Elhúzódó olajháborúba fulladhat a világ: nem látni még a végét

Sok éve nem volt még ilyen: a benzinkutaknál 300 forint alatti literenkénti áron is lehet tankolni. Ennyi előnye a hétköznapi embernek is származik a napjainkban dúló óriási “olajháborúból".

És csak azért ennyi, mert az üzemanyag árában a fix jövedéki adónak is magas súlya van. A nyersolaj világpiaci ára ugyanis év eleje óta 60 százalékot esett, a január eleji hordónkénti (158 liter) 60 dollárt meghaladó ár március végén 20 dollár alá süllyedt.

Érthető, hiszen a koronavírus-járvány terjedését övező intézkedések miatt a fél világ gazdasága “leállt". És ha drasztikusan esik a kereslet, azt az árnak is követnie kell. 

Ennél azért többről is szó van az energiapiacon, nem véletlen, hogy a tőzsdei árfolyamoknál kétszer-háromszor nagyobb leértékelődést láthattunk. A világ legnagyobb olajexportőrei közé tartozó Szaúd-Arábia és Oroszország üzleti érdekeit már másfél-két éve sérti a tőlük való amerikai energia-függetlenség. Míg ugyanis korábban a világ olajtermelésének 40 százalékát adó OPEC olajkartell, egy ideje a második legnagyobb exportőrnek számító Oroszországgal karöltve, döntött az olaj áráról, az utóbbi másfél évben az USA - a magas szervesanyag-tartalommal rendelkező kőzetekből, egy speciális eljárással előállított palaolajnak köszönhetően - önellátóvá, sőt, nettó exportőrré vált. 

Így nem lehet a “fekete arany" árának manipulálásával sarokba szorítani az USA-t?

Sőt, mára már az Egyesült Államok vált a “mérleg nyelvévé". Oroszország és Szaúd-Arábia bevételének döntő hányada származik az olajból, így nem mindegy, ki állapítja meg az árát. Ha Szaúd-Arábia, vagy Oroszország magasabb bevételt szeretne, egyetlen lehetőség a kitermelés csökkentése, amely a kínálat szűkítésével azonnali áremelkedést okoz. Ugyanakkor a magasabb olajár éppen a konkurens, amerikai palaolaj-kitermelők malmára hajtja a vizet. Míg ugyanis például az orosz olajipar önköltsége hordónként 20 dollár körüli, a palaolaj kitermelési költsége minimum 26 dollár, és átlagosan 40-90 dollár közt van. 

Az év eleji 60 dolláros árnál pedig így az amerikai kitermelők lettek a “mérleg nyelve"?

Akik az OPEC legutóbbi kvótacsökkentésének legnagyobb haszonélvezői is voltak, hisz nekik dolgozik a magasabb olajár, ami - nem lévén OPEC-tagok - náluk nem jár kötelező termeléscsökkentéssel. Ebből a szempontból a koronavírus járvány akár kapóra is jöhetett Oroszországnak és Szaúd-Arábiának. Ha már az egész világgazdaság gyakorlatilag leállt, és a drasztikusan visszaeső olajkereslet miatt a világpiaci ár néhány nap alatt a harmadára esett, Moszkva nem ment bele márciusban a kitermelés további csökkentésébe.  

Aminek hatására azonnal újabb 10 százalékot esett az ár, majd 20 dollárig meg sem állt. Ez pedig ellehetetleníti a drágábban dolgozó amerikai palaolaj-cégeket.

Oroszország mindig is jól tudott számítani (nem véletlen, hogy olyan sok remek sakkozójuk volt), és azt is tudják, hogy például egy amerikai olajkutat nem lehet csak úgy leállítani, majd később újraindítani. Így azok veszteségesen is kénytelenek működni (a tárolásnak is óriási költsége van, Texasban és Oklahomában állítólag már ingyen adják az olajat annak, aki elviszi), nem csoda, hogy már egy pénzintézet sem hajlandó a finanszírozásra. 

Április elején viszont két nap alatt majdnem 50 százalékkal nőtt az árfolyam, amikor Donald Trump amerikai elnök azt nyilatkozta, ő 40-50 dolláros ársávot tartana megfelelőnek.

Erre reagálva Putyin orosz elnök udvariasan nyitottságáról biztosította. Ugyanakkor néhány nappal később már 10 százalékkal lejjebb volt a kurzus. Az USA-ban 10 millióan dolgoznak az olajiparban (ez több, mint 5 százaléka a munkavállalóknak) így Amerikát egy ilyen lépéssel könnyen sarokba lehet szorítani. Véleményem szerint Moszkva ezt a lehetőséget mindenképpen kihasználná, és a következő félévben 20-30 dollár között tarthatják a világpiaci árat. Sem az oroszok, sem a szaúdiak nem akarnak magukon kívül más “nagy halat" a vízben.

Az amerikai Morgan Stanley bankház szerint a járvány és az azt követő válság a vártnál hamarabb érhet véget. Nem hozna ez felpattanást az olaj árában is?

Én nem vagyok ennyire derűlátó, a nehézségek hálózata szövevényes. Nézzük például a repülőgép ipart, mint az egyik legnagyobb fogyasztót. Nehezen indul újra majd az országok közti turizmus, a polgári repülés, vége annak az időnek, amikor valaki “átugrik" Budapestről Rómába egy focimeccsre, vagy egy hétvégére Barcelonába. Sok lesz a munkanélküli, mindenkinek kevesebb autózásra futja. És vásárlásra is, így a fuvarozó cégek kamionjai is kevesebbet futnak majd.