Elit magyar suli tanít ingyen tízezreket: bárki jelentkezhet, a család vagyona múlhat rajta

Pénzcentrum: Magyarországon a lakosság nagy része aluledukált pénzügyi szempontból, és ennek súlyos következményei vannak. Hogyan lehet ezen segíteni Önök szerint?

Dr. Schrankó Péter: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert az emberek mindig kicsit megijednek ettől a témától. Ugyanúgy a szülők, mint a pedagógusok, sokan nem szívesen beszélgetnek a pénzről, mondván a pénz nem minden, ne hangsúlyozzuk azt. Nem tudják igazából, hol kellene legyen ennek a helye, de azt mindenki belátja, hogy fontos. Azt szoktam mondani, hogy egy hármas rendszerben kell gondolkozni, amikor a pénzügyi témák oktatásáról beszélünk. Az alapítványunk úgy tanítja a pénzügyi ismereteket, hogy beszéljünk a pénzről, mint egyfajta eszközről, a gazdaságról, mint egy makroszintű megközelítésről és a gazdálkodásról, ami az egyénről szól. Hogyan tud gazdálkodni a saját pénzével és lehetőségeivel.

A felnőttkori minták a gyerekkorra vezethetők vissza, ezek pedig elég mélyen rögződnek az emberekben. Az alapítványnál tanultakból mennyit tudnak megtartani a gyerekek úgy, hogy odahaza például a szöges ellentétjét látják annak, mint amit tanultak?

Először is fontos, hogy az oktatóink egy hullámhosszra kerüljenek a diákokkal. Valóban mindenki hoz valamilyen mintákat, és az esetek többségében ezek a pénzügyi kultúra tekintetében inkább negatívak. Szinte minden gyerek tud olyan esetet mondani, amiben benne van az eladósodás, amikor elfogyott a pénz, amikor a szülő pénzzavarba került, de kevés olyan példát hoznak elő a gyerekek, amikor a pénz egyfajta megoldó eszközként került elő, és a siker zálogaként jelent meg. Mert ebből még keveset látnak.

Honlapjukon azt írják, hogy hogy különleges, egyedi módszertannal oktatnak. Mit jelent ez pontosan?

Az alapítvány oktatási rendszere 15-16 éves múltra nyúlik vissza. Mi is végigjártunk az oktatásban minden olyan stációt, amit a közoktatásban egy külső szereplő jár, megfizettünk külső oktatókat, átvettünk módszertani elemeket, és aztán arra jöttünk rá, hogy a saját utunkat kell járni. Saját szakértők bevonásával, saját trénerek képzésével, saját tartalomfejlesztéssel és természetesen saját módszertani fejlesztéssel. 8-10 évvel ezelőtt kezdődtek ezek az alapfejlesztések, akkor mi is ráébredtünk, hogy ez egy élményközpontúság meghatározó, először élményt szerzünk a tanulóinknak, utána pedig tanítjuk őket. Persze nehéz ezt megvalósítani egy olyan világban, ahol minden élményszerű kíván lenni.

Azt mondtuk, hogy oda kell eljutnunk, hogy egy foglalkozás során flow-ba kerüljenek a diákjaink, Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletét helyeztük bele az oktatásunkba. A trénereink olyan technikákat alkalmaznak, olyan foglalkozási sorrendet, olyan metodikával állítják össze a képzéseket, hogy a diákok folyamatosan bevonódjanak a munkába, a foglalkozásba. Legyen egyfajta idő- vagy térvesztés, nagyon erősen koncentráljanak, fókuszáljanak arra, amit nálunk hallanak, és ne legyen unatkozó gyerek. Nálunk megjelenik az a fajta adaptáció is, ami a pedagógiának egyfajta elméleti elvárása, minél közelebb kerülni a tanulóhoz, minél inkább együtt dolgozni, együtt lüktetni velük, és a tudástranszfer egy oda-vissza áramló folyamatként valósuljon meg. Ez a mi módszertanunk lényege.

Mennyivel másabb a tréningek fókusza általános iskolások, illetve középiskolások esetében?

