláb a mindenkori banki kamat, ami azonban állandóan változik, míg az ekvivalencia elv alapján egy olyan kamatlábbal diszkontálhatunk csak, ami hosszú távlatban is biztosnak tekinthető. Ez pedig csak a hosszú távon szokásos reálkamatláb lehet. Minden biztosító választ ezért egy ún. technikai kamatlábat, s ezzel számolja ki (élet) biztosításainak díjait. Az ekvivalencia elvben ezt a kamatlábat használjuk. A technikai kamatláb egyben garantált hozamot is jelent. A biztosító garantálja, hogy a díjtartalék befektetésével legalább ekkora hozamot ér el, s juttat vissza a szerződőhöz.
Április elsejétől a Pénzügyminisztérium korábbi döntése értelmében 4 százalékról 2,9 százalékra mérséklődik az élet- és betegségbiztosítási termékek díjkalkulációinál és a díjtartalék számításakor alkalmazható technikai kamatláb mértéke. Ez azt jelenti, hogy az újonnan kötött életbiztosítási szerződéseknél maximum 2,9 százalék lehet az a mérték, amelyet a társaság kötelező hozamként beígérhet az ügyfélnek (természetesen többlethozamból ezen szint felett továbbra is részesülhet az ügyfél).
A technikai kamat ugyanakkor leginkább nem a megtakarítási oldal miatt fontos az ügyfeleknek - írja mai számában a Napi Gazdaság. A kamatcsökkenés ugyanis számottevően drágíthatja a szolgáltatást. Ugyanis a biztosítók a náluk elhelyezett pénzekre is csak a technikai kamatszinttel megegyező hozamot tervezhetnek, így kevesebb pénz képződik majd az ügyfelek által a biztosítóra bízott vagyonon, ami növeli a biztosítások fajlagos költségszintjét.
A biztosítók jelentős része egyébként nem várta meg az utolsó pillanatot, ugyanis a termékek átárazása már egy jó ideje tart. A legtöbb biztosító a korábbi konstrukcióit dolgozza át az új helyzetre, ám többen az új szabályozással párhuzamosan újítják meg a termékkínálatukat.
A technikai kamat felett elért hozamokat a társaságok nagy része már ma is 90 százalékban visszajutatja az ügyfeleknek, ám mivel ez bizonytalan sokan úgy lik, hogy még jobban eladhatóak lesznek a unit-linked biztosítások, amelyeknél a garantált kamat nem érvényes de a technikai kamatszintnél jóval magasabbak a hozamkilátások.
A társaságok rövid távon még a csökkenő inflációs szint mellett sem számítanak további technikai kamatszint csökkentésre. Korábban mikor a technikai kamat szintje 5,5 százalékról 4 százalékra csökkent, az új biztosítások díjszintje átlagosan 15-20 százalékkal emelkedett. Ma azonban a felfokozódott piaci verseny aligha teszi lehetővé, hogy hasonló mértékben dráguljanak a biztosítások, tehát nincs más választása a társaságoknak mint a költségcsökkentés.