Fix állás nélkül 400-500 ezret is kereshetsz Budapesten: Brüsszel csaphat le a szektorra

2021 júniusában a bruttó átlagbér Magyarországon 436 ezer forint volt, ami kedvezmények nélkül 290 ezer forintos nettó bért jelent. Ebbe a statisztikába a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, költségvetési intézmények és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek számítanak bele, melyek között egy közös biztosan van: ezek mind klasszikus értelemben vett munkahelyek.

Ha pedig munkahely, akkor a legtöbb esetben ez szabályokat, kötöttséget és gyakran egy kiállhatatlan főnököt is jelent. Ennek megfelelően felmerül a kérdés, hogy reális alternatíva-e a munkavállalóknak megszabadulni a klasszikus foglalkoztatással járó kellemetlenségektől, és csupán képességeikre és kapacitásukra alapozva megkeresni a havi jövedelmüket.

Megoldás: a gig economy

Itt jön a képbe az angolul gig economy-nak nevezett, magyarra leginkább haknigazdaságra, igény szerinti gazdaságra, kortársgazdaságra vagy platformgazdaságra fordított szektor.

A platformmunka a szó modern értelmében elektronikus platformok segítségével kiközvetített vevő és szolgáltató, esetleg vevő és eladó közti kapcsolatot jelent, ahol a platform tulajdonosa munkáltatóként viselkedik

– közölte a Pénzcentrum megkeresésére Berde Éva professor emerita, a Demográfia és Gazdaság Kutatóközpont vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, akinek emailen keresztül tettünk fel kérdéseket.

Némelyik munkakapcsolat egyetlen alkalomra szolgál, mint például a magyarok által is sokat látogatott fiverr.com, más platformoknál viszont, mint a jelenleg épp nevet változtató Netpincérnél, a dolgozóval való kapcsolat szerződéskötésen alapul, és általában hosszabb távú – tette hozzá.

A Harvard Business Review korábbi cikke szerint 2009-ben még olyan folyamatokat írtak le ezzel a kifejezéssel, melyek szerint a fehér galléros, magas hozzáadott értékű munkát végző dolgozók körében egyre népszerűbbek a szabadúszóként vállalható projektek, valamint a részmunkaidős és tanácsadói megbízások, melyeket a digitális térben vállalnak el és bonyolítanak le.

Ehhez képest érdekes, hogy több, mint tíz évvel később visszatekintve, épphogy inkább a speciális képzettséget nem igénylő munkák körében robbant fel a gig economy. Itt olyan feladatokra kell gondolni, mint a városon belüli személy-, étel- vagy csomagszállítás, illetve az itthon még nem annyira elterjedt, mások helyett végzett ügyintézés vagy bevásárlás.

Berde Éva szerint ugyanakkor nagyon sok magas hozzáadott értékű munka esetében is működik a platformgazdaság. Példának a Figure Eight platformját, az Appen-t hozza, amely jó néhány mesterséges intelligenciával illetve gépi tanulással kapcsolatos munkát kínál, helymegkötéstől függetlenül. E cikk későbbi részében meg is szólaltatunk egy magyar fiatalt, aki korábban dolgozott a platformnak.

"Az Appennek nagyon híresek az indiai és pakisztáni dolgozói, akik a legmagasabb szintű szellemi munkát végzik, amire saját hazájukban nagyon kevés lehetőség van. Tény azonban, hogy aligha tudnám elképzelni, hogy bármelyik modern mRNS alapú vakcinát egy platform crowdsourcing, azaz közösségi erőforrásból toborzó stratégiával alkotta volna meg. Ilyen jellegű munkáknál feltétlenül szükséges a csapatszellem és a munkavállalói hűség, valamint a munkáltató és a munkavállaló közti feltétlen bizalom” – közölte Berde.

Magyarországon az egyértelműen a gig economy-ba sorolható cégek közé tartozik az ételkiszállításra specializálódott Wolt és a Berde által már említett Netpincér GO, valamint ide tartozott még az Uber is, amíg szabályozói eszközökkel ki nem szorították a hazai piacról.

Hogy lehet ezzel keresni?

RK 24 éves budapesti fiatal, saját elmondása szerint vállalkozóként, főállásnak megfelelő időben futárkodik a Woltnak. A főállás ebben az esetben azt jelenti, hogy nincs más munkája és nem is tanul. 2019 decemberéig szakácsként dolgozott, de elbocsátották, ekkor jelentkezett futárnak. Pihenőidejében, egy belvárosi kávézóban interjúztunk vele.

