Balásy Zsolt: Magyarország független lesz, mint Szerbia, épp kiiratkozunk onnan, ahová jó tartozni

Pénzcentrum: Úgy tűnik, hogy most ismét beindult a forint gyengülése, vagy sokak szerint szándékos gyengítése. Azt szoktad mondani, hogy válsághelyzetben maga a harakiri forintot is gyengíteni. Most a hasunkba döfjük a kardot?

Balásy Zsolt: Most szerintem nem tudatosan gyengítenek. Az nem titok, hogy a kormánynak egy folyamatos implicit, néha explicit szándéka, hogy a forint gyengüljön – vagy legalábbis ez egy passzív mellékhatása annak, ahogyan cselekszik. Ők teljesen rendben vannak egy gyengülő forinttal. Törökországban hasonló a helyzet, a líra folyamatosan gyengül, ettől még a gazdaság üzemel és a forintgyengülés mértéke közel sincs azon a szinten, mint a török líráé.

A forintgyengülés – vagy gyengítés – nem titkolt folyamat, nincs semmi háttérhatalmi játszma. A piacok azt árazzák, hogy a forintnak minden évben gyengülnie kell az euróhoz képest, ez a kamatkülönbségek következménye. Hogyha nálunk 3-4 százalékkal magasabb a kockázatmentes hozam, mint a dollár- vagy az eurókamatok, akkor ahhoz, hogy a tőkepiacok egyensúlyban maradjanak, évente 3-4 százalékot kell gyengülnie a forintnak – különben arbitrálni lehetne.

Az egyetlen baj, ami lehet a forintgyengülésből, ha hirtelen következik be, pánikszerű, ezt kell elkerülni a kormánynak és a Magyar Nemzeti Banknak. De a mostani, folyamatos gyengülés nem fog gondot okozni. Most mindenki fölkapta a fejét, mert megint 400 fölötti az euró árfolyama, az egy kerek szám és már 4-essel kezdődik, a közvélemény jobban észreveszi, de a dolgok továbbra is mennek a maguk útján. A forint útja pedig az, hogy gyengülni fog, ha a fene fenét eszik is – csak a mértéke a kérdés.

Hogy mást ne mondjak, 2022-ben, amikor az energiaválság idején felszaladt 420-ig az euró, akkor az volt beárazva, hogy a következő két évben még ettől is nagyjából évi 10 százalékkal is gyengébb lesz a forint. Azaz mostanra még egy 500-as árfolyam sem lenne meglepő, ha minden úgy történik, ahogy akkor álltak a dolgok. Na, ehhez viszonyítva a 400-zal is borzasztó erős a forint, egy kicsit ahhoz a pályához képest túl erős is, amennyivel nálunk magasabb infláció volt...

Úgyhogy bizonyos szempontból a forint nem is gyengült, azaz nem gyengült eleget. Jelenleg szerintem ezzel a 400 körüli euróval nagyjából a helyén van. Se nem túl erős, se nem túl gyenge. Viszont mindenki kalkuláljon azzal, hogy a forint gyengülni fog folyamatosan, és ha van egy hosszabb időszak, amikor nem így mozog – és most valami ilyesmi volt az utóbbi néhány évben, hiszen alig volt gyengülés, már 2020-ban láttunk 360-370-es eurót –, akkor utána jön majd egy gyorsabban lefelé ívelő szakasz.

Az energiaválság rendeződött a világban, ezért is kerülhettük el eddig az 500-as eurót annak ellenére, hogy a magyar kormány összerúgta a port az összes valódi szövetségesével az elmúlt években, elvágta magát az EU-pénzektől. Ehhez képest a forint erős. Én azt vártam kb. egy éve, hogy ilyenkorra már rég 420-nál járunk. Hát, most elindultunk abba az irányba, és szerintem egy gyorsabb gyengülés következik.

Mi az, ami úgy-ahogy tartja még a forintot? Hát az, hogy a piacokon jó a hangulat, minden tőzsdeindex csúcson van, senki nem menekül sehova, a forintból se, a befektetők keresik a kockázatos eszközöket. Ha jönne valami piaci ijedelem, az adna a forintnak egy nagy pofont, vagy ha a lakosság pánikol be, akkor is hamar elérnénk a 420-at, és már a 450-es euró lenne a következő mérföldkő.

És még a PMÁP lejárata is bekavarhat, manapság már nincs olyan jó magyar forintos állampapír, mint az volt, úgyhogy kérdés, hová fogja pakolni az itt keletkező pénzét a lakosság. Szerintem egy kisebb részét az ingatlanpiacra fogják önteni, mert az is vagy két éve nem megy sehova reálértelemben, úgyhogy mára az is jóval olcsóbb eszköz lett, mint volt, és a másik, nagyobbik hányada devizában köt majd ki. Ha elkezd a lakosság masszívan devizát vásárolni, az azt jelenti, hogy forintot ad el, ebből pedig egyenesen következik, hogy a forint gyengülni fog.

