Középkori várat találtak Magyarországon: a kutatók sem hittek a szemüknek, mit rejtett a föld

Mint arról korábban beszámoltunk, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum szakemberei a tavalyi év első felében kutatómunkálatokat végeztek a romoknál, hogy a vár és a környék történetében tátongó lyukakat az eredmények kiértékelése után részben vagy egészben kitölthessék. Az eddig ismeretes forrásmunkák alapján a 13. században épült vár több tartományúr tulajdonában is megfordult, míg végül a 15. században eltűnt, falainak nagy részét a hozzá tartozó Baglyasalja falvacska lakói elhordták építőanyagnak.

A középkori kultúrrétegek feltárásán kívül, amelyekben az Árpád-koritól egészen a Mohács utáni első Habsburg időszakra jellemző leletek is előkerültek, fontos szempont volt a helyszín korábbi történetének megismerése is. A régészek feltételezései szerint a területen rézkori és bronzkori települések is létesülhettek, így az utánuk való kutatás hasonlóan kiemelt fontosságot kapott a projekt során.

Horváth Tünde, az ásatási munkálatok vezetője szerzőtársával, Szilasi Attila Botonddal közösen egy hamarosan megjelenő tanulmányban foglalta össze mindazt, amit a várrom előtti területről sikerült megtudni az őskortól egészen a középkor végéig. Eszerint a középkor előtt már települési hely volt, amelyet életmódjuknak megfelelően, mesterségesen is formáltak az ott letelepedni kívánó emberi közösségek.

A várrom északkeleti, teraszos jellegű füves előtere adott lehetőséget arra, hogy a régészek a feltárás mellett fémkeresős, talajradaros és kézi talajfúrásos módszerrel a különböző időszakok földrétegeit átvizsgálják. Az eredményekből világosan kiderül, hogy a középkor előtti időkben több, Észak-Magyarország területén ismert kultúrközösség is szálláshelyet talált, így legmarkánsabban a szaknyelvben badeni- és hatvani kultúra névvel illetett őskori közösségek.

Elemzésükből kiderül, hogy egy korábban fontosnak és evidensnek tartott történeti tényező is megdőlni látszik. A korábban a régióban végzett ásatások azt találták, hogy a kultúrrétegekben és jelenségekben nem különültek el egymástól élesen azok a leletek, amelyek a két különböző közösség tárgyi maradványait foglalták magukba. Így kialakult az a feltételezés, miszerint a késő rézkori badeni és a bronzkori hatvani kultúra tagjai akár találkozhattak egymással és a badeni kultúra a hatvani kultúrába olvadhatott.

A vastag, tell-jellegű, de különböző korú őskori kultúrrétegek közt nem láthatók egymást elválasztó természetes talajosodási rétegek. Ez vezetett ahhoz, hogy a szakmában kialakuljon egy olyan konszenzus, amely szerint a Baden-komplexum későinek tartott Ózd-Piliny-csoportja az ésszakkelet-magyarországi hegyi régióban visszahúzódva, mintegy reliktumként, elzárva, megérte a bronzkori tell-kultúrák (értsd. hatvan-kultúra) érkezését, és azok alapnépességének egy részét adták, vagy azokba beolvadtak

– foglalta össze Horváth Tünde a korábbi elképzeléseket, amelyek most megdőlni látszanak.

A különböző őskori kultúrák által hátrahagyott kultúrrétegek azért nem különülnek el egymástól jól láthatóan, mert a hegyi régióban általános szűk hely és a korláttolt kihasználható terület miatt az érkező kultúrcsoportok újra és újra átformálták (egyes helyeken elplanírozták, máshol feltöltötték) a bazaltszikla előterét azért, hogy azt saját céljaiknak megfelelően használhassák. Ezeket az őskori települési nyomokat később még a területen folyt legintenzívebb emberi használat, a középkori várépítkezés, és a vele járó újabb talajrendezés is átrendezte, ezzel az eredeti őskori településrétegek többszörös bolygatást szenvedtek.