Elmondása szerint szerencséje volt, mert amikor ő jelentkezett futárnak, még viszonylag gyorsan jóváhagyták a jelentkezését, és elkezdhetett dolgozni, mikor néhány hónappal később beütött a koronavírus-járvány, másoktól úgy értesült, hogy akár egy hónapot is várniuk kellett, mire megkezdhették a munkát.

Heti 40 órát vagy annál többet dolgozik, a legjobban azt szereti a munkájában, hogy a maga ura, nincs főnöke és jól tud vele keresni. Szereti, hogy senki nem szól bele a munkaritmusába, akkor áll meg pihenni vagy cigizni, amikor csak akar. Ugyanakkor kihívást is lát abban, hogy nincs kontroll afölött, hogy mennyit dolgozik: könnyű elveszíteni a motivációt és kevesebbet dolgozni.

Napi 8-11 óra munkával körülbelül 30 címre tud ételt kiszállítani, ezzel hozzávetőlegesen 20 ezer forintot keres. Ha tudja tartani a havi 20-22 munkanapot, akkor 400-500 ezer forint a havi bevétele.

Ez több, mint amit szakácsként keresett, és mivel biciklivel futárkodik, ezzel kapcsolatban sok kiadása nincs, a biciklit ugyanis nem kell gyakran szervizeltetni.

Egy ebéd kiszállításáért 750 forintot kap, egy vacsoráért pedig 600 forintot, az ezeken kívüli idősávokban pedig 500-at. Ez egyébként csak a viszonylag kis távolságú kiszállításokra igaz, ha 1,5 kilométeren kívül kell vinni az ételt, akkor több pénz jár. A jatt nagyon változó, van, hogy 10 cím után már kap 1000 forintot, de olyan is van, hogy 20 címet is kivisz, és csak 200 forint borravalóra tesz szert.

Csaba 33 éves, szintén budapesti fiatal, aki tanulmányai mellett futárkodik a NetpincérGO-nak. 13 hete dolgozik, heti 15 órát. A Netpincérnél más a munkaszervezés logikája és a fizetés is, mint a Woltnál. Adott idősávra és területre kell műszakot foglalni, a futárkodásért pedig órabér és címpénz is jár. Csaba elmondása szerint a netpincéres futárokat csoportokba rangsorolják, főleg megbízhatóság szerint, és minél magasabb csoportban van a futár, annál könnyebben foglal magának műszakot.

Az órabére körülbelül 2-3 ezer forintra jön ki, a heti munkával így hozzávetőlegesen 35 ezer forintot keres, ami havi szinten körülbelül 150 ezer forint jövedelmet jelent.

RK-hoz hasonlóan ő is szereti a munkáját, egyfajta flow élményt ad neki. Költségekkel kapcsolatban viszont megemlíti, hogy hamarosan itt a tél, és emiatt speciális védőfelszereléseket tervez venni, speciális maszkot, kesztyűt, cipőt, cipővédőt és nadrágot, amire tervei szerint 50-80 ezer forintot fog elkölteni.

Szerinte ahhoz, hogy valaki biciklis futárként dolgozzon, a magabiztos biciklitudáson felül a KRESZ-t kell nagyon jól ismerni, valamint érezni kell a forgalmat, hogy biztonságosan tudjon közlekedni.

Egyébként nemcsak biciklivel, hanem autóval vagy robogóval is lehet ételt kiszállítani, de a belvárosban, ahol Csaba a leggyakrabban dolgozik, a bicikli a legkifizetődőbb, leginkább azért, mert nem kell parkolóhelyet keresni.

Lehet otthonról ülve is pénzt keresni

Az is tud pénzt keresni a gig economy keretén belül, aki nem szeretne futárkodni. Judit 31 éves, külföldön élő magyar fiatal, 2018 és 2020 között dolgozott az Appennél, napi 2-3 órát. Ez az a cég, melyet Berde Éva példaként hozott, mint olyan platformot, mely magasabb hozzáadott értékű munkák végzésére ad lehetőséget. Mivel Judit szerződésében benne volt, hogy nem nyilatkozhat a munkájáról, ezért nem az igazi nevét használjuk.

Ez a cég jellemzően olyan munkákra keres dolgozókat, mely munkák online, egy számítógéppel elvégezhetőek. Vannak feladatok, melyek egy keresőmotor vagy mesterséges intelligencia tanulását, ellenőrzését szolgálják, de nyelvészeti vagy egyéb, infokommunikációval kapcsolatos feladatokat is találni a platformon.