Ha már felhoztad: februárban azt mondtad, hogy hamarosan eljöhet a pillanat, amikor újra lehet lakást venni. Mostanában jöhet el ez a momentum? Törjem fel a nyugdíjmegtakarításomat?

Nehogy… hozzá ne nyúlj!

Úgy látom, nem vagy nagy rajongója a lehetőségnek. Sokan viszont élni fognak vele, legalábbis a Bankmonitor korábbi felmérése szerint a megtakarítók durván 14 százaléka meglépné a kedvezményes lakásvásárlást, így kb. 300 milliárd forint kerülne az ingatlanpiacra.

Ez a legszörnyűbb! Az intézkedés mutatja azt, hogy bajban van az ország… A döntéshozók bármit felperzselnek a jövőben azért, hogy egy kicsit nagyobb növekedést csiholjanak ki, mert azt lehet mutogatni. Ez egy nagyon káros dolog!

Itt most az történik, mint a magánnyugdíjpénztárakkal: anno elzsarolták őket, nem tudom szebben mondani. Megijesztették a lakosságot, hogy nem kap állami nyugdíjat, aki benne marad abban a rendszerben. És részben ezért, de nagyrészt azért, mert fogalmuk se volt, hogy mi az, hogy magánnyugdíjpénztár, az emberek jelentős százaléka hagyta, hogy elvegyék tőle azt a pénzt. Én nem hagytam, nekem a mai napig megvan. A legjobb befektetés! Aki megtartotta a magánnyugdíjpénztárát, annak iszonyatosan jó hozamai vannak benne mostanára.

Ezzel a kedvezményes lakásvásárlással most megint valami ilyesmi történik, csak nem zsarolás, hanem kicsalogatás… Kedvezményesen elkölthetsz abból, amit elraktál időskorodra?! Nagyon kétségbeejtő... Annál jobb egy országnak nincs, minthogy az embereknek hosszú távú megtakarítása van a nyugdíjas éveikre.

Ráadásul a nyugdíjpénztárakban jórészt részvényekben tartják a pénzt, ami hosszú távon a legjobb, ezerszer jobb, mint mondjuk ingatlanba rakni ugyanazt az összeget. Erre van egy komplett befektetési iparág, ami számíthat arra, hogy ezek a pénzek nem fognak megmozdulni 20-30 évig. Aztán egyszer csak kirúgják az alapkezelőknek ezt a lábát, holott eddig abban bízhatott, nem kell eladni idő előtt, akár bukóban is részvényt. Mert mit csinál egy alapkezelő, aki ilyen megtakarításokat kezel? Vesz olyan eszközöket, amire azt mondja, a következő 10-20-30 évben biztos jó lesz.

Hogy konkrét példával illusztráljam: arról fogalmunk sincs, hogy a következő években a kínaiak meg az elektromos autók hogyan eszik meg a Volkswagent, de ha az alapkezelők biztosak abban, hogy azért 10-20 év múlva is dübörög még a német autógyártás, lesz Volkswagen, Mercedes, akkor azt mondják, nem érdekel, mi lesz a közeljövőben, veszik a részvényt. Miért? Mert tudják, hogy az a pénz, ami náluk van, még 20 év múlva is ott lesz, nem kell eladni azt a Volkswagen-részvényt. De ha hirtelen az történik, hogy kiáramlik az általad említett felmérés szerint kb. 14 százaléka a pénznek, akkor el kell majd adni abból a részvényből, és így ez máris nem egy hosszú távú befektetés volt az alapkezelő részéről, átment rövidtávúba, ahol már nem biztos, hogy olyan jó volt Volkswagent tartani.

Félreértés ne essék, senkit nem fog megrázni, hogy nyugdíjmegtakarításból kedvezményesen lehet majd ingatlant venni. Csak jelzi azt, hogy nincs meg itthon az a gazdaságot üzemeltető bizalom, ami feltétlenül szükséges, Nyugat-Európában nem kell attól tartania egy cégtulajdonosnak, hogy évente változnak az adószabályok, a nyugdíjpénztári szabályok, kb. számolhat vele, hogy a következő 10-20 évben hogyan üzemelhet. Magyarországon ez nincs meg, ami óriási kárt okoz. A legbosszantóbb, hogy mindez azért történik, mert a következő 1-2 évben valahogy meg kell pörgetni a gazdaságot...

