Meghökkentő mesék - két figyelemre méltó történet

vizsgálatakor.

Az elmúlt félévben mind a Mayflower, mind a Henlys két profit warningot tett közzé. A részvényárfolyam ma legalább 80%-kal ér kevesebbet. A Mayflowernél könyvelési szabálytalanságok kerültek napvilágra, a társaság elvileg tavaly decemberben hosszabbította volna meg a kifutó hitel megállapodását, a profit warning és a könyvelési szabálytalanság miatt ez azonban meghiúsult. A társaságot jelenleg kirendelt felszámoló igazgatja, aki megpróbálja értékesíteni az angol és amerikai termelő eszközöket.

Mindeközben a világ legjobb tehergépjármű és buszgyártójának a Scaniának a 25%-a is eladó. Értékesítésre váró eszközökből tehát nincs hiány, míg a hitelezői oldal, különösen az angolszász érdekeltségűek kockázat vállaló hajlandóság meglehetősen lecsökkenhetett a buszösszeszerelőkkel szemben.

Lássuk hát a két történetet röviden, de előzetesen érdemes áttekinteni az alábbi ábrát, mely az amerikai és az angol piacon aktív buszgyártókat mutatja be.

A Mayflower 188 millió fontos, 2003 decemberében lejáró adósság állománnyal rendelkezett (nettó hitel / saját tőke mutató: 1.1). A társaság tavaly december közepén kettős bejelentést tett:

a., megállapodást kötött a hitelező bankokkal, hogy magasabb kamatprémium mellett megújításra kerül a hosszú lejáratú hitelállomány. A szerződés aláírásának egyetlen technikai feltétele van: egy lízing szerződés megkötése, mely alapvetően befolyásolja a cash flowt. A szerződés véglegesítéséhez "csupán pár napra van szükség".
Egyébként a nettó hitelállomány 10 millió GBP-vel csökken.

b., a kedvezőtlen piaci körülmények miatt a Mayflower profitja el fog maradni a piaci várakozásoktól.

A bejelentések hatására 15%-kal esett az árfolyam.

2004 február 19-én hideg zuhanyként érkezett a második profit warning, melynek hatására immár 25%-kal esett az árfolyam. A menedzsment 6 m GBP profitot valószínűsített 2003-ra a piaci konszenzusban szereplő 17 m GBP-vel szemben. (Érdemes nem szem elől téveszteni, hogy itt még egy 2003-ban profitabilisan működő társaságról beszélünk.)
Az aktuális profit warning indokai: egyszeri tételek a TransBus három cégének integrációja (lásd fenti ábra), további veszteségek a német leánycégnél és egyszeri leírások.

Március 11-én három hónappal a hitelezőkkel történt elvi megállapodást követően érkezik a következő bejelentés:
Tovább folynak a tárgyalások a hitelező bankokkal, megállapodás született a visszafizetések szüneteltetéséről, amíg a hosszú távú szerződés nem kerül aláírásra.

Március 14-én mint derült égből villámcsapás arról tudósít a Sunday Telegraph, hogy egy menedzsment csapat kivásárlási ajánlatot kíván adni több mint 80%-os árfolyamzuhanás után...
(Mindeközben az intézményi befektetők folyamatosan jelentik be részesedés csökkenésüket a társaságban.)

Március 29-én a Mayflower bejelenti, hogy könyvelési szabálytalanságok történtek a TransBus leánycégnél (melyben egyébként a második történetünk főszereplője, a Henlys 30%-os részesedéssel bír), s ennek egyenes következménye, hogy 20 m GBP-vel nagyobb a korábbi kimutatásokban szereplőnél a valós hitelállomány. (Decemberben még 10 m GBP-vel csökkenő hitelállományról tudósított a menedzsment.)
A vezérigazgató és a pénzügyi igazgató távozik a cégtől...

Március 29. második bejelentése: a társaság igazgatóságát megkereste a Melrose PLC egy nyilvános felvásárlási ajánlat lehetőségeinek megvizsgálására. A Melrose egy ipari társaságokba fektető holding cég mindössze 16 m GBP kapitalizációval.

Március 30.: a Mayflower közli, hogy nagy valószínűséggel sikertelenül zárulnak a december közepén már "szinte sikeresen lezárt" tárgyalások a bankokkal a hitel megújításáról. Egy nap múlva kijelölik a Mayflower csődgondnokát.

Április 1: két nappal a bejelentés után a Melrose visszavonja érdeklődését a MAyflower felvásárlását illetően.

A részvény kereskedés felfüggesztésre kerül. A hitelezők érdekeit védő cégvezető értékesítésre ajánlja fel részben vagy egészben a cég eszközeit. A Daily Telegraph nem hivatalos információk alapján arról számol be, hogy az alkalmazottak 25%-ának elbocsátásáról döntött a felszámoló.