Juditnak 2018 és 2020 között voltak időszakai – ezek egy hónaptól 2-3 hónapig terjedtek –, amikor intenzíven dolgozott az Appennek, de voltak hosszabb kihagyások is. Leginkább azt szerette ebben a munkában, hogy otthonról, rugalmasan lehetett végezni, és hogy jól fizetett:

óránként 15 dollárt (jelenlegi árfolyamon számolva körülbelül 4400 forint) keresett, esetenként pedig 18 dollárt (5300 forint).

Ezt viszont nem érdemes felszorozni havi keresetre, legalább két körülmény miatt: egyfelől Judit elmondása szerint nem mindig volt munka, másfelől pedig ma már nem ritka az olyan projekt, melynek keretében csak 7,5 dollárt (2200 forint) fizetnek óránként.

Ennél a cégnél különböző projektekre lehet jelentkezni, ezek pedig van, hogy hosszabb távúak, de van olyan is, hogy csak néhány tízperces feladatokat biztosítanak. Amikor elkezdett nekik dolgozni, akkor több olyan projekten is dolgozott, melyek hosszabb távra is munkalehetőséget adtak neki,

a vége felé viszont nem volt ritka, hogy csak egyhetes, sőt 15 vagy 30 perces munkákra kapott lehetőséget.

Azt is szerette ebben a munkában, hogy elmondása szerint több projekt nem kötött le sok agyi kapacitást, így nem fáradt el, és a műszakot követően tudott még más feladatokra koncentrálni. Voltak izgalmasabb projektek, ezek között említette azokat, amelyeknek keretén belül olyan chateléseket kellett ellenőriznie, melyeket felhasználók folytattak egymás között különböző webes felületeken. A feladat az volt, hogy ellenőrizze: a beszélgetések megfeleltek-e az adott felület szabályainak, és kimoderálni azokat, amik megsértették a vonatkozó irányelveket.

További előnye volt egyes projekteknek, hogy munka közben tudott szociális életet is élni, mert nem kellett erősen koncentrálnia. Egyes esetekben viszont nagyon kellett figyelni, a feladat pedig unalmas volt, ezeket nem is szerette. Ilyen projekt volt például, amikor vállalkozások vagy szervezetek címadatait kellett ellenőriznie, úgy, hogy megkereste ugyanazt az entitást a Google-ben és valamelyik közösségi média platformon is.

A projektekre a cég által biztosított felületen lehetett jelentkezni, emberrel kommunikálni csak akkor kellett, ha valamilyen technikai probléma adódott. Ennek megfelelően úgy látja, hogy ez a munka eléggé elidegenítő, ugyanakkor nem is lehet főtevékenységként végezni, a cég ugyanis korlátozza a naponta vállalható óraszámot.

Mennyit kell adózni, milyen kötöttségek vannak?

Ahogy a fentiekből is kiderült, platformgazdaságban nem a szokásos munkáltató-munkavállaló jogviszony érvényesül a munkáltató és a dolgozó között. Berde Éva elmondta: a szerződéskötések ellenére az adott platform üzemeltetője nem a hagyományos értelemben vett munkáltató, és a munkavállalónak sincs alkalmazotti szerződése. Mindez a platform tulajdonosának nagy szabadságot biztosít, sok munka esetén újabb szerződött partnereket alkalmaz, rosszabb időkben pedig egyszerűen nem foglalkoztatja szerződött partnereit, illetve a platformján csökken a felvállalható munkalehetőségek száma. A rugalmasságért cserébe viszont fel kell áldoznia a munkavállalói hűséget.

A munkát vállalók kötelezettsége változó, esetenként munkavégzésüket illetően ők is szabadon dönthetnek, különösen akkor, amikor a munkavégzés mindig más és más jellegű, egyszeri tevékenységet jelent, például a már említett fiverr.com esetében. Máskor viszont hiába nem alkalmazott a dolgozó, nagyon szigorú szabályok vonatkoznak rá, például az Uber esetében – tette hozzá a szakember.

A Pénzcetrumnak küldött válaszában Berde egy másik fontos körülményre is felhívta a figyelmet:

a platformgazdaság keretein belül a munkaadóknak nem kell járulékot fizetniük a munkavállalók után, ezek a terhek tehát kizárólag a dolgozókra hárulnak.

Magyarországon egyébként egy gig economy-s munkára egyértelműen a KATA-san végzett egyéni vállalkozás tűnik a legkedvezőbb foglalkoztatási formának, igaz, ebben az esetben nem számlázhatunk egy cégnek évente hárommillió forintnál többet, afölött ugyanis 40 százalékos adót kell fizetni. Így, ha valaki havi 250 ezer forintnál többet szeretne keresni, érdemes lehet több helyen is dolgozni, így ugyanis megspórolhatjuk az előbb említett adó megfizetését.