Nem is közvetlenül károkozás ez az intézkedés, mert ki lehet heverni, hanem az üzenet rettentő rossz, ami mögötte van: hogy egy kis pénzért, egy kis megpörgetett lakáspiacért, hitelpiacért, GDP-ért hajlandóak vagyunk bármiféle stabilitást szétszedni.

És tartok tőle, hogy 2026-ig sok hasonló lesz még. Pénzszóró intézkedések, aztán pedig ugye kell, ami kipótolja a keletkező hiányt. Idén már másodszor engedték el a hiánycélt, 5,2 százalékosra GDP-arányosan. És szerintem könnyen lehet, hogy még ez is módosul, sajnos félni kell attól, hogy jönnek még osztogatások, és hasonló jó ötletek, aztán pedig be kell tömködni a lyukakat.

Na, de vissza az ingatlanhoz: most akkor érdemes lakást venni, vagy nem?

Amikor én lakásvételről beszélek, mindig befektetési jellegű ingatlanról van szó, nem Béla otthonáról. Látni kell, hogy az elmúlt két évben az átlag lakásár alig változott még nominálisan is. Nagyjából 2024 végén leszünk ott, hogy visszatér a nullába ahhoz képest, amikor 2022 elején volt egy óriási csúcsa az ingatlanpiacnak. És ezalatt, ha valaki PMÁP-ba tette a megtakarításait, nem egy lakásba, akkor most 40 százalékkal több pénze van, és vehet egy ugyanolyan árú ingatlant, mint 2022-ben.

Ezt a folyamatot kellett előre észrevenni: hogy az ingatlanpiacon jön két-három nagyon rossz év, tényleg borzalmas. A jól számolható befektetési eszközöknél, ha gyorsan drágul, az megágyaz annak, hogy a dübörgést követően rosszul fog teljesíteni. Most két éve az ingatlanpiac nagyon nem jól teljesít, ez pedig előrevetíti, hogy utána azért jobb évek jönnek – ciklikusság! Ezért mondom azt, hogy most már a PMÁP-ból kijövő pénzeket nem hülyeség lakásra költeni.

EZ IS ÉRDEKELHET

Zsiday Viktor: Magyarországon egy erőltetett növekedést generálni kívánó rendszer működik

Teljesen irreális, hogy három-hat százalékos növekedés legyen a magyar gazdaságban a következő években - mondta Zsiday Viktor a Pénzcentrumnak adott interjújában.

A közelmúltban Orbán Viktor kijelölte a magyar gazdaságpolitika közép- és hosszútávú irányát. Többek között arról beszélt, a növekedés fontos cél, de az Európai Unió beragadt 0 és 3 százalék közé, ez a sáv nekünk nem elég, 3 és 6 százalék közötti növekedési tartományban kell tartani a magyar gazdaságot. Szerinted megvan most az országban az a potenciál, amivel sikerülhet elérni ekkora fejlődést?

Egyáltalán nincsen meg. De meglehetne... Magyarország a rendszerváltás óta, meg 2010 óta folyamatosan ment a régió átlagával. A GDP úgy nőtt, ahogy nagyjából a régió átlaga is, nem teljesített jobban, de rosszabbul sem. Ám ez kezd elkopni. Az elmúlt tíz évben ami történt, az veszélyt jelent arra, hogy a továbbiakban is a régióval tudjunk lépegetni. A 3-6 százalék akkor reális, hogyha a régió menne 4-7-tel, akkor lehet, hogy Magyarország is tudna ennyivel nőni, de ezt nem tartom reálisnak.

Miért mentünk a régió átlagával? Mert nem Magyarország, hanem inkább a kelet-európai régió az egy gazdasági blokk. Azok a szelek, amik fújják a lengyel, a szlovák vagy a román gazdaságot, a magyart is vinnék előre. Csak elrontani lehet dolgokat, ha a szelek elől elfordítjuk a vitorlát. Olyat itt nem lehet csinálni, hogy kitalálod a spanyolviaszt és akkor itt majd átlagon felüli gazdasági növekedés lesz.

Hogy a magyar gazdaságon segíteni lehessen, ahhoz egyetlen dolgot lehetne hosszabb távon tenni, az oktatást javítani. Az oktatásban itt aztán nem volt semmiféle előrelépés az utóbbi évtizedekben, már csak ebből eredően is egyszerűen lehetetlen, hogy jobban teljesítsünk, mint a régió. Akkor lehet jobban teljesíteni néhány negyedévig, hogyha pont az az iparág, ami itt nagyon koncentrálódott – mondjuk az akkumulátorgyártás –, jó negyedéveket fut. De az akkumulátorgyártásból nem lesz olyan pálya, ami kiemeli Magyarországot a kelet-európai blokkból. Ez továbbra is egy összeszerelőüzem, amiből nem lesz átlagon felüli gazdasági növekedés, spanyolviasz.

