Jaj, a budapesti bliccelőknek: durva fegyvert élesítettek ellenük, ez sokáig nem mehet tovább

Korábbi cikkünkben a bliccelés jelenségét jártuk körül, ahol Zerkovitz Dávid munkapszichológus részletesen elemezte a bliccelők viselkedési típusait. Az általa bemutatott szakirodalom megkülönböztet négy fő csoportot: az eseti bliccelőket, akik általában véletlenszerűen hagyják ki a jegyvásárlást; a figyelmetlen utasokat, akik elfelejtik megváltani jegyüket; a szándékos szabályszegőket, akik tudatosan döntenek úgy, hogy nem fizetnek; és a rendszeres bliccelőket, akik kifejezetten büszkék is a szabályok megkerülésére.

A szakértőn felül az érintettek, így a BKK és a MÁV képviselői is megszólaltak a cikkben, ismertetve azokat a módszereket, amelyekkel a jogosulatlan utazások számát igyekeznek csökkenteni. Ezek között szerepel a jegyellenőrzések számának növelése, az ellenőrzési technológiák fejlesztése, és a pótdíjak hatékonyabb behajtása. Ennek ellenére például a BKK-nál évről évre növekszik a pótdíjas esetek száma, ami azt jelzi, hogy a szigorítások ellenére a bliccelés továbbra is komoly kihívást jelent.

Egy ilyen környezetben nem meglepő, hogy a vállalatok emellett arra is törekszenek, hogy javítsák a szolgáltatások minőségét és egyszerűsítsék a jegyvásárlást, hogy ezzel is csökkentsék a bliccelés vonzerejét. A szakpszichológus hangsúlyozta is, hogy a bliccelők magatartását befolyásolhatja a szolgáltatás általuk megítélt minősége, így a vállalatoknak is fontos szerepük van abban, hogy hogyan látják őket az utasok, mint megbízható és igényes szolgáltatót, vagy épp ellenkezőleg. Az utóbbi ugyanis egyértelműen a bliccelés melegágya lehet.

De akkor, hogy bliccelnek a magyarok?

Cikkünkben kíváncsiak voltunk arra, ismerik-e a vállalatok a jegy-, és bérlet nélkül utazók számát. A BKK azt közölte lapunkkal, hogy pontos számot nem ismerhetnek, de saját, reprezentatív ügyfélelégedettségi kutatásuk alapján azt mondták, hogy a megkérdezett utasok 91 százaléka sosem utazik jegy vagy bérlet nélkül. Ehhez képest saját bevallásos alapon a közösségi közlekedők 9 százaléka utazik jegy vagy bérlet nélkül. Közülük a legtöbb alkalommal a fiatalok, 18-29 évesek, és a középkorúak, a 40-49 évesek bliccelnek.

A BKK saját kutatása kapcsán mi is kíváncsiak voltunk arra, a Pénzcentrum olvasói miként vélekednek a bliccelésről. Ezért egy szavazás keretében megkérdeztük őket, hogy szoktak-e bliccelni. A kérdésre a következő válaszokat adhatták:

• Soha, bérletes vagyok.
• Soha, nincs bérletem, de jegyet mindig veszek.
• Alkalmanként bliccelek, de jellemzően csak ha 1-2 megállót kell menni.
• Ha tehetem, bliccelek. Ahol kevés az ellenőrzés/könnyű kijátszani, ott bliccelek.
• Természetesen mindig bliccelek. Ezért a tömegközlekedésért nem fizetek.

Ezek alapján a következőképpen alakultak a számok:

Megnézve a diagrammot, láthatjuk hogyha nem is 91 százaléknyian, de a Pénzcentrum szavazásán résztvevők közül is 66,16 százalék arra szavazott, hogy ők sohasem bliccelnek. Ez a szám azért 25 százalékkal kevesebb, mint a BKK saját felmérésében szereplő adatok. Tudjuk azt is, hogy a szavazóink majd felének bérlete van, ezért nem bliccel. Illetve vannak 18 százaléknyian olyanok, akik valószínűleg kevésbé használják a tömegközlekedést, de ha használják váltanak jegyet.

Némileg javítja a számokat az a tény, hogy összesen a szavazók 19 százaléka alkalmi bliccelő. Ők azok, akik csak akkor nem váltanak maximum jegyet, ha ténylegesen csak 1-2 megállót mennek, és nem érzik úgy, hogy azért a párpercnyi kényelemért fizetniük kellene. Ha hihetünk nekik, akkor azért azt mondhatjuk, hogy a szavazók gyakorlatilag 85 százaléka nem vagy csak alkalmanként bliccel. Ez a szám már elég közel van a BKK 91 százalékos nem bliccelő tömegéhez, de azért mégis csak két fontos megkötéssel: 1.) a szám még így is elmarad 5 százalékkal; 2.) ebbe a tömegbe 19 százaléknyian azért alkalmanként csak bliccelnek.

Szavazóink 6 százaléka ehhez képest már azt mondta, ha tehetik, mindig bliccelnek. Ahol kevés az ellenőrzés vagy azt könnyű kijátszani, ott bizony ezek az emberek nem vesznek jegyet. Vélhetően ezeknek a válaszadóknak nincs bérletük, de azért javában használhatnak tömegközlekedési vonalat, egy bizonyos szisztéma és bliccelési stratégia szerint. Hozzájuk képest 8,4 százaléknyi szavazó volt az, aki azt válaszolta, hogy mindig bliccelnek, hiszen ezért a tömegközlekedésért, amit tapasztalnak, nem hajlandók fizetni.

Összességében a Pénzcentrum szavazásán tehát a válaszadók mintegy 14,5 százaléka volt az, akik inkább bliccelnek, semmint hogy fizessenek a szolgáltatásokért.

A szavazásunkon szereplő számok bár arányaiban mondhatni közel vannak a BKK saját felméréséhez, azért eltéréséket is mutatnak azoktól. És bár a mi szavazásunk nem reprezentatív, az látszik, hogy a valóságban többen is bliccelhetnek (legalább alkalmanként), mint amennyiről a társaságok tudnak. Összességében pedig a bliccelés milliárdos károkat okoz a vállalatoknak, amik egyébként is túlnyomórészt adófizetői pénzből működnek, szervezik a tömegközlekedést.

A bliccelés ráadásul azokat az utasokat is károsítja, akik egyébként fizetnek a szolgáltatásért, hiszen egyfelől a jegyet váltók befizetéseiből is működtetik a szolgáltatást azoknak, akik nem fizetnek, ráadásul a kieső pénz így nem fordul például az utaskényelemről, a minőségi tömegközlekedésre, aminek a nap végén szintén a becsületes utasok isszák meg a kárát. A bliccelést azonban meglehetősen nehéz kiradírozni, ezért a lapunknak nyilatkozó szakpszichológus szerint is, „a legegyszerűbb megoldás továbbra is a módszeres, és rendszeres ellenőrzés, és a büntetési tételek magasan tartása” a vállalatok részéről.