Kampány az van, ugye? (MSZP, SZDSZ)

kmapánytevékenységét vettük górcső alá. Most az MSZP-re és az SZDSZ-re térünk ki néhány gondolat erejéig.

2006.03.22 14:30
Sok a dudás - Egy a csárda?

Rég volt, tán igaz se volt

"Lendülj, kereszt magosba, keresztet a hatosba", "Enyém a föld, a magamén aratok", "Az 1-es kockába tedd a keresztet". Igen, ’40-es évek választásainak érzésvilága, ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel csalogatták szavazóurnákhoz a népet. Elég nehezen elképzelhető, hogy ilyesmikkel mobilizálható lenne 2006-ban a lakosság. De talán nem is baj, elmúltak már azok az idők, amikor a "cipőt a cipőboltból", vagy a kádári "a krumplileves az legyen krumplileves" adomák menőnek számítottak.

A negatív az pozitív?

A kampány elvileg arravaló, meggyőzze a bizonytalankodó honpolgárt, mi fán terem a jó kormány. Elvileg. Gyakorlatban ez már régóta másképp néz ki, tudja mindenki (vagy kéne tudnia). A pozitív kampány, az önmeghatározás, saját eredmények felmutatása hasznos dolog, szükség van rá. Ez az alap. Persze nem kell feltétlenül berzenkedni a negatív kampánytól, közös ellenségkép megtalálásától, a másik piszkálásától. Jó módszer a bázis egybentartására, a másik hibáinak kidomborítására. Benne van a pakliban. Viszonylagos nóvum ez a jelenség idehaza, és jó részét eddig jellemzően inkább a pártok "szatellitszervezetei", esetleg hozzájuk köthető, természetesen "független" személyek hajtották végre. Ilyen lejárató kartácstűz volt többek között a Magyar Vizsla című lap "burzsoázrikálása" (az már más kérdés, kell-e olyat nyilatkoznia egy hivatalban lévő gazdasági miniszternek, milyen órája és öltönyei vannak), vagy székesfővárosi relációban a Budapest Riport Demszkys mókázása. De frappáns módon a nagy mesélőnek, Kende Péternek, a baloldal "spiritus rectorának" is mostanság jelent meg "tényfeltáró" könyve a korábbi miniszterelnökről. Mit ád az ég, 2002-ben jelent meg az előző. Ugye érezzük a pártokfelettiség hersegő zamatát a szánkban?

Kissé objektívabb válfaja már az efféle dolgoknak a kritikai kampány, amire már organizáltabban készülnek a pártok. Eklatáns példa erre a Fiatal Baloldal szélkakas-kampánya, ahol Orbán Viktor jelenlegi és múltbeli ígéretei, mondatait állították pellengére pár hónapja, vagy a jelenleg is egy ultramodern vasaló gőzerejével folyó "rosszabbul élünk" rigmus (nálunk már kezd a családtaggá válni a gyógyszerárérzékeny nagymama, de komolyan).

Nem lehet persze a választási korteshadjáratban éles határvonalakat húzni, melyik szlogen pontosan milyen kampánynak minősül, és ki kezdte előbb a sárdobálást. Például a hivatalos kampánykezdet előtt jóval, már ősszel megkezdődött az MSZP koraérett önazonosság-keresése: "igazságosság-biztonság-bátorság" ("szabadság, elvtársak", csüng ilyenkor az ember száján, no de azért mégsem). Erre rímel a Fiatal Baloldal "akció-kaland-lendület" hármasegysége. Lényeges ebben - és a többi párt szlogenjeiben is - a preventív csapásban, hogy sikerült egy-két (három) szóba tömöríteni a megtalált vagy megtalálni vélt identitást.

És ez valóban fontos. Meglehetősen nagy feladatot ró a kampánycsapatokra, hogy az esetlegesen több száz oldalon lefektetett elvi alapokat, kormányprogramokat hogyan tudják erőt sugárzó, megfontolt (ám mégse avas), rövid, kifejező és velős hívószavakká gyúrni.

"Közös értékeink", "osztozni jó", "megcsinálom", "jó itt", próbáltak a szocdem lelkületre hatni. A "buli színe", vagy a "csípem" már nem tudom, hogy jön a szociáldemokráciához, de a "modernizáció" elkerülehetetlen.

A szépen megdizájnolt plakátokon a domináns szín a sötétzöld árnyalat volt - megfigyelhető, az MSZP korábbi kampányaiban a piros mellett inkább a kék dívott - , de már megjelent a piros négyszög, amit aztán továbbvittek a köztársaság tériek. Tehát az alapszín maradt, ahogy logóként is a nemzetközi szociáldemokrata jelképnek számító szegfű.