És a kormányfőtől idézett mondat egy másik részére is hadd reagáljak: ugye, az Európai Unió gazdaságának a 70-80 százaléka az a fejlett világ. Ami persze, hogy lassabban nő, 0-3 százalékos sávban. Bennünk, egy fejlődő országban, elvileg megvan a potenciál, hogy jobban nőjön, mint a fejlett régió. De könyörgöm, Magyarországot nem lehet az Európai Unióhoz hasonlítani, nem lehet a francia meg a német gazdasághoz hasonlítani. Minket a kelet-európai blokkhoz kell. És itt én azt látom, hogy Románia hogyan húz el mellettünk.

Ugyanebben a beszédben hirdette meg a kormányfő az úgynevezett gazdasági semlegességet. Szerinted létezik egyáltalán olyan, hogy gazdasági tekintetben semleges egy ország? Jó ebbe az irányba tartani?

Nem, nem jó, és ez egy nagyon riasztó kifejezés. Orbán Viktor Szerbiát is megemlítette ebben a beszédben. Ez a legaggasztóbb! De tényleg, ha jobban belegondolunk, a gazdasági semlegességre egy jó példa Szerbia. Aki mit csinált? Nem csatlakozott az EU-hoz, maradt orosz- és Kína barát, de emellett azért nyilván az EU-val kereskedik a legtöbbet a közelsége miatt is. Mondhatjuk erre bizonyos szempontból, hogy gazdasági semlegesség, de meg kell nézni, mi történt a szerb gazdasággal.

A 2000-es évek elején Szerbia pont úgy állt, mint Románia, ugyanakkora volt az egy főre jutó GDP, majd onnantól kezdve, hogy a Románia csatlakozott az EU-hoz mostanra, 20 év alatt a román gazdaság a duplája a szerbnek és már a magyart szorongatja, bizonyos mutatókban már minket is előz, nem kanyarban, hanem erőből az egyenes pályán.

Ez olyan, mintha Szeged azt mondaná, hogy neki elég ebből a magyarországi blokkosodásból, ő mostantól egy semleges gazdaság lesz. Nem követi a magyar kormányt, az EU-t se, sem Kínát, senkit, egy független utat jár. Mi történik? Óriási bajban lenne a város.

Mondhatja azt, hogy kiválik Magyarországból és büszke, független utat jár, de meg fogja szívni, pont azért, mert Szegednek szüksége van arra a magyar gazdasági tömbre, és pláne arra az Európai Uniós gazdasági tömbre, ami húzza magával. Ha ebből kiválik, akkor az történik, ami a szerbekkel. Egyébként Szerbia az egyetlen mondjuk úgy, épkézláb ország, ammely nem csatlakozott az EU-hoz, és mint látjuk, nem járt vele jól.

Az is elhangzott az ominózus beszédben, hogy Brüsszelen kívül Pekingbe, Katarba és Tokióba is kell menni finanszírozásért. Szerinted jó ötlet hosszabb távon kelet felé is eladósodni?

Teljesen mindegy, hogy merre adósodsz el. Azaz, hogyha a politikai szempontokat figyelembe vesszük, aggasztó dolog Keletre menni. De gazdasági aspektusában teljesen mindegy, hogy kinek adósodik el egy ország, hogyha ugyanazokat a feltételeket kapja. Ha kibocsát Magyarország mondjuk egy 10 éves, forintos kötvényt, tökmindegy, hogy azt kínaiak veszik meg, japánok, vagy arabok, esetleg európaiak. Ennek az egésznek csak politikai jelentősége van, és akkor megint ott vagyunk, amire Szerbiát hoztam példának. A keleti egy rossz irány, egy ijesztő út. Oda vezet, hogy Magyarországból egy olyan független ország lesz, mint a szerbek.

Gyártsák itt a jövő autóját, a zöldenergia csúcstechnológiáit innen működtessék és a digitalizáció legyen itt a legelterjedtebb egész Európában – mondta még a miniszterelnök. A harmadikkal nem lehet vitatkozni, az Ügyfélkapu egy praktikus dolog. De jó az, hogyha itt csak gyártják a jövő autóját, amit máshol terveztek meg?

Jó-e? Attól függ. Az elmúlt 20 év egész Kelet-Európában arról szólt, hogy jöttek a német és nyugat-európai autógyártók, ez is ugyanaz a vonal. Tudjuk, hogy nem fog kivezetni minket a közepes jövedelem csapdájából – bárcsak tényleg bele lennénk csapdázva, nem kéne félni, hogy leesünk az aljára. Szóval a közepesnél sokkal jobb nem lesz, de azért örülünk a gyáraknak, munkahelyeknek.

