Dr. Dinya László: Egy „halálvölgyben” szörfözünk a káosz és a rend között

Polarizáció, okos hálózatok, nanotechnológia, robotika, természeti erőforrások, drónok, csökkenő demográfiai ráta, növekvő energiaigény, generációs konfliktusok, klímaváltozás, globális egyenlőtlenségek, szegénység, változó munkafelfogás, önjáró vagy épp körkörös gazdaság, egészséghálózat és még sokáig sorolhatnánk. Halmozott kihívásokkal néz szembe a magyar vidék a 21. században. Soha nem látott ütemben gyorsultak fel a technológiai, környezeti, társadalmi és gazdasági változások, ami épp úgy fel is emelhet, mint ahogy le is taszíthat minket.

Egy „halálvölgyben” szörfözünk a káosz és a rend között, ahol bárki tönkremehet, de bárkiből lehet szupersztár is. Ezen a „hullámvasúton” vagy a kontrollált átmenetet választjuk vagy „elszállunk”. Egy átmeneti korszakban élünk, amikor egy ugrásszerű paradigmaváltás zajlik és a technikai fejlődés exponenciálisan gyorsul. A probléma ott kezdődik, hogy a gazdasági és társadalmi változások nem tudják ezt a sebességet követni. Pedig a társadalom nem maradhat le, miközben a gazdaságban az értékrendünk szétszakadóban van, az intézményrendszer gyakran alkalmatlan, és épp egy harmadik ipari forradalom zajlik, amiben nem ritka a „privatizáld a hasznot és társadalmasítsd a költségeket” szemlélet. Mindez a vidéket nagyon keményen érinti

– mondta Dr. Dinya László, az Eszterházy Károly Egyetem professzora a Balaton Fejlesztési Tanács Föld napi online konferenciáján, amelyen a HelloVidék is részt vett.

A professzor szerint a legnagyobb kihívásaink egy „jéghegy-jelenségként” aposztrofálhatók. A társadalmi, gazdasági, technológiai és környezeti válság ebben a megközelítésben pontosan olyan, mint egy jégkocka: mindig más szegmense kerül a felszínre. Ezek között a problémák között példaként említette a gyakorlta informális játékszabályokat, a „haveri kapitalizmust” vagy a kontroll gyakori hiányát is. Dr. Dinya László úgy látja, a társadalmi innovációk kérdése egyre inkább előtérbe kerül, mert a társadalom sokszor egy olyan rendszerben gondolkodik, ami már rég a múlté.

Pedig a szakember által bemutatott prezentáció jól mutatja, hogy újszerű és hatékonyabb megoldások alkalmazására lenne szükség. Ezek az innovációk számos területen tetten érhetők: jogrendi-, értékrendi-, politikai-, ideológiai-, etikai-, gazdasági-, szervezeti-, technikai-, ökoszociális-, elemzési innovációkra gondolok. Ilyenek például a robotnak adott állampolgárság, a részvételi demokrácia, a közösségi médiahálózat vagy épp a szociális vállalkozások.

Egyszerűen ki kell dobni az elavult megközelítéseket. Fontos szem előtt tartani, hogy a bonyolult kihívásra csak bonyolult válaszokat adhatunk. Hogy legjobb gyakorlat nincs, csak helyi jó gyakorlatok. Hogy a fenntarthatósághoz vezető út társadalmi innovációkkal van kikövezve. Hogy a vidéki térségek perspektívája halmozott kihívásokkal van teli, amiben összefonódnak a „megatrendek”. Baj van a diagnózissal, mert a régi elvek mentén nem tudunk új megközelítéseket kidolgozni

– hangsúlyozta a professzor.

A szakember a kezdő lépést abban látja, hogy találjuk meg az árnyalatokat, hiszen semmi sem fekete van fehér. Sokszor összekeverednek például a fogalmak: térség-vidék, mezőgazdaság-élelmiszertermelés, önfenntartás-önellátás, fenntartható térség-helyi gazdaság, külső támogatás-pénzforrások, élhető térség-versenyképesség.

A már sokat emlegetett, korrekt diagnózis felállításához Dr. Dinya László és kollégái egy korábbi kutatásban megvizsgálták a differenciálódó kistérségeket és azok fejlesztési teendőit. Összesen 175 térséget, 22 mutató és 4 faktor alapján analizáltak. Ebből jól látszik, hogy a vidéki térségek közül a legkedvezőbb helyzetben a főváros környéki, valamint az osztrák határ menti területek vannak.

Akadtak azonban igen szembetűnő különbségek is:

• jelentősen szűkül a kedvezőbb helyzetű térségek mezőnye,
• Észak-Kelet-Dél-Magyarország „süllyedőben”, ahol növekednek a szakadékok,
• mindenhol találhatunk azonban „feltámadó” térségeket.

A kutatás számos, elnéptelenedő falvat talált; a nettó vándorlás főként az ország délnyugati-északkeleti részén jellemző, egyfajta „banán” formában. Míg a bolt nélküli települések száma 2014-ben 191 darab volt, úgy 2018-ban már 279 darab. A prognózis szerint Magyarországon 2040-ben már csak körülbelül 8 millióan fognak élni és a jelenlegi 3154 településből akár 1000 is megszűnhet. Ez alapján a térségfejlesztés tehát fokozott országfejlesztési érdek.

A vidék válaszúton van, ahol nagy kérdés, hogy hol vagyunk és hová tartunk. Stabil gazdaság mellett romló demográfia jellemző körülbelül 1600 településre, miközben mintegy 200 település dinamikusan, körülbelül 600 torzultan növekszik, 800 viszont „haldoklik”. A fejlesztéshez szükség van mind gazdasági-, mind humán-, mind természeti-, mind társadalmi tőkére, ahol a közösség, a gazdaság, az infrastruktúra, a természeti környezet és a közszolgáltatások is összhangban vannak. De ennél sokkal többre: kritikus tömegre, közös diagnózisra, szakszerű tervezésre és rugalmas megvalósíthatóságra. Lehetőleg ebben a sorrendben

– mutatott rá dr. Dinya László.