A kisebbeknél az alapoknál kezdünk, beszélgetünk arról, mik az alapvető értékeink, hogy kinek mi a fontos a családban, az iskolában. A tananyagok kapcsolódnak a Nemzeti Alaptantervben megjelenő szintekhez, minden egyes tananyagunk évfolyam-specifikus. Semmivel sem magasabb, mint az a tudásszint, amit történelemből, földrajzból, matematikából tanulnak. Ez azért fontos, mert mind az általános, mind a középiskolánál a tudástartamaink interdiszciplináris módon lettek összeállítva. Többféle tudományág tudását kell, hogy ötvözzék, hiszen maga a pénzügy is egy interdiszciplina. A középiskolásoknál eljutunk addig a pontig, hogy hogyan fektessem be a pénzemet. Ott már beszélgetünk tőzsdéről, befektetésekről, a művészetről, a bitcoinról, minden olyan fizetési eszközről, ami ma mozgatja a világot.

Hány diákot tudnak egy évben oktatni, hogy zajlik a jelentkezés?

Jelen pillanatban Magyarországon két oktatási központot működtetünk, egyet Budapesten, a Benczúr utcában, egyet pedig Nyíregyháza főterén. Itt dolgoznak a munkatársaink, itt vannak a tantermeink, ide lehet eljönni oktatásra. De van mobilizálható eszközparkunk is, szóval mi is ki tudunk települni iskolákhoz. A szűk keresztmetszet a munkatársaink száma. Éves szinten 20-25 ezer gyereket tudunk képezni, oktatni, elsősorban ezekben az oktatási központokban.

Szerencsére már ott tartunk, hogy nem nekünk kell marketingkommunikációval összegyűjteni a résztvevőket, hanem elég hosszú a várólista. Az iskolák, osztályok felveszik velünk a kapcsolatot, mi osztályszinten tartunk foglalkozásokat, két, esetleg három csoportra osztjuk őket, egy csoport maximum 15 fő. A jelentkezés menete, hogy egy tanár vagy igazgató felhívja az oktatásmenedzser kollégáinkat, és elmondják, hogy milyen évfolyamos osztályt szeretnének elhozni hozzánk, és a gyerekek érdeklődése milyen típusú. Utána megtörténik az időpont-egyeztetés. A tréningjeink 4-4,5 órásak, aznap a diákoknak már nincs iskola.

Tehát magánúton nem lehet jelentkezni?

Nagyon érdekes helyzet alakult ki az elmúlt években. Járt már nálunk sportegyesület, vannak kisebb csoportok összefogói, lelkes edzők, pedagógusok, illetve több vidéki művelődési ház vezetője is keresett minket, aki vállalta, hogy összeállít egy 12-15 fős csoportot. Egyéni képzésre nem tudunk vállalást tenni.

Mi magát a pénzügyi-gazdasági oktatást tágabban értelmezzük. Ezért van egy karrierképzésünk is, ami Magyarországon egyedülálló program. Általános iskola 7-8. osztályosoknak nyújtunk egy 3+1 alkalmas képzést, az utolsó alkalommal behívjuk a szülőt is, és vele együtt beszélgetünk a gyerekkel. A középiskolásoknál a 11. évfolyamosokat célozzuk, ez 4 alkalmas, de itt például a szülőket már nem vonjuk be. Miután itt kisebb csoportokban történik a képzés, van lehetőség arra, hogy egyéni jelentkezés alapján érkezzenek hozzánk a tanulók, ilyenkor azt szoktuk mondani a szülőknek, hogy megvárjuk, amíg összejön egy hasonló korosztályos csapat.

Milyen hosszúak a várólisták a csoportos tréningek esetében?

Sajnos a Covid miatt most nincs várólista, mert nem üzemeltetjük az intézményeket. Ahogy szeptemberen elkezdődött a tanév, megnyitottuk az oktatási központjainkat, majd két héttel később bezártuk, ez egy nagyon szomorú dolog. Most ezért térünk át digitális oktatásra, november második felétől távoktatásban közvetítjük a tananyagainkat. Egyébként egyes időszakokban több hónapos is lehet a várólista. De mivel az iskolákban is rengeteg program van, ezt nem várakozásként élik meg, hanem inkább egy előre egyeztetett programként.

Sok a visszatérő osztály a képzésekre?

Igen. Általános iskola felső tagozatában 80 százalék visszatérő, de a középiskolában is hasonló a helyzet. Vannak nehéz helyzetek, amikor osztályfőnök- vagy igazgatóváltás van, és kimarad egy év, vagy elfelejtik, de nagyon érdekes, hogy a szülők viszont felveszik velünk a kapcsolatot. Olyan is volt, hogy maguk a gyerekek jelentkeztek be. Illetve mivel a tananyagaink nagyon széles spektrumot ölelnek fel, attól sem zárkózunk el, hogy valaki egy évben több, akár öt tréningre jöjjön el. Erre is volt már példa.

