Mintegy két hete Hák-Kovács Tamás, a Commerzbank elnök-vezérigazgatója a portfolio.hu hasábjain fejtette ki véleményét a hazai magánnyugdíjpénztárakról. Véleménye szerint egyszerű folyószámlákhoz hasonló konstrukciókkal az öngondoskodási rendszer olcsóbban és hatékonyabban célt érhetne. Az alábbiakban Dr. Borza Gábor, a Stabilitás Magánnyugdíjpénztári Szövetség elnökségének tagja reflektál Hák-Kovács gondolataira. 2004.10.06 14:00 Nyugtalan öregkor, avagy hová tűnik el a pénzem - Hák-Kovács Tamás (Commerzbank) írása
"A kormányzatok nagy része bizonyos felelősséget érez állampolgárai nyugdíjáért, ezért nagyon helyesen kötelező (kényszer) megtakarításokat ír elő, legyen ez felosztó-kirovó rendszer vagy tőkegyűjtő rendszer. Ez utóbbit hívják Magyarországon magán-nyugdíjpénztárnak. A kötelező megtakarításokba nem fér bele a "tetszés szerinti" utalás. Hiszen tudjuk - ld. egyéni vállalkozók törvényesség határát (melyik oldalról is?) súroló gyakorlata alapján - korlátozott szabadság esetén ez a "tetszés szerinti" mennyire a minimumhoz konvergál. Tehát előírásokra van szükség a befizetéseket illetően. A befizetéseket technikai okokból a munkáltatók utalják. A befizetésekhez bevallások tartoznak, ami alapján 30 év múlva is el kell tudnunk számolni a pénztár-tagokkal. Ez így helyes és jó. De azt is tudomásul kell venni, hogy a nyugdíj-megtakarítások adminisztrációja bizony költséges.
Ezek a költségek nyilván megjelennek a hozamokban. Hák-Kovács Tamás - igen helyesen - a befizetésekre vetíti az ő saját hozamát, persze azért az állampapírpiac idei és várható jövő évi magára találása után az általa leírt hozamarányok lényegesen változni fognak
De ki és mikor fizesse ezeket a költségeket? A nyugdíj-előtakarékosság jelenlegi magánnyugdíjpénztári formája egy igen hosszú távú elkötelezés, mely ideális tárgya lenne annak, hogy a kezdeti beruházási költségeket akár 15-20 évre elosztva terheljék a fogyasztóra. Ily módon nem a korai belépők, illetve a korai befizetések finanszírozzák a beruházási költségeket. Sajnos - és itt hadd érje kritika a rendszert! - a pillanatnyi jogszabályi keretek igen alacsony szinten maximálták az átlépési költségeket, amelyekre ráadásul akár félévente is sor kerülhet. Ez persze tagi mobilitás szempontjából kitűnő, de további költségeket generál, és ami még ennél is fontosabb: lehetetlenné teszi, hogy a költségeket hosszú távra elhatároljuk. Még opció szinten sem adott a törvényi lehetőség, hogy tegyük fel a pénztártag "bevállalja", 15 évig nem mozdul egy pénztárból és ekkor az ő költségeit az eddiginél alacsonyabbra (¼ - 1/3) lehetne beállítani. (Jobb egy biztos veréb, mint egy bizonytalan túzok - alapon.)
((Azt csak dupla zárójelben említem meg, -a rendszer további kritikájaként - hogy a többszázezres magánnyugdíjpénztárak kötelező önkormányzati struktúrája olyan kockázatokat is rejt, melyek költségeit a szolgáltatóknak kell beépíteniük az áraikba.))
Folytatva és hangsúlyozva, hogy a rendszer első 5 évéből nem lehet a szerző által levont következtetéseket levonni, el kell mondanom, hogy a fenti gondolatmenetem nem fikció. Az ugyan lehet, hogy a költségek inflációt meghaladóan nőnek (ahogy a bérek is), de a felhalmozott vagyon ennél sokkal gyorsabban nő, tehát a vagyonra vetített költségek csökkennek, így a hozamszintet évről évre kevésbé rontják. Továbbá az elmúlt év végén, s az idei évben több nagy magánnyugdíjpénztár is csökkentette a működési alapját a fedezeti alap javára 0,5% ponttal, azaz a befizetésekből eddig 6,5%-ot vontak el, ez 6%-ra csökkent, ami arányosan 8% körüli csökkentésnek felel meg. Azt kell tudomásul venni, hogy a költségszint valóban magas, mert valakinek az indulással járó és a folyamatos adminisztrációs költségeket meg kell fizetnie. Az különösen drágává (drágának tűnővé) teszi a rendszert, ha ezt az elején kell megtenni, hiszen mindez alacsony vagyonra vetül.
Hogyan lehetett volna másképp? Azt már láttuk, hogy egy folyószámla nem megoldás a nyugdíjproblémára, akárhogyis ez egy késztermék. Ha 50 éve működne már a rendszer, akkor most nyilván sokkal alacsonyabb (igen, az 1% költség) nem ostobaság!) szinten is működhetne. De nem vagyunk 50 évesek. De még 20 évesek sem! A felajánlott banki megoldás - feltéve, de nem megengedve, hogy termékoldalon mégis megfelel - azért lehet jó, mert egy meglévő, nagy infrastruktúrára épít, s nyilván határköltség alapon számol. No most: ha az állam 1997-ben azt mondja, hogy a korábban a banki konszolidációra elköltött (mai értéken mintegy) 1000 milliárd forint közpénz 2%-át, 20 milliárd forintot odaígér a szolgáltatóknak (mondjuk tagarányosan), akkor a tagoknak kicsit olcsóbb lehetett volna a rendszer (eleje). Hiszen a kétmillió pénztártag nyugdíja valamilyen szinten összemérhető kell legyen a betétesek érdekével. Vagy esetleg a pénztárszféra, mondjuk, az elmúlt 5 évben összegyűjtött volna 20 milliárd veszteséget, és aztán a (z állam)kasszához fárad a tagok érdekében. Egyelőre azonban közpénzből csak bankrendszert konszolidálunk, hogy az most versenyképesebbnek tűnjön...
Dr. Borza Gábor
a Stabilitás Magánnyugdíjpénztári Szövetség
elnökségi tagja
A Wörtering matricák megkönnyítik a nyelvtanulást a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek.
A "Pisztrángok, szevasztok!" című könyv az online zaklatás és egyéb digitális veszélyek témáját járja körül, különös tekintettel a 7-12 éves korosztályra.
Balogh Petya: Ennyi lelkes, inspirált fiatalt egy helyen még nem is láttam életemben.
Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.
-
Még könnyebb lesz a lakástakarékok felhasználása: te mit vennél belőle?
A lakástakarék megtakarítás lényegében bármilyen lakáscélra felhasználható.