Keserű igazság: ezért esik el több százezer magyar idő előtt az álomfizetéstől

Kevesen vitatják el, hogy az iskolai végzettség egyre fontosabb tényezővé válik a munkaerőpiacon, akár az egyéni előrehaladást, akár a nagy társadalmi folyamatokat nézzük. Az elkövetkező években várhatóan egyre nagyobb lesz a kereslet a magasan képzett, megfelelő végzettséggel rendelkező emberek iránt. Azok lesznek versenyelőnyben, akik a rugalmasabb és összetettebb munkaköröket is el tudják majd látni és hajlandóak folyamatosan képezni magukat, hogy megfeleljenek az egyre gyorsabban formálódó igényeknek.

A fenti folyamatokra reagálva az Európai Unió 2030-ra azt a célt tűzte ki, hogy a 25-34 éves korosztály körében a felsőfokú végzettséget a jelenlegi 40 százalékról 45 százalékra emelje. Mindez nem megvalósíthatatlan, de nem is annyira könnyű, hiszen hatalmas különbségek mutatoznak az egyes tagországok között. Bizonyos országokban már meg is haladték ezt az eredményt, míg - főként Kelet-Európában - jelentős lemaradás tapasztalható. Mivel az oktatási rendszer országonként eltér, a végzettségi szintet egy direkt erre a célra kitalált rendszerrel, az oktatás nemzetközi szabványos osztályozása (ISCED) szerint mérik. Ebből az összevetésből látjuk, hogy jelenleg hogyan is áll Magyarország a többi EU-s államhoz képest és, hogy vajon mekkora esélyünk van behozni a lemaradást, amit az utóbbi évek stagnálását jellemezte.

Mi az az ISCED?

Mielőtt megvizsgálnánk a számokat, nézzük meg, hogy mi is az az ISCED-rendszer. Az International Standard Classification of Education magyarul az oktatás egységes nemzetközi osztályozásának rendszerét jelenti. Az UNESCO által az 1970-es évek közepén kidolgozott módszer azért jött létre, hogy a világ különböző oktatási szisztémáit egy közös, nemzetközi statisztikai keretrendszerbe foglalja. Ezáltal egy hivatalos referenciakeretül szolgál az oktatási, képzési programok és az ezekkel összefüggő képesítések rendszerezéséhez. Az évtizedek során több finomhangoláson ment keresztül, jelenleg pedig az UNESCO, OECD és Eurostat által tizenkét éve bevezetett ISCED 2011 van használatban, mely kilenc oktatási szintet tartalmaz, a 0. szinttől a 8. szintig. Ezek a szintek a következők:

•     ISCED 0: Korai gyermekkori oktatás ("általános iskolánál kevesebb" iskolai végzettség)
•     ISCED 1: Általános iskolai oktatás
•     ISCED 2: Alsó középfokú oktatás
•     ISCED 3: Felső középfokú oktatás
•     ISCED 4: Középfokú, nem felsőfokú oktatás.
•     ISCED 5: Rövid ciklusú felsőfokú oktatás
•     ISCED 6: Alapképzés vagy azzal egyenértékű szint
•     ISCED 7: Mesterképzés vagy azzal egyenértékű szint
•     ISCED 8: Doktori vagy azzal egyenértékű szint

Általánosságban elmondható, hogy a legalább felső középfokú végzettséget  (ISCED 3) tekintik olyan minimumszintnek, amely segíti az egyéneket abban, hogy teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban és teljes életet élhessenek. Azonban figyelembe véve az egyre erősebben globalizált és emiatt egyre kompetitívebb munkaerőpiacot, illetve a technológiai fejlődés hatásait - gondolok itt a mesterséges intelligencia által várhatóan széles körben automatizált munkafolyamatokra - kijelenthető, hogy néhány év múlva már egy felsőbb kategória jelenti a belépőszintet - ezért is szeretné az EU, ha a fiatal felnőttek szélesebb köre érné el legalább az ISCED5-ös, tehát már felsőoktatási szintet.

Tehát a munkaerőpiac egyre inkább a magas hozzáadott értékű munkákat részesíti előnyben, ami nem csak egyéni, de társadalmi szempontból is rettentően fontos. Egy ország munkaerőpiacának és ezáltal gazdaságának versenyképessége nagyban függ attól, hogy a lakosság mekkora része rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az Európai Unió a jövő kihívásaira készülve tűzte ki célul, hogy EU 25-34 éves közötti lakosságának 45 százaléka 2030-ra felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. Ez az érték, amitől az EU átlag 41 százalék már nincs is olyan messze, viszont Magyarország meglehetősen távol sodródott tőle az elmúlt években. Érdemes egy pillantást vetni a lenti ábrára, melyen látható, hogy a magyar 25-34 éves korosztály mekkora része rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Az Eurostat az elmúlt 18 évről közölt adatokat, melyből az olvasható ki, hogy 2004-től kezdődően egy enyhe, de folyamatosan növekedés volt tapasztalható egészen 2014-ig, amikor is a vizsgált korosztálynak a 32,1 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ha ezekhez az adatokhoz hasonlítjuk, akkor a 2022-es eredmény, vagyis a 31,9 százalékos érték különösebben nem nagy visszaesés, mégis egy komoly problémára hívja fel a figyelmet: 