A távoktatást hogyan fogják megvalósítani?

Arra törekedtünk, hogy a 4-5 órás tréningjeinket digitális módon is emészthető, kisebb egységekre bontsuk. Számtalan kutatás szól arról, hogy online oktatás során maximum 40 perc, ami befogadható, de már ez is csak akkor, ha részekre osztjuk. Ehhez rengeteg szórakoztató elemre van szükség  képben és hangban. Tehát a digitális oktatás nem egy az egyben a leképezése az offline oktatásnak. Világszerte kudarcot vallottak azok a kísérletek, amikor a szegény pedagógust beállítják a kamera elé. A diákok ilyenkor először kikapcsolják a mikrofont, utána a képet, aztán a hangot. Mi azt mondtuk, hogy minden lehetőséget meg kell adnunk az oktatásra.

Az első ilyen egy applikációnk, amit bő egy hónappal ezelőtt indítottunk el. Ez IOS-re és Androidra is letölthető, edukációs tartalommal feltuningolt mobiljáték. A Platypusnak van egy tantermi módozata is, amikor közösen, a tanóra keretében játszhatnak a gyerekek saját eszközükön, de irányított foglalkozáson keresztül. A második, hogy van majdnem 50 alaptananyagunk, ezeket kezdtük el feldolgozni a digitális oktatásra, amit három módon tudunk közvetíteni a gyerekek felé. Az első, amikor a szó legpuritánabb értelmében távoktatunk, mintha elindítanánk egy videót, valaki bekapcsolja a play gombot, és 40 percig megy a műsor. Természetesen minél színesebben, gazdagabban, folyamatos, lendületes előadókkal. A második egy streamelt tanóra, amikor egyeztetve a tanárokkal vagy az iskola vezetésével a bejelentkezők számára közvetítünk egy nagyon komoly tréninget, ahol a mi munkatársunk élő szereplőként green box technika előtt tartja meg az órát, és közben kivetíti a fontosabb adatokat, információkat, mutatja meg azokat a példákat, amelyek gazdagítják az oktatást. A harmadik egy valós e-learning program.

Jellemzően milyen iskolák jelentkeznek Önökhöz?

Oktatási központjainkban high-tech eszközöket alkalmazunk, a közösségi tereinkben játékkonzolok találhatóak. Digitális táblákkal dolgozunk, kihelyezett kioszkjaink vannak, mindenki megtalálja a szórakozását a szünetekben. Nagyon szeretjük elmondani azt a példát, hogy amikor a nagyon menőnek tartott budai elit gimnáziumból megérkeztek a tanulók, a lányok a tenisszel játszottak konzolokon. Ez az ő szabadidős foglalkozásuk része, és ebben sikeresek. Voltak nálunk ugyanakkor egy közepes városból egy autószerelő iskolának a diákjai is, ők pedig bokszoltak a gépeken. Ez nyilvánvaló különbség, de nem tudok különbséget tenni abból a szempontból, hogy honnan érkeznek hozzánk jellemzően. Inkább úgy közelíteném meg a dolgot, hogy ezt mindig a pedagógus dönti el. Lehet azt mondani, hogy a magyar pedagógustársadalom elfáradt, fásult, de a vezetők egyharmada nagyon fontosnak tartja azt, hogy a gyerekek megkapjanak ilyen típusú tudást, és folyamatosan hozzák a csoportokat.

Vannak persze olyan helyzetű iskolák is, vidéki, szegényebb környezetből, ahol bár a pedagógusok fontosnak tartanák, hogy jöjjenek, korlátozottak a lehetőségek. Nekik azt találtuk ki, hogy a képzést kössék össze budapesti múzeumlátogatással, mert ilyen esetben a közlekedési vállalatoknak hála igénybe tudnak vennilutazási kedvezményt is például.. Ilyenkor megszervezzük nekik a délelőtti programot, délutánra pedig Országház- vagy múzeumlátogatást szervezünk. Ez a mi oktatásmenedzsmentünk érdeme, hogy senkinek nem engedik el a kezét, próbálunk mindenre megoldást nyújtani. Illetve, ha végképp nem oldható meg a gyerekek utaztatása, akkor a kollégáink mennek a helyszínre. Évente, ahogy már mondtam, 25 ezren igazoltan elvégzik az oktatásainkat, de van még egy 100 ezres kör, akik különböző ismeretterjesztő programjainkon részt tudnak venni.