Az elmúlt 20 évről tényleg elmondható, hogy Magyarország gazdaságtörténelmének legsikeresebb évei voltak. De csoda nem történt: csatlakoztunk az EU-hoz, szépen elindult az integráció, és jött az a sok gyár, amikben nagyobb hozzáadott értéket lehet termelni, mint Béla lángosos bódéjában. Ezzel párhuzamosan nőttek a fizetések, nőtt a jólét, ment a gazdagság. Ha ezt az utat folytatjuk, az jónak mondható, az elmúlt 20 évnek is tudunk ilyen hangzatos címet adni: itt gyártották a jövő benzines autóit! Mentünk együtt a kelet-európai gazdasággal.

Végső soron a szlogen nagyon szépen becsomagolva a semmi. Megmondom, minek örülnék: ha azt mondanák, hogy csináljuk meg a legjobb oktatást Európában! Azt még meg is lehet csinálni. Csak szándék kérdése. És az tényleg olyan, ami segít kitörni a középszerből, nem a modern akkugyár.

Hamarosan érkeznek a hitelminősítők év végi jelentései Magyarországról. Számítasz felminősítésre vagy lejjebb sorolásra?

Hát, felminősítés biztos nem lesz. Egyre többen veszik észre azt, hogy a következő másfél-két évben a költségvetéssel szinte biztos, hogy egyre nagyobb problémák lesznek. Úgyhogy, ha valami változás lesz, akkor az lefelé módosítás.

De szerintem azért akkora baj nincsen Magyarországon: fundamentálisan nincs gond se a forinttal, se a magyar gazdasággal. Például azért, mert recessziós évek vannak, nincs lakossági fogyasztás, csökken az import, ezért pozitív a folyó fizetési mérlegünk, tehát több terméket adunk el külföldre, mint amennyit mi vásárolunk onnan. Ez a forint szempontjából és a fenntarthatóságra nézve is pozitív folyamat.

De ahogy az elején beszéltünk róla, a forintra most gyengébb hónapok, akár évek jöhetnek, és a korábbi évek tapasztalatai alapján számíthatunk arra, hogy a választások miatt a költségvetés teljes elengedése fog következni. Újra belenyúlhatnak több fronton is a gazdaságba. Ez nem fog tetszeni a hitelminősítőknek, de most év végén, a folyamat elején nem fognak erre drasztikusan lépni, leminősíteni.

De ha őszinte akarok lenni, szerintem nincs is ezeknek a minősítéseknek nagy jelentősége. A sajtó szokott rájuk figyelni, meg a kormány akkor, ha felminősítenek minket. A hitelminősítők mennek a piac után, az fogja előbb a forintot odébb rakni, meg a kötvényhozamainkat, ha itt nagyon rossz irányba fordulnak a folyamatok. Azt kell figyelni, hogy az euró-forint árfolyamával mi a helyzet, meg a zloty-forint árfolyamával. És nem azt, hogy mit mond egy hitelminősítő.

Ha már zlotyi: a lengyel fizetőeszköz is történelmi magasságokban jár a forinthoz képest – október elején rekord is dőlt. Mit jelent ez a magyar gazdaságra nézve, mit árazhat a piac?

Az elmúlt években két ország lavírozta magát olyan helyzetbe, hogy ne kapjon EU-s pénzeket. A lengyeleknél ez lassan elmúlik, megint forrásokhoz juthatnak. Marad egy ország Európában, ami nem felel meg az elvárásoknak, ennek következményeként az EU-s pénzeket nem 100 százalékban kapja meg.

Ez azt jelenti, hogy bizony ebből a szempontból már most is kétsebességes Európa van, vagy Kelet-Európa: az egyik, amelyik kapja az EU-pénzt, és marad Magyarország, ami nem. Úgyhogy nem csoda, hogy ha második fokozatú uniós tagállam lettünk, akkor azt árazni fogják a piacok is.

Ezt a zlotyi-forint mozgáson lehet észrevenni. És ez azért érdekes, mert a háborúra fogjuk a gazdasági a problémákat, dehát Lengyelországnak legalább akkora baja lehetne az ukrajnai háborúból, mint Magyarországnak. Sőt, talán nagyobb is.

A zotyi-forint árfolyam az, ami igazán jelzi a helyzetet. Az euróhoz képesti gyengülés még lehet olyan mozgás is, hogy tőkepiacokon menekülés van. Azt foghatjuk talán még arra is, hogy Irán és Izrael között eszkalálódik a rakétaviszony, de a zlotyi esetében nem lesz ez. Ott bizony azt fogjuk látni, hogy Magyarország épp mennyire írja ki magát abból a tömbből, ahova jó tartozni.