Eredményeink közreadását azért tartottuk fontosnak már ebben az előzetes jelentésfázisban is, mert az eddigi más alapokon (leletek meghatározása, radiokarbon kronológia) megjósolt és bizonyított késő rézkor-bronzkor közötti hiátus és diszkontinuitás végre ásatási szinten is beigazolódott, és éppen az északkelet-magyarországi hegyi régióban, mindössze néhány kilométerre az ikonikus ózd-kőaljai és pécs-kői lelőhelyektől

– írják a szerzők.

Baglyaskő romjai ma a Bükki Nemzeti Park területén fekszenek, a várral kapcsolatos emlékek a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi és Látogatóközpont gyűjteményébe kerülnek. A központ létrehozására szánt első pénzügyi támogatásról 2009-ben döntöttek, ekkor 431 ezer eurós összeg állt rendelkezésre ahhoz, hogy a szlovák partnerrel együtt megindulhasson az intézmény fejlesztése, mely a Novohrad-Nógrád Geoparknak is egyik információs pontjaként is közreműködik.

A projekt 85%-át az Európai Unió, 15%-át pedig a magyar állam fedezte, bár maga a kezdeményezés salgótarjáni volt.

2011-re épült fel a létesítmény magját adó látogató- és természetvédelmi kezelői központ a hozzátartozó bemutatóhellyel együtt, ahol iskolások és családok is bővíthetik földtani és természetvédelmi ismereteiket. A második fázisban a központ körül szoborparkot és földparkot hoztak létre, majd 2013-ban közúti útbaigazító,- és információs táblákat vásároltak, hulladékgyűjtő edényeket helyeztek el, és játszóteret alakítottak ki a fedett létesítmények körül.

Az ásatások során előkerült tárgyakat, cseréptöredékeket és használati eszközöket a így már a Baglyaskő Látogatóközpontban fogják az érdeklődők elé tárni, a bemutatandó tárgyak összeállítását az idei év első félévének végére fogják befejezni. A kutatási helyszínen az ásatási szelvények mellett információs táblák, benn az épületben pedig kisebb tárlókban néhány lelet fog helyet kapni. A tervezet szerint május végére így megvalósulhat az ásatási eredményeket összefoglaló, informatív kiállítás.

Kiállítás az új Látogatóközpontban

A Baglyas-kő szikla és a környezetében elhelyezkedő Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van. A központ az Európai Unió Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Programjából valósult meg 2010-ben. Mint már említettük, a projekt 85%-át az Európai Unió, 15%-át pedig a magyar állam fedezte, bár maga a kezdeményezés salgótarjáni volt.

A 3,5–3,8 millió évesre tehető Baglyas-kő meredekfalú kipreparálódott vulkáni kúp. Különlegessége a meredek déli oldalában nyíló bazaltüregek, melyek természetes eredetűek, bár későbbiekben az emberi tevékenység kissé bővítette méretüket. A terület érdekessége a park délkeleti részén fakadó, bő hozamú Katalin-forrás, amely több kisebb tavacskát is táplál. A központ 2,5 ha területű kertjében több, a Kárpát-medencében honos fa- és cserjefaj példányait láthatják az érdeklődők és a kihelyezett információs táblák segítségével gyarapíthatják ismereteiket.

A természetvédelmi tevékenység keretében sérült védett és fokozottan védett fajok menhelye is kialakításra került. Az állatok nagy része gyógyulásuk után visszakerül a természetbe. Kivételt képeznek a sérülésük miatt a természetben önálló életre már nem képes egyedek, akik oktatási, bemutatási céllal állandó helyet kapnak a látogatóközpont területén.

A történelmi Nógrád vármegye tudósainak emléket állítva a látogatóközpont kertjében Borbás Vince botanikus, Kubinyi Ferenc geológus és Nyáry Jenő régész szobra is látható. A központ tantermi és terepi természetismereti foglalkozásokat kínál óvodásoknak, általános- és középiskolás diákoknak számos témakörben. A központ épületében a Novohrad–Nógrád Geopark területének természeti- és kultúrtörténeti értékeit, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tevékenységét és Salgótarján vártörténetét bemutató kiállítások kaptak helyet. A lezajlott régészeti kutatás során feltárt értékesebb leletek várhatóan 2020 második felétől állandó kiállítás keretében kerülnek bemutatásra az épület belső tereiben, melynek finanszírozása a korábban említett Interreg projektből történik.