Ha főállású KATA-sként végez valaki munkát, akkor havi 50 ezer forintos adó mellett 1 millió forintig is terjedhet a jövedelme. A havi adón kívül csupán kamarai hozzájárulást kell fizetni, ez éves szinten 5 ezer forint, valamint iparűzési adót, amit a helyi önkormányzat határoz meg. Ez 2021-ben Budapesten, ha egy KATA-s vállalkozó átalányadózást választ, 25 ezer forint évente, ami legalább 2,5 milliós éves bevétel esetén éri meg. Ezen felül nincsenek kötelező költségek, de ha valaki nincs otthon a számviteli szabályozásban, érdemes lehet egy könyvelőt foglalkoztatni, valamint egy online számlázó programra előfizetni – ezeknek a költsége pedig jellemzően havi szinten 10 ezer forint környékén áll meg.

A viszonylag olcsó önfoglalkoztatásnak ugyanakkor árnyoldalai is vannak, ilyen például, hogyha egy KATA-s vállalkozó megbetegszik, alacsony táppénzre számíthat, a nyugdíjalapja szintén alacsony szinten marad, továbbá a nyugdíjba vonuláshoz szükséges szolgálati időbe sem számít be teljes évként egy főállású KATA-sként töltött év, csak ha emelt, 75 ezer forintos havi befizetendő terhet vállal.

Ezekre a helyzetekre ugyanakkor lehet tudatosan is készülni. A már megszólaltatott Csabának külön nyugdíjcélú és egészségpénztári megtakarítása is van, ezzel készülve egy esetleges betegségre illetve a nyugdíjas évekre.

Mindemellett egy KATA-s munkavállaló sem fizetett szabadságra, sem béren kívüli juttatásokra, sem pedig egyéb, a munkavállalókat megillető jogokra nem számíthat, ráadásul egy hitelfelvételnél is nehezebb helyzetben lesz, mintha munkavállalóként kapná a bevételeit: az érvényes adósságfék szabályok szerint a bevételeinek csak egy része tekinthető a jövedelemarányos törlesztésnél figyelembe vehető jövedelemnek, tehát alacsonyabb törlesztőt vállalhat annál, mintha alkalmazottként a jelenlegi jövedelemével megegyező mértékű fizetést kapna.

Brüsszel még lecsaphat a szektorra

Ezek a problémák egyébként már a különböző szabályozó testületeknek is szemet szúrtak, mivel ez a munkavállalási forma hozzávetőlegesen minden tizedik EU-s dolgozót érint.

Bár az európai gyakorlatban a törvényhozók igyekeznek a platform munkavállalói számára is közel hasonló megélhetési biztonságot törvénybe iktatni, mint amit az alkalmazottak élveznek, de ez a fizetett szabadságra, a társadalombiztosítási hozzájárulásra vagy a nyugdíjhozzájárulásra sehol nem terjed ki

– mondta el Berde.

A német közszolgálati média, a DW cikke szerint az EU már konzultációt indított annak érdekében, hogy szakszervezetek és munkáltatók bevonásával alakíthassanak ki olyan szabályozást, ami a jelenleginél több jogot adna a gig economy dolgozóinak. Spanyolországban és az Egyesült Királyságban a bíróságok néhány esetben már elutasították a munkáltatók azon érvelését, mely szerint ők nem munkavállalókat alkalmaznak, hanem önfoglalkoztatott vállalkozókkal kötnek szerződést. Olaszországban a magyar ételkiszállítási piaci két nagyobb szereplőjéhez hasonló Uber Eats, Glovo, Just Eat és Deliveroo cégeket büntette meg az ügyészség 733 millió euróra (hozzávetőlegesen 255 milliárd forintra) a futárokkal kötött foglalkoztatási jogviszony miatt, és kötelezték is az említett cégeket arra, hogy adjanak munkaszerződést a kiszállítóknak.

A gig economy pontos hatásáról azonban megoszlanak a vélemények, főleg a szektor térnyeréséhez vezető magas fokú automatizálás tekintetében. Sokan tartanak ugyanis attól, hogy a jelenség tömeges állásvesztésekhez vezet majd, Berde Éva viszont úgy látja, hogy az automatizálás legalább annyi új munkakört teremthet, mint ahányat megszüntet a fejlődése során. Szerinte sokkal inkább a Christensen-féle romboló újítást látjuk, mint a gazdaság lepusztulását. A rombolás persze fájdalmas, de ha kellő képzettséggel rendelkezünk, akkor mindig is mi, emberek tudjuk majd a folyamatokat irányítani – vélekedett.