Jövőre lesz még egy fontos esemény, ami középtávon meg fogja határozni Magyarország sorsát, márciusban búcsúzunk Matolcsy György jegybankelnöktől, az utódját pedig már-már megnevezte a kormányfő. Mire számítasz, mit hozhat Varga Mihály elnöksége a gazdaság és az ország megítélése tekintetében?

Az szerintem nyilvánvaló, hogy ha a kormánnyal könnyebben együttműködő jegybankelnök lesz, annak az lesz a következménye, hogy nem csak a költségvetési fegyelem tűnik el, hanem esetleg már a monetáris is. Viszont, ha visszaemlékszel: Matolcsy György is kormányközeli ember volt, amikor jegybankelnök lett, hiszen addig gazdasági miniszter volt, onnan ült át. Aztán mégis valamennyire függetlenedett a jegybank. Nem tudom, hogy – személytől függetlenül – az utódjánál ez mennyire történhet ez meg, de az biztos, hogy ha az a cél megvalósul, hogy a jegybanki, vagy a monetáris fegyelem is enyhüljön, annak megint masszív forintgyengülés lesz a következménye.

Egy hónap sincs már az amerikai elnökválasztásig. Kell félniük a részvénybefektetőknek egyik vagy másik szcenáriótól? Tehát ha Trump, vagy Harris nyer?

Pont mostanában láttam egy elemzést, ami egy tőkepiaci képtelenség: arról szólt, hogy a tőkepiacoknak mindkét jelölt elnöksége csak rossz lesz. Az lehetetlen, mert ha tényleg így gondolná a piac, akkor esni kéne most azonnal mindennek, olyan nincs, hogy Donald Trump az lesz elnök és esik a piac, de ha Kamala Harris nyer, akkor is.

Nem tudom, hogy melyiküktől lesz inkább jó világ a befektetőknek. Lehet, hogy van egy olyan beidegződés, hogy a Trumpból már láttunk négy évet és az jót tett a részvényeknek, volt például adócsökkentés, de a másik oldalon meg ott van, hogy mennyire izolálná az Egyesült Államokat például vámokkal, mennyire barmolná szét a világkereskedelmet, vagy a világ békéjét, hogyha esetleg a NATO-ban irányváltást akarna elérni. Igazság szerint én nem várok semmilyen komolyabb piaci mozgást az elnökválasztástól.

Igen, 2016-ban nyert Trump, az óriási meglepetés volt. Aki azt eltalálta a tőzsdén, az inkább shortolt. Tehát azt mondta, hogy úr isten, ettől esni fognak a részvények, mindenki meg fog ijedni, hogy jön egy ilyen populista, megosztó stílusú fazon… erre jött egy óriási részvénypiaci bull. De nehéz megfogni, hogy mi lehet az egyik vagy a másik elnöknek a hatása, ha már Trump sem lenne sokkoló. Kamala Harris meg nem lenne gyökeresen más, mint most Joe Biden politikája, abban nem lesz különbség. Összességében nem is értem, hogy miért kéne a mostani választás miatt változnia bármit is a tőzsdének. Szerintem ez föl van fújva egy kicsit…

Valós félelem lehet a recesszió Amerikában? Meg tudja akadályozni a Fed kamatvágása?

A recessziót régóta várjuk, és nem a Fed kamatvágása fogja megmenteni, vagy nem megmenteni az USA-t. Az amerikai munkaerőpiacon látszik olyan lassulás, amiből korábban általában recesszió lett. Ez az egy mintánk van, egyre több a betöltetlen állás, egyre kevesebb ember mer felmondani mert érzi, hogy már nem olyan biztos, hogy azonnal tud szerezni egy másik munkát. Nagyon sok olyan mutató van, ami arra utal, hogy bizony romlani fog a munkaerőpiac, és abból recesszió szokott lenni. Aztán, hogy most lesz-e vagy nem, ki tudja… Már olyan régóta várjuk ezt a recessziót, és mindig pofára esünk vele. Lehet, hogy most is.

Amúgy 2022-ben is volt egy recessziós időszak az Egyesült Államokban, különösebben nem rázott meg senkit. Nem kell attól megijedni, hogy recesszió van, csak annak fájdalmas ez, aki nagyon drága részvényeket tart. Egy drága részvényben a tökéletesség van beárazva: az, hogy dübörög a gazdaság, azon belül szalad annak a cégnek a szekere is, és még a befektetők is szeretik azt a vállalatot. És sok ilyen részvény van most, ezt onnan tudjuk, hogy minden idők csúcsán vannak a részvényindexek - ezekkel baj lehet, ha beüt a krach.