A magyar közoktatás mindennapi világától elég távol áll az Xbox és a Playstation. Ez nem okoz feszültséget?

Mi kifejezetten azt állítjuk, hogy világszínvonalat kell hoznunk az oktatásban. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk, a legnagyobb finn oktatásminősítő partner validálja a tananyagainkat. Dél-koreai partnerrel közösen fejlesztünk oktatási robotokat. Amerikai szakértőknek fejlesztettünk oktatási társasjátékokat. Azt gondoljuk, hogy ha nem tudunk ilyen típusú nemzetközi szintet megütni, akkor nem tudunk trendvezérek lenni, akkor elvész az az innovációs erő, ami ebben a szervezetben  megvan. Az alapítvány ma már egy nemzetközileg elismert oktatási intézmény, de nem azért, mert 25 ezer gyereket oktatunk, meg az ELTE-vel valósítunk meg közösen tanárképző posztgraduális képzést, hanem mert ez egy folyamatos innováció. Folyamatosan kutatunk mind módszertant, mind tartalmat, mind oktatási eszközt, technológiát. Ha nem így csinálnánk, akkor ez az innováció elveszne. Ezt elfogadják az iskolák.

Ez mit jelent a működés szempontjából?

Úgy kell működnünk, mint egy cégnek, egy forprofit intézménynek, ez a tanulóink és a munkatársaink felé is nagyon fontos üzenet. El szoktam mondani nekik, hogy egy nagyon fontos dolgot tanuljanak meg: az a szolgáltatás, amiért nem adnátok pénzt, annak valószínűleg nincs értéke. Ha már értékekről beszélünk, nem szégyellünk a pénzről beszélni, akkor igenis ruházzuk fel ilyen típusú értékkel. A dolog így már nem disszonáns. Bátran beszélünk róla, hiszen minőségről beszélünk, innovációról. Így már nem távoli az a miliő, ami az intézményeinkben megjelenik, nincs "bezzeg alapítvány". Mindenkinek azt a maximumot adjuk, amit tudunk. Nemcsak ami elvárható, hanem sokkal többet. Ez egy hálás szerep a maga módján.

Lát esélyt arra, hogy ez a miliő befurakodjon a magyar közoktatásba is? Ez csak pénzkérdés lenne?

Egyáltalán nem csak pénzkérdés.. Minden nagyobb rendszer átalakítását rendszerszintű gondolkodásnak kell megelőznie. Rengeteg olyan ökoszisztéma, iskolai közösség működik, ahol mindaz, amiről mesélek, az alapítvány oktatási tevékenységéről, valamilyen szinten megvalósul. Sok esetben szervezési kérdésekről beszélünk, egyfajta minőségi igényről, ezt kell valahogy összepasszítani a jogi adottságokkal és lehetőségekkel. Ne felejtsük el, hogy a köznevelés egy viszonylag zárt jogi keretrendszerbe van beágyazva.

Az egész életünket meghatározza, mert amilyen élményeket ott szerzünk, azt visszük tovább. Ilyen megközelítésben nagyon sok minden változtatható, pozitív irányba elmozdítható. Hogy mikor van az a közös pont, amikor ezek egymásra találnak, azt nem tudom. Most mindenki el van foglalva a vírushelyzettel. De én bizakodó vagyok. Látom, hogy Délkelet-Ázsiában milyen fordulatot vett az oktatás, milyen minőségi képzést tudnak megvalósítani, és ők semmivel sem indultak jobb pozícióból, mint amilyenben most mi vagyunk.

A trénereik tanárok?

Most 20 olyan munkatársunk van, aki folyamatosan az oktatással foglalkozik. A kollégáink többsége többdiplomás, hiszen a tartalom is interdiszciplináris. A munkatársak felének van tanári végzettsége, van rengeteg pszichológus, szociológus, közgazdász is a csapatban. De közülük is mindenki megkapja a pedagógiai és andragógiai képzési csomagot, amivel utána a gyerekek elé állhat.

