Így szárították ki hazánk legfontosabb vizeit: 100 évnyi kárt kell helyrehozni

Elkezdődött a magyarországi folyók árterének helyreállítása és megőrzése. A 19-20. századi folyószabályozások során Európában az árterek 70 százalékát, Magyarországon a 95 százalékát ugyanis elválasztották a folyóktól. Pedig az árterek helyreállítása együttesen adhat megoldást az árvízkockázat csökkentésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, valamint számos társadalmi szolgáltatás fenntartására.

A vizes élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepe van

Erre szolgál egyfajta megoldásként a Danube Floodplain projekt, amelyben tizennyolc szervezet, továbbá négy stratégiai partner, vízügyi hatóságok, egyetemek, valamint természetvédelemmel és vízgazdálkodással foglalkozó civil szervezetek vesznek részt. Magyarországról a Szegedi Tudományegyetem, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a WWF Magyarország Alapítvány, valamint társult stratégiai partnerként az Országos Vízügyi Főigazgatóság koordinálja a feladatokat.

Magyarországon a világátlagnál is több vizes élőhelyet vesztettünk az elmúlt mintegy száz év során. Pedig ezeknek a fajban gazdag élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepe is van. Különösen hazánkban, ahol klimatikus okok miatt több víz párolog el, mint amennyi csapadék formájában lehullik. Ahol lehet, vissza kell adnunk a folyóknak az ártereiket. Mindez nemcsak a természetnek, hanem a társadalomnak és a gazdálkodóknak is előnyös

– magyarázta Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.

Hozzátette: a korábbi árterek zöme a folyószabályozások után az árvízvédelmi töltéseken kívülre került, ezért ugyanannak a vízmennyiségnek a töltésekkel beszűkített folyón kell lefolynia. Ilyen módon a rekord árvizek elleni védekezés és a kisebb árvizek hasznosítása is egyre nagyobb akadályokba ütközik.

Áthelyezik a folyókon a töltéseket

A szakemberek szerint nem használjuk ki azokat a gazdasági lehetőségeket sem, amelyek a többletvizek hasznosításából keletkeznének, és amelyek megélhetést nyújthatnának a helyi lakosságnak. Mindez úgy tűnik, hogy egyúttal az ökológiai állapotnak is kedvezne, hiszen ha olyan, tájba illő gazdálkodási módokat, például ártéri gazdálkodást választunk, amelyeket nem a természet ellenében kell kiviteleznünk, hanem annak segítségével, akkor sokkal kisebb befektetéssel érhetők el jobb eredmények. Mindezt pedig úgy, hogy közben az ökoszisztéma állapota javul, míg a helyreállított árterek továbbá pihenésre és rekreációra is alkalmasak.

A vízügyi ágazat a fenntartható árvízvédelem kialakításánál figyelembe veszi az ökológiai szempontokat. A tiszai árvízvédelem alapgondolata évtizedek óta a „teret a folyóknak” elv, amelybe beletartozik, hogy ahol lehetséges, a folyók hullámterét töltésáthelyezésekkel bővítjük ki. A mély árterek reaktiválható területein pedig árvízi tározók jöttek létre. A meglévő hullámtereken az árvízi szempontokat is érvényesíteni kell. Erre nagyszerű lehetőséget kínál a hullámterekre eredetileg jellemző tájszerkezet, az erdők, rétek, legelők, holtágak, vagyis az élőhelyek összessége, ami jelenleg az erdők irányába tolódott el. Az eredeti mozaikos szerkezet azonban jobban támogatja az árvízi biztonságot. A Közép-Tiszán ezek a szempontok érvényesülnek, tíz töltésáthelyezés eredményeként közel 1500 hektár lett ismét a hullámtér része, ennyivel több teret adtunk a folyónak. Jó példája a fenntartható vízgazdálkodásnak, ezen belül árvízvédelemnek a Bivaly-tó térsége, mely több mint 15 éve egyesíti a vízgazdálkodás és az ökológia értékeit

– fejtette ki gondolatait Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) igazgatója.

Így mérsékelik az időjárási szélsőségeket

A Danube Floodplain projekt partnerei az integrált vízgazdálkodás, a hagyományos és újszerű árvízvédekezési megoldások megfelelő kombinálása és a természetes vízmegtartás fejlesztése terén dolgoznak együtt Európa tíz országából. Elsősorban azt vizsgálják, hogyan és hol lehetne az ártereket újra alkalmassá tenni az időjárási szélsőségek mérséklésére, javítva az élőhelyek állapotát és a velük összhangban kivitelezhető gazdálkodási módokat is. Számos, erre alkalmas területet jelöltek ki, és egy-egy konkrét mintaterületen megvizsgálták az ártér-helyreállítás megvalósíthatóságát és a térség lakossága számára generált előnyöket. A vizsgálatok kiterjedtek az árvízi védekezésben előálló előnyökre is.

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy a legtöbb vizsgált mintaterületen az elöntött terület nagyságának növekedése – a töltések áthelyezésének nyomán – növeli a tározható vízmennyiséget, valamint csökkenti az árvízvízszintet. A szakértők úgy gondolják, hogy ha a rekord-árvízhozamban akár csak időbeli eltolódást sikerül elérni, azzal már idő nyerhető a védekezésre. Az ártereken tározott vízmennyiség az árvizek levonulása után mérsékli az aszályt és növeli a terméshozamokat. Mivel azonban a helyreállítás hatása az árvízkockázat csökkentésében főként lokálisan érzékelhető, a hatékonyság érdekében minél több ártér helyreállítására van szükség.

Magyarországon Fokorúpuszta a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, Besenyszög közelében a kijelölt mintaterület. A munkálatok során megvalósult a komplex ártér-helyreállítás vizsgálata, figyelembe véve az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizes élőhely kialakítás és tájrehabilitáció is megtalálható. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kapott a terület fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása.

Ahogy arról a WWF Magyarország tájékoztatta a HelloVidéket, az előirányzott ártér-helyreállítási intézkedések jelenleg kivitelezés alatt állnak. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizes élőhely és az új területhasználat, tehát a rét, illetve legelők kialakítása is. A szakemberek úgy gondolják, hogy az itt elvégzett beavatkozások jó alapul szolgálhatnak az elkövetkező évek hasonló jellegű ártér visszacsatolásához, valamint a megszerzett tapasztalatok felhasználhatóak más, hasonló jellegű folyószakaszok helyreállítása esetében is.