Mi, a HOLD Alapkezelőnél olyan value-részvényeket veszünk, amikben nem ez van árazva, ahol már valami kétségbeesés van, valamiért olcsók, ott legalább ez a sokk-komponens nem fog játszani, még ha tényleg recesszió is jön. Szóval mi nem félünk ettől a most vizionált recessziótól sem. Sőt, általában örülünk egy esésnek, jól szoktunk kijönni belőle.

Ja, és nem mellesleg: Magyarország már másfél éve folyamatosan recesszióban van, vagy recesszió közeli állapotban, aztán mégis eldöcög - valahogy.

Európában tartanak sokan attól, hogy ha Trump újra átveszi a hatalmat, az az Európa gazdaságának nem fog jót tenni. Meg is ígérte, hogy ha megválasztják, visszatér az America First! alapelv.

Európának most talán Kína a fontosabb kitettsége, és ott jóval nagyobb problémák vannak, mint az USA-ban lehetnek. Nem akarok jósolni, hogy ha Trump nyer, Európának rosszabb lesz-e vagy jobb. Nyilván, ha egy kicsit zártabb lesz az amerikai gazdaság, az nem jó Európának.

De erre megint azt tudom mondani, hogy Trumpból már láttunk négy évet, ezt már csinálta akkor is, nem omlott össze a világ. Szerintem elleszünk egy kicsit zártabb Egyesült Államokkal is. És amúgy is, az utóbbi idők fejleményei alapján úgy tűnik, hogy nem Donald Trump fog nyerni. Már Taylor Swift is beállt Harris mögé. Mi kellhet még?!

Kína miatt mennyire kell aggódni Európában? Az európai autóipar gondjait többek között az erős kínai nyomulásra vezetik vissza. Bajban is van a Volkswagen, Mercedes, BMW.

De ezek most csak részvényárfolyam szinten köhögnek, azért a vállalatoknak maguknak nincs baja, nem veszteségesek. Profitábilisak még mindig, oké, esett a kínai forgalom, de a gazdaság ciklikus. Ezek luxusautógyártók, ők azt mondják, hogy igen, vannak kemény évek meg boldog évek. Pont ezek azok, amik megteremtik a lehetőséget az olyan befektetőknek, mint mi vagyunk: amikor egy-két évig rosszul megy egy cégnek, és tudjuk, hogy csak ciklikusan megy rosszul, akkor jó részvényt venni.

Ez a kínai probléma viszont más típusú. Arra nem mondhatjuk, hogy csak ciklikus. Kínában nem túlzottan ciklikus a gazdaság, amikor akarják, akkor beállítják 7 százalékra a növekedést éveken keresztül, és most ennek isszák meg a levét. Ott is úgy gondolták, hogy majd a kormány megmondja, hogy mi legyen a gazdasággal, államilag menedzselt az egész…

Hát most szív a gazdaság, és nem engedik leereszteni. Tehát nem az van, ami mondjuk az Egyesült Államokban történne egy ilyen helyzetben: hogy jönne 2008-2009-es típusú összeomlás, óriási recesszió, és megtisztul a piac, újraindulhat a gazdasági ciklus. Kínában ilyesmit nem engednek, hanem nagyon menedzselten próbálják leereszteni például az ingatlanpiacot. Ha nagyon ereszt, akkor megijednek, és mégsem engedik ereszteni.

A másik jó példa Japán, ami a ’80-as években még nagyon száguldott, majd onnantól kezdve az úgynevezett elvesztegetett évtizedek jöttek. Azért voltak azok elvesztegetett évtizedek, mert a japán kormány se engedte, hogy gyorsan megtisztuljanak a dolgok. Idióta hitelezés ment a bankok részéről, részben kormánynyomásra, és nem engedték, hogy összeomoljon az egész gyorsan, hanem szépen menedzselve évtizedekig küzdöttek a bankok, küzdöttek a vállalatok. Ilyenkor meg az van, hogy 20-30 évig nincs növekedés.

Nem tudom megjósolni, mi lesz Kínával. Nyilván, most az európai autógyártók elveszítették az egyik legremekebb piacukat, de korábban is láttak már ilyet - az európai autógyártók azért már sok mindent láttak, ha nem vesz a kínai, akkor mennek Indiába, Afrikába. Azt sem akarom megjósolni, mi történik majd az európai autógyártókkal, de az tény, hogy ezek még mindig a világ legjobb autóit rakják össze. Úgyhogy én nem aggódnék az európai cégek miatt, hogyha autógyártókról van szó, de a Gucci meg a Louis Vuitton sem mostanában fog a földbe állni.