Így per pillanat kettős játékot űz Gyurcsány "Balegyenes" Ferenc (copyrighted by FiB) és csapata: kültéri megjelenésnél az "Igen. Megcsináltuk" leple alatt bemutatják az elért eredményeket, pozitív üzeneteket kommunikálnak az "Új Magyarország", "Sikeres Magyarország", "Erős köztársaság", "látom, hiszem, akarom" (furamód a "Van egy ország. Van egy ember. Van egy program" triptichont úgy tűnik, pihentetik), jelszavakkal.

Mindemellett mint jó Búvár Kundok, próbálják megfúrni az ellenzék hajóját: a fentebb említett szélkakas-kukorékoláson kívül terítékre került még az "Orbán-mínusz", illetve a blair-i "forward, not back"-re kísértetiesen hasonlító "ne forduljunk vissza!" szösszenet.

Érdekes vetülete a párbajnak, hogy mintha nem is a jelenlegi kormányzati ciklus, hanem az 1998-2002 közötti számítana alfának és omegának, mindkét nagy erő ehhez az időszakhoz viszonyítja tevékenységét. Ahogy akkor a mai ellenzék, most a kormánypártként fungáló MSZP van kedvezőbb helyzetben e téren, mert egyszerre két csatornán is folytathatnak sikerpropagandát. Egyrészt a párt nevében, másrészt hivatalos kormányzati oldalról, minisztériumok (főleg a gazdasági) imidzsével, a Nemzeti Fejlesztési Tervvel prezentálják, mit is tettek le az asztalra.
Ebbe olykor viszont a kisebbik kormánypárt köt bele, azt állítva, elcsaklizzák a szabad demokrata (lásd gazdasági) vezetésű minisztériumok eredményeit, és úgy állítják be őket, hogy azok az MSZP nimbuszát növeljék.

Azért nem az MSZP fogja megmutatni a Gizella útiaknak, hogyan kell agitálni. Az SZDSZ "jöjjön el az én országom" jelmondattal már jó ideje táncol a választópolgárok, de főleg a történelmi keresztény egyházak idegein, emlékezzünk csak vissza a "Magyarország keresztény állam?", és hasonló, természetesen teljes mértékben provokációmentes kérdésekre...
Ahogy közeledik a választás napja, az eszdéesz azért igyekszik magát markansán megkülönböztetni a nagyobbik kormánypárttól, mind programban, mind imázsban.

A pártelnök által is kifejtettek szerint a liberális kormányprogram "két és fél" pontban üt el a hazai szociáldemokrácia vezető erejének fennen hirdetett elképzeléseitől. Főleg ezek, mármint a több biztosítás egészségügyi modell, az egykulcsos adórendszer, és a közigazgatási rendszer reformja köszönnek vissza az utcai plakátokon, meglehetősen plasztikusan ("Több SZDSZ, jobb egészségügy"). Az imázsfronton a kezdet volt, hogy még múlt évben hivatalosan is felvette az SZDSZ a "Magyar Liberális Párt" utónevet. Most a középpontban a kovácspistis plakátáradat, a jövőnek a fúkuszba állítása, de egy kis infantiliskodás is. Egyes értelmezések szerint ez elég erősen hasonul az MDF-nek azon kampányfonalához, mely a két nagy pártot mint nappal egymással veszekedő, ám az éj leple alatt lemutyizó erőközpontokat mutatja be. Jól rájátszanak így az ígéretdömpingre, azt erősen kikarikírozva ("Több SZDSZ, több hűtőmágnes").

A szabad madarak kampányának fő eleme a szabadelvű-liberális azonosságtudat bemutatása, a liberális hagyományok, modern liberális identitás keresése-prezentálása.

Abból a szempontból könnyű dolga van az ifjúsági szervezetében Melegjogi Munkacsoporttal is büszkélkedő formációnak, hogy "csak" a potenciálisan liberális szavazókat akarják az urnákhoz csábítani. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a két "néppárt" szerény kampányeszközeikkel a másik oldalról, vagy a bizonytalanok táborából is el akarnak csípni egy-két szavazatot, ezért üzeneteiknek túl kell terjeszkedniük sajátjaik mozgósításán. Az SZDSZ viszont deklaráltan csak azokra hajt, akik fogékonyak a harsány liberális gondolatokra. Vagy esetleg kiábrándultak a "két csúnya nagyból". Esetleg.
Fentebbiek jegyében az amúgy szép kék árnyalatban úszó kültéri agitproppal egyidőben (az SZDSZ logónak még műárnyéka is van a plakátokon) emelkedett ki a semmiből a Liberálisok Háza (olyasmi ez, mint a Liberális Hét volt anno pár hónapja), a Deák tér mellett, hívogatva az acsarkodásban megfáradtakat. Van sok program, liberális prominensek és az udvartartás, filmvetítés, beszélgetés a húzónevekkel, még ingyen étel-ital is, és ha éppen nem az országot járják, a viaszfigurákba öntött elődökkel is találkozhatunk.

A cél az ötszázalékos küszöb átlépése, a felszínen maradás. Mert hiába a fentebb vázolt sok-sok erőfeszítés, ha a tengerkék oszlop megáll 4.99 százaléknál.