Ilyen nyomortelepeken él a magyarok 20 százaléka: ez jutott a legszegényebb családoknak

Magyarországon 2-3 millió embert érint a lakhatási szegénység valamely formája. Az érintettek rossz körülmények között élnek, nem megfelelő minőségű, méretű otthonokban, illetve sok esetben keresetük sem fedezi a lakás fenntartási költségeit. A túlárazott albérletek és a milliós négyzetméteráron kínált ingatlanok csak tovább erősítik a feszültséget.

Milyen megoldások lehetnek az országos szintű szociális, lakhatási problémák enyhítésére? Hogyan csillapítható az egyre élesedő helyzet? A Pénzcentrum szakértőkkel beszélt a terület nehézségeiről, specifikumairól, lehetőségekről és hiányosságokról.

Tombol a lakhatási szegénység Magyarországon

Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy hazánkban több indikátor alapján mérik a lakhatási szegénységet. Vizsgálják a megfizethetőséget, a lakásminőséget, az energiahatékonyságot, alapszolgáltatásokat vagy infrastruktúrához való hozzáférést, a lakások zsúfoltságát, valamint területi jogi szempontokat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2020-as adatai szerint körülbelül 150-160 ezer ingatlan van Magyarországon, ahol hiányzik az alapvető infrastruktúra, vagyis nincs áram, fűtés és víz. Ez azt jelenti, hogy a lakosságnak körülbelül 1,5-2 százaléka lehet érintett.

A lakosság 20 százaléka él olyan lakásban, amely rossz minőségű, vagyis beázik, vizesednek a falak, nem megfelelőek a nyílászárók stb. Ez nagyjából 700-800 ezer ingatlan Magyarországon”

– mondta Lukács György.

A szakértő szerint a túlzsúfoltság is súlyos probléma. A magyar lakosság körülbelül 16-17 százaléka él olyan ingatlanban, amely az európai sztenderd szerint túlzsúfoltnak számít, vagyis például nincs minden nagykorú felnőttnek legalább egy félszobája.

A lakhatási szegénység kategóriájába sorolandó még a lakásfenntartási arány, a jövedelem és a fenntartási költségek aránya. Ha a háztartások számára elérhető jövedelem 30-40 százalékánál többet kell a lakhatásra fordítani, akkor már lakhatási szegénységről beszélünk”

– fogalmazott.

Ez Magyarországon 11-12 százalékot érint, viszont, ha a piaci alapon albérletet bérlőkkel és a lakáshitelt törlesztőkkel is számolunk, akkor a lakosságnak akár már 20-25 százaléka is beleeshet ebbe a kategóriába.

Peremvidék

Egy országot jellemző kulturális, szociális adottságok a lakhatási szokásokra is hatással lehetnek, ezáltal specifikus helyzeteket szülve. Magyarországi helyi specifikumnak tekinthetők a szegregátumok és a külterületek, zártkertek hangsúlyosabbá válása.

Szegregátumnak nevezzük a területeket, ahol térben elkülönülten és koncentráltan élnek hátrányos helyzetű személyek, akik többszörösen ki vannak téve a társadalmi kirekesztődés mechanizmusának.

Lukács György elmondta, hogy Magyarországon nagyjából 300 ezer ember él szegregátumokban. A KSH körülbelül 900 településen 1300 szegregátumot jegyez a 2011-es népszámlálás idején. Hozzáfűzte, hogy a 2021-es kapcsolódó népszámlálási adatok ugyan még nem érkeztek meg, de nagy változás nem valószínű.

A felmérések alapján nagyságrendileg 150 ezer ember él jelenleg külterületi, zártkerti ingatlanban. Fiatal párok, családok, akik nehezen tudtak első lakáshoz jutni, különböző agglomerációk szélső területein, külterületen vásároltak házat. Ezeket az otthonokat ugyan felújíthatják, de alapvetően az esetek jelentős részében az infrastruktúra, kommunális ellátottság hiányos”

– fűzte hozzá.

Haszontalan haszon?

Számtalan már kipróbált opció létezik a lakhatási válság enyhítésére, de a külföldi jógyakorlatok legtöbbször nem adaptálhatók egy az egyben a már említett kulturális és szociális különbségek miatt. Példaként említhető, hogy Magyarországon, Közép- és Kelet-Európában más értéket képvisel a lakástulajdon, mint Nyugat-Európában.

Hazánkban jellemzően az albérlet, bérelt lakás ideiglenes lehetőségnek számít és a végső cél a saját tulajdonú otthon kialakítása. Nyugat-Európa egyes országaiban, viszont már évtizedek óta megváltozott ez a trend és az ingatlant nem feltétlenül tekintik hatékony befektetési formának. Sokan az egész életüket albérletben élik le, minden hiányosság nélkül. Magyarországon 80 százalék feletti a lakástulajdonban élők száma, míg Nyugat-Európában ez a szám jóval alacsonyabb. A saját ingatlanra való igényen túl ennek az oka a nagyon szűk bérlakásállomány, illetve a leginkább piaci alapon elérhető kiadó lakások iszonyú magas ára.

Éppen ezért, a külföldön esetleg már jól működő önkormányzati vagy állami bérlakásprogramok itthon nem biztos, hogy ugyanazt az eredményt tudják elérni”

– hangsúlyozta a szakértő.

