Biciklivel törtek az élvonalba - Egy hazai sikersztori állomásai

Az első pillanattól kezdve biztosak voltunk abban, hogy komoly konkurenciát jelentünk az összes futárszolgálatnak - hangzik a meglehetősen ambiciózus tervük, ám mint Géresi László megjegyzi: számos tévhitük is volt. Úgy gondolták, hogy rövid idő alatt "beveszik" a várost, ezzel szemben csalódásként érte őket, hogy alig akadt napi egy-két futárjuk, a cégek nem vették őket komolyan, s igencsak megmosolyogták, hogy biciklivel akarnak küldeményt szállítani. Budapesten 1993-ban korántsem tolongtak a bringások, a városban rajtunk kívül legfeljebb egy-két embert lehetett látni - jegyzi meg mosolyogva. Hamar szembesültek azzal is, hogy a futárszolgáltatás elsősorban bizalmi alapon működik, s 20-30 forintos árkülönbségek miatt a cégek nem váltanak partnert. Így nem tudtunk mást csinálni, mint igyekeztünk türelmesek lenni, s próbáltuk elhitetni az emberekkel, hogy működőképes ez a vállalkozás - mondja. A szerencse azonban melléjük szegődött. Sokat lendített a forgalmukon, hogy az egyik fordítóiroda - amelyik elégedetlen volt a futárszolgálattal - kipróbálta őket, s miután az áraik versenyképesek voltak, rendszeresen alkalmazta a céget. Ezt követően felgyorsultak az események, főként, hogy a reklámszakma egyik fő képviselője is a Hajtás Pajtással kezdett dolgoztatni, ami egyúttal nagyon jó referenciának is bizonyult.

A kezdeti háromfős cég - a diszpécseri munkát egy ismerősük vállalta - gyorsan nőtt. 1995-ben már napi 50-60 megbízást teljesítettek, ám a fő nehézséget változatlanul a kommunikáció jelentette. Miután a mobiltelefon luxuscikknek számított, maradt a telefonkártya, amelynek segítségével a futárok adott időközönként bejelentkeztek a diszpécsernél, megbízás után érdeklődve. Egy idő után azonban lépniük kellett, következtek az URH rádiók, amelyeket az egyik ismerősüktől kölcsönkért pénzből vásároltak meg.

A cég növekedésével párhuzamosan a tulajdonosoknak azzal a gondolattal is meg kellett barátkozniuk, hogy 30-40 ember foglalkoztatása már komoly adminisztrációt igényel, nem beszélve a vállalatirányítási módszerek alkalmazásáról. Elkerülhetetlen volt, hogy a Hajtás Pajtás "gyár" lett - magyarázza Géresi László -, a baráti társasági formát idővel már nem lehetett fenntartani, a vállalkozás komoly cégformát öltött. Ezt jól mutatja, hogy míg korábban a futárfelvétel egy laza esti beszélgetés keretében zajlott le, addig most már betanító futárok várják a jelentkezőket, s nem hiányozhat a trükköket tartalmazó füzetecske sem. Ügyvezető igazgató vezeti a céget, amelynek több divíziója is van, s a tulajdonosok - akik mintegy két és fél évig bringáztak a városban - már csak a stratégiai kérdésekkel foglalkoznak.

Ha mérföldköveket kellene kiemelni a társaság életében, akkor idetartozna a motoros és autós futárok megjelenése, ami szentségtörésnek számított a biciklisek körében. A lépés azonban szükséges volt, hiszen így olyan nagyobb küldeményeket is el tud szállítani a Hajtás Pajtás, amelyet egy biciklis nem, s miután ezáltal egy adott megrendelő összes igényét le tudják fedni, ez az ügyfélkör bővülését is maga után vonta.