Egy pedagógusnak az elismertsége milyen szinten kell, mozogjon anyagilag is, hogy ilyen munkát tudjon végezni?

Nem gondolom, hogy minden a pénz. A szakmai elismerés, az előrejutás lehetősége, a karrierút, a képzési lehetőség, az egyes izgalmas programokba való bekapcsolódás mind-mind fontos tényező. A magyar pedagógusok többsége az egyetem elvégzése után nem vesz részt pedagógiai kutatásokban, és ez igen nagy hátrány a nyugati munkatársakkal szemben. De a magyar pedagógusok igénye azért meglenne erre. Ha megnézi, hogy hány szakmai pedagóguskör jött létre az interneten az elmúlt tíz évben, akik elkötelezettek a szakmájuk iránt, akkor érezzük, hogy megvan erre az igény, még sincs tudatosan, szakmai rendszerszinten megszervezve ez az egész.

Azt nem tudom megmondani, mi az az összeg, amire valaki azt mondja, hogy elégedett tanárként, hogy azt mondja, bármit megvehet, nincs anyagi gondja. Mindenkinek mások az igényei, és az ország különböző pontjain is mások az igények. De abban biztos vagyok, hogy a pedagógusok bérezését újra kellene gondolni a köznevelés társadalmi újraértékelése és piaci felértékelése mellett. Ők ugyanis ugyanolyan sajátos helyzetű "piaci szereplők", ha nem fontosabbak, mint mások. Aki a jövővel foglalkozik, az nagyon fontos társadalmi pozícióban van, hiszen a jövő gazdaságát is befolyásolhatja.

A magán kézben lévő intézményekben jóval többet keresnek a tanárok.

Felnőttképzést is indítanának, ezt hogyan kell elképzelni?

2012 óta, amióta megnyitottuk a budapesti oktatási központunkat, számtalan megkeresést kaptunk multinacionális vállalattól, kisvállalkozástól egyaránt, hogy oktassuk a munkatársaikat. Ugyanis az az ember, aki tud a pénzzel bánni, sokkal inkább koncentrál egy munkahelyen a munkájára, és nem azon töri a fejét, hogy elfogy-e a pénze a harmadik héten. Még Ausztráliából is kaptunk ilyen megkeresést a kormányzattól, hogy bányászkolóniáknál lehetne oktatni. Magyarországról is ugyanezt kaptuk autógyártó cégtől. Hiszen ez hozzátenne a vállalati kultúrájukhoz és a dolgozók gondolkodásának a fejlesztéséhez. De erre nem voltunk felkészülve. Az elmúlt években ezen a  téren is elindítottunk tartalmi és módszertani innovációt, létrehoztunk erre egy divíziót, és valószínűleg jövő év elején piacra tudunk lépni az új oktatási anyagainkkal.

A 20-99 éves korosztálynak szeretnénk pénzügyi-gazdasági képzési csomagokat kínálni. Ez annyiban lesz más, mint a gyerekeknek kínált oktatási programunk, hogy minden egyes tartalom esetében három csomagot fogunk megkülönböztetni. Lesz egy kezdő csomag, lesz egy haladó szint, és lesz egy magas szintű képzés. Ez attól is függ, hogy az oktatásba belépők milyen szinten állnak. Hetente több olyan hívás is érkezik hozzánk, hogy a nagyszülők kérik, hogy őket képezzük, mert nekik több idejük  van az unokákra, úgyhogy azon kívül, hogy szívesen fogjuk továbbadni ezt a tudást, ugyancsak ingyenesen nagyvállalatok munkatársainak is, a nagyszülőkre is gondolunk, nekik is szervezünk majd képzéseket.

Ez mikor indulhat?

Még nem tudom, szeretjük nagyon komolyan tesztelni az anyagainkat. Nagyjából ez is 2021-ben fog debütálni. Először a csoportos felnőttképzésekre helyezzük a hangsúlyt, mert volumenében az a hatékonyabb.

Ezek is ingyenesek lesznek?

Mi egy nonprofit szervezet vagyunk, az alapítvány minden képzése ingyenes.

Ha elindul a felnőttképzés, gondolom, bővül az oktatói gárda.

Az oktatási szakembereink egy része már most is foglalkozik ezzel a területtel, de mindenképpen, kell felnőttképzési szakembereket alkalmaznunk.

Ezek is csoportos oktatások lesznek?

(Cikkben megjelenő képek: Szekeres Máté)