De amúgy ebben az egész kialakult helyzetben, pánikhoz közelítő állapot kialakulásában valahol a média is ludas: mindig minden rövid távú, akár ciklikus mozgás föl van nagyítva, ki van vetítve. Az van az emberekbe verve, hogy a recesszió az rossz, és igazából a magyar kormány is ezt sulykolja. Holott a gazdaság ciklikus, az emberek ciklikusak. Ha mindenki elfogadná, hogy vannak jó évek, aztán rossz évek, aztán megint jó évek és így tovább, valamint a kormány néha megpróbálna ennek ellene dolgozni egy kicsit – maximum ennyi lenne a feladata, nem az osztogatás, kamatstop, árstop –, akkor itt tök jó világ lenne. Ehelyett mindig kétségbeesés van, amikor recesszió van, ha meg boom évek vannak, akkor pedig mindenki megőrül.

Mindenki higgadjon le! Ez olyan, mint az évszakok. Télen hideg van, nem esünk kétségbe, hanem befűtünk, felöltözünk, majd elmúlik. Nyáron meg meleg van – főleg mostanában –, és attól se ijedünk meg, hanem ha úgy van, benyomjuk a klímát, vagy felvesszük a fürdőgatyát és kimegyünk a strandra. Most benne van, hogy Kínában jön egy kis gazdasági tél, lehet, hogy az amerikai gazdaság is elzárkózik, akkor Európa számára egy gazdasági ősz következhet, de mindenki nyugodjon meg, el fog múlni.

Szerinted Európa, az Európai Unió hogy kezeli a kínai problémát? Van értelme vámokkal hadakozni mondjuk a kínai autók ellen?

Gazdasági öntököllövés mindenféle vám. Semmi más nem történik, csak megdrágítják az európai fogyasztó számára az elektromos autókat – miközben az átállást erőltetik. Ez nem jó Európa gazdaságának! Ha viszont a politikai aspektusát nézzük, hogy Kína az ellenség, meg kell gátolni abban, hogy bővüljön gazdaságilag, arra nem lehet mit mondani, ennek oltárán Európával is kiszúrnak.

Vegyünk egy egyszerű példát: az Egyesült Államokba a ’80-as években törtek be a japán autók, és csábították el a korábban 90 százalékos piaci részesedésű amerikai autógyártóktól a vásárlókat, a Chrysler, a Ford, a GM elvesztette a piaci részesedése nagy részét - manapság már csak 40-50 százalék ezeknek a részesedése. Az egykori amerikai autóközpont, Detroit nagy bajba került: egy kétmilliós város volt, most hatszázezres, és eléggé lepukkant a fénykorához képest.

Azért kerültek bajba az amerikai cégek, mert a japán kocsik jobbak voltak és olcsóbbak. Ekkor nyilván az amerikai autógyártók és az ő érdekképviseleteik elkezdtek óbégatni, hogy ez tisztességtelen, a japánok gyengítik a jent! Mindig van egy ilyen ellenállás a változás irányába. Hiába járt jól vele az egyszerű amerikai fogyasztó, hiszen megjelentek az olcsó és jó japán autók. Annyi történt, hogy ciklikus a gazdaság, a nagy amerikai autógyártó-boomnak vége lett.

Vastagon benne van most is a pakliban, hogy Európában és Amerikában is azért hadakoznak a kínaiak ellen, mert olcsó és nagyjából ugyanolyan jó autókat hoznak be, és ezt nem szeretik a tősgyökeres vállalatok. Nehéz megkülönböztetni, hogy ez a helyzet, vagy a valós ok az, hogy félni kell Kínától politikailag, és az ellenség ellen úgy jó küzdeni, hogy vámokat vetünk ki az elektromos autóikra. Nehéz ezt a politikai maszlagot elhinnem, pláne annak tükrében, hogy a történelemben azt látni, mindig megy ez az óbégatás, ha egy külföldi cég jobbat gyárt, mint mi egy olyan termékből, ami nekünk ikonikus.

A Közel-Keleten éleződik a helyzet, bizonytalanság van az USA-választások kapcsán és Kínában is. Mennyire értékelődhet fel a menekülő eszközök szerepe (pl. arany) a közeljövőben a befektetők körében?

Mindig mondják, hogy az arany mekkora menedék, de most egészen más hajtja, nem az iráni rakétahelyzet, vagy Harris és Trump csatája. Manapság is menedék, csak épp az Egyesült Államok elől, a politikai nyomás elől, és nem a háborúk elől, mint ahogy a második világháborúban volt. Mi történt, amikor Putyin lerohanta Ukrajnát? A Fed azt mondta, hogy jó, akkor elvesszük az oroszoktól az összes dollár alapú megtakarítást. Az orosz jegybanktól elvették a devizatartalékát, ami dollárban volt denominálva. Innentől kezdve ezek a lator államok elkezdenek elfordulni az eurótól