A részvényesek számára igencsak fájdalmas történet egy negyedév alatt lezajlott.

A Henlys a 80%-os árfolyamzuhanás ellenére is irigylésre méltó helyzetben van a Mayflowerhez képest. Az eladási hullámot kiváltó tényezők között két, egy hónapon belüli profit warning és a 30%-os érdekeltség a Mayflower többségi tulajdonában lévő TransBus Internationalben.

Az első profit warning február 3-án jelent meg, melyben a menedzsment közli, hogy az amerikai iskola buszpiacon aktív Blue Bird leánycég vártnál lassabb talpra állása miatt a tényleges eredmény lényegesen el fog maradni a piac által várt értéktől. Okok: gyenge piaci kereslet, szűk margin, vártnál kisebb eredményt hozó reorganizáció. A profit warning egyenes következményeként a veszteség forrásul szolgáló leánycégnél, a Blue Bird-nél 30%-os létszámleépítés következik be.
(Már az első profit warning szövege a következő mondattal zárul: "a csoport folyamatosan informálja hitelezőit a gazdálkodásban bekövetkező változásokról"...)

A második profit warning március 9-én következik be. Az ok szintén a Blue Bird nehézségei, kiegészülve a TransBus kisebbségi részesedésből a Henlys-re eső veszteségekből. A profit elmaradás a korábban bejelentettektől csak azért 11 m GBP és nem 22 m GBP, mert 11 m GBP adó túlfizetést és ebből adódó visszaigénylést "észlelt" a társaság.

A Henlys nettó eladósodottsága az utolsó tőzsdei bejelentés szerint 2.44 (Mayflower 1.1, NABI 1.8), így különösen kellemetlenül érinti a társaságot a szektortárs összeomlása, hiszen a veszteséges pozíció mellett a bankok hitelezési hajlandósága meglehetősen alacsony lehet.

Érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a második profit warningot követően az idei évre az árbevétel 9%-ával megegyező veszteséget számszerűsítenek az elemzők (a NABI esetében a tavalyi történelmi rekord veszteségnél ugyanezen érték 5% volt.)

(A Henlys történetének "szépsége" egyébként, hogy a társaság hatalmas küzdelmet folytatott a Mayflowerrel a TransBus megszerzéséért, s mikor az eladó sorba kerül a többségi tulajdonos bukása miatt, már nincs abban a pozícióban, hogy átvegye az eszközöket, hiszen a saját reorganizációjára kell koncentrálnia.)

A buszösszeszerelés területén az utolsó nagy fúziós hullám 2000 végén lezárult. Ezen időpontot követően az eladók uralják a piacot:

1., a Henlys értékesíteni kívánta a NABI egyik közvetlen versenytársaként működő Nova Bus leánycégének New Mexico-i üzemét. Az eladási kísérlet sikertelenül zárult, s a veszteség minimalizálás miatt az üzem bezárásáról döntött a tulajdonos.

2., Mayflower: a korábbiakban ismertetettnek megfelelően eladásra felkínált termelő eszközök teljes skálája várja az érdeklődőket Angliában, az USA-ban és Németországban.

3., Hosszú hónapok óta értékesítésre vár a Volvo közel 25%-os részesedése az iparág fenegyerekeként számon tartott, kiemelkedően sikeres Scaniában. (Az eladást az Európai Bizottság rendelte el a Volvo és a Renault haszongépjármű gyártás egyesítésének feltételeként.) A Scania sikerei ellenére sem tudta a Volvo eladni a részesedését, s egy hibrid megoldás keretében egy független igazgatók által vezetett, újonnan megalapított cégbe kerül kihelyezésre a Scania részesedés.

4., Végül, de nem utolsó sorban: eladó sorban a NABI (a részletek mindenki számára ismertek)

Az általánosan pesszimista hangulatban nem felejthetjük el, hogy ezen környezetben is lezárhatók tranzakciók, csupán az eladói oldalon a "sikeres" jelző fog elmaradni. Jó példa erre a jelenleg NABI többségi tulajdonban lévő Optare, mely egy menedzsment kivásárlás eredményeként jött létre egy jelentős veszteség mellett működő vállalat eladásából. A menedzsment talpra állította a céget és kitűnő érzékkel értékesítette az iparágon belüli felvásárlási hullám csúcsán a NABI-nak.

Összefoglalásként megállapítható, hogy az Első Magyar Alap távolról sincs könnyű helyzetben:

• az iparágon belül jelentős veszteségeket könyveltek el a hitelezők, így óvatosabbá vá1tak a bankok


• eladó eszközökből túlkínálat van


• a veszteségek csökkentésére jellemzően drasztikus reorganizáció a válasz


• bár írásunk erre nem tért ki, de vezető technológiát képviselő termékekből távolról sincs hiány a piacon, így önmagában ezen tényező nem lehet egy tranzakció mozgató rugója

Sándorfi Balázs