azt mutatja, hogy az utóbbi nyolc évben látványosan stagnál a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya. Egyben azt is jelenti, hogy Magyarországnak hét év alatt kéne 13 százalékot javítania a jelenlegi eredményén, ha el akarja érni az EU által kitűzött célt. Utoljára 2004 és 2014 közti időszakban sikerült ilyen bravúrt produkálni, akkor 13,5 százalékos növekedést mutattunk fel tíz év leforgása alatt.

A stagnálás egyébként a nemek szerinti megoszlásnál is jól látható: a felsőoktatásban a női részvételi arány 2021-ben (39,2%) és 2022-ben (37,4%) a korábbi évekhez képest meglehetősen magas szinten állt, de kiugró növekedésről nem beszélhetünk. A férfiak részvételi aránya jóval alacsonyabb, 2021-ben 27 százalék, majd előző évben 26,7 százalék volt. A nők és férfiak közti részvételi arány egyébként nem egy magyar sajátosság, túlzás nélkül minden európai országban hasonló jelenséget láthatunk. Azt is tudjuk, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a nők munkaerőpiaic helyzete jobb lenne, sőt sok helyen a fizetésekben sem nyilvánul meg. Mindez többféle dologgal magyarázhatró, részben azzal, hogy a nők sokszor kevésbé jól fizetett szakmákban (például pedagógia) helyezkednek el. Na, de hogy festenek a számaink nemzetközi összehasonlításban? Erre vonatkozóan láthatunk lent két táblázatot, mely az európai országok 25-34 év közötti korosztályát vizsgálja a teljes lakosság és nemek szerint szétbontva.

Csak az európai országokkal való összevetés után válik egyértelművé, hogy Magyarország milyen hatalmas lemaradásban van a többi tagországhoz képest. Hazánk egész pontosan a harmadik legrosszabb helyen áll a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve. Ezzel pusztán Romániát és Olaszországot sikerült magunk mögé utasítanunk, de Bulgária például megelőzött minket. Régiós összevetésben Csehországtól (34,5%) és Horvátországtól (35,5%) ugyan nem maradunk el jelentősen, de Szlovákia (39,1%), Lengyelország (40,5%) vagy éppen Szlovénia (47,3%) iszonyúan messze van tőlünk. A sort pedig az észak és nyugat-európai országokkal zárhatjuk, melyek jellemzően 50 százalék, tehát a 2030-as cél fölött teljesítő értéket produkálnak.

Miért fontos ez?

Önmagában egyetlen mutató nem vonhatóak le hosszútávú tanulságok egy ország lakosságának képzettségi szintjéről, de latba vetve őket egyéb adatokkal kirajzolódhat, hogy milyen nehézségekkel kell majd megküzdenünk a jövőben. Idén ugyan több mint 126 ezren jelentkeztek a magyar felsőoktatásba (az előző évi 99 ezerrel szemben), ami remek előrelépés, de láthattuk, hogy nemzetközi összehasonlításban kiugróan alacsony számokat produkálunk. Márpedig az összevetés azért is fontos, mert a nemzetközi munkaerőpiac egyre inkább összefonódik. Magyarország számára pedig versenyképesség szempontjából is kiemelten fontos, hogy mennyire képes előállítani képzett munkaerőt. Ebben pedig egyelőre nem állunk túl jól.

EZ IS ÉRDEKELHET

Siralmas állapotban van a magyar dolgozók egészsége: sokan a nyolc órát sem tudják lehúzni

Az Európaszerte tapasztalható munkaerőhiány miatt Magyarországnak alaposan fel kell zárkóznia, ha itthon akarja tartani, vagy máshonnan elcsábítani a képzett munkaerőt.

A felsőoktatásban részesülők alacsony aránya mellett a digitális készségek terén is komoly lemaradások jellemzik az országot, de az idegen nyelvtudás ismeretének hiánya is fájó pontja a hazai oktatásnak, hiszen a nyelvtudás nem csak a külföldi, de a hazai munkavállalá során is egyre jobban felértékelődik. Az pedig szintén nem javítja a felsőoktatás színvonalát és megítélését, hogy az Erasmus+ és a Horizont Európa egyetemi kutatási programoktól számos hazai intézmény elesett. A magyar lakosság képzettségét és munkaerőpiaci helyzetét illető kilátásokat tehát többféle mutató keresztezésével érdemes megvizsgálni: ha így teszünk, sajnos egyelőre nem túl rózsásak a kilátások.