A lakbértámogatásoknak is több változata működik külföldön. Lehetséges opciók lehetnek itthon a munkahelyhez kötött segélyek vagy éppen a szociális alapon nyújtott önkormányzati támogatások is. Azonban érdemes megvizsgálni a másik oldalt is a szakértő szerint, hiszen, ha nagy számban elérhető pénzügyi támogatás a bérléshez, az a bérleti díjak drasztikus drágulásához vezethet.

Feketézés kontra bérlakás támogatások

A KSH adatai szerint 2016-hoz képest a rendelkezésre álló legfrissebb (2022-es) számokkal összevetve több mint 6500 lakással csökkent a bérlakásállomány. Ahogy korábbi cikkünkben erről a folyamatról már írtunk, a 90-es évek óta zajló privatizáció folyamatosan csökkenti az igénybe vehető lakások számát. Megdöbbentő tény az is, hogy 500 ezer ingatlan nem lakott Magyarországon, amelynek egy bizonyos százaléka hétvégi ház, nyaraló, iroda stb., ám így is többszázezerre tehető azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket senki nem használ.

A támogatások megvalósítását tovább nehezítik a magántulajdonú lakások nem hivatalos kiadási ügyletei. A feketén bérelt lakások esetében ugyanis esély se lenne bármilyen bérleti támogatás igénybevételére.

Lukács György szerint a bérleti támogatások kapcsán egy kombinált megoldás lehetne hatékony. Ha elérhetővé válik pénzügyi támogatás a bérleti díjakra, akkor muszáj különböző kezdeményezésekkel a lakásállomány bővítését is intenzíven elindítani. Ezzel elkerülhetővé válhat a pénzügyi segély, albérleti piacra gyakorolt árfelhajtó hatása is.

Kis lépések, alternatív megoldások

Az Utcáról Lakásba! Egyesület nevéhez fűződik a Lakásügynökség program, amelyet 2016 óta működtet és mostanra módszertanát már több önkormányzat is átvette. Célja, hogy minél több embernek lehessen biztonságosan, megfizethető lakhatása. Ebben a konstrukcióban elsősorban magántulajdonú lakásokat hasznosítanak úgy, hogy az a tulajdonosoknak és a bérlőknek is kiszámítható megoldást nyújtson. A tulajdonosok így a Lakhatás Most! Szociális Lakásügynökségen keresztül adhatják ki lakásukat a piaci ár alatti összegért, amely a bérlőknek is egy elérhetőbb opciót jelent. Cserébe az ügynökség vállalja az ügyintézési feladatokat, a bérlő kiválasztását, illetve kisebb volumenű felújítást, karbantartást.

Ez a modell a hazai bérlakás helyzet egyik legsúlyosabb problémájára reagál, vagyis enyhítheti a felhasználható önkormányzati lakások számában jelentkező nagymértékű hiányt. Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület alapító-társelnöke szerint ez lehet a kulcs és a legfontosabb, a bérlakásállomány bővítése.

Az albérlettámogatások azért szükségesek, mert nincs meg az a saját lakásállománya az önkormányzatoknak, és a lakásügynökségeket, albérlet támogatási programokat viszonylag alacsony befektetés mellett el lehet indítani ahhoz képest, hogy mondjuk a hiányzó többezres vagy tízezres lakásállomány fejlesztését kezdenék el”

– emelte ki Kovács Vera.

Az egyesület több, mint 10 éve támogatja a lakásszegénységben élőket. Céljuk, hogy minél több közterületen élő hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba, és azok is biztos otthonra találjanak, akik piaci áron nem tudnának lakást bérelni. A Kőbányai Önkormányzattal való együttműködésük keretében évente néhány rossz állapotú, használaton kívüli önkormányzati lakást újítanak fel, amelyért cserébe bérlőkijelölési jogot kapnak, így minden évben 1-2 rászoruló család kedvező áron bérlakáshoz juthat, az új lakóközösségbe való beilleszkedésüket pedig szociális munkás is segíti.

Az állam által nyújtott támogatások egy része a valóban súlyos lakhatási válságban élők számára nehezen elérhető. Érdekes aktuális kezdeményezés még például a Habitat for Humanity Magyarország falusi CSOK programja, amely abban nyújt segítséget, hogy a támogatási formát minél több szociálisan rászoruló is igényelhesse felújításra, energetikai fejlesztésre. Programukban a szükséges önerőt az Erste Bankkal együttműködve hitelezik meg az igénylő családoknak, akiknek egyébként esélyük sem lett volna, hogy hozzájussanak a pénzhez, jövedelmi helyzetük miatt.

A civil kezdeményezések, egyesületi programok egy új kilátást jelenthetnek a súlyosbodó lakhatási válsággal szemben. A kis lépések ebben az esetben szükségesek és hasznosak, viszont a szakértők egyetértenek abban, hogy a nagyobb léptékű változáshoz komplex megoldások kellenek, illetve a cselekvési tervek összehangolása. A külföldön bevált modellek jó mintát nyújthatnak, tanulmányozásukkal, ötleteket meríthetünk és a hazai viszonylatban is működtethető elemeket a magyarországi problémák enyhítésére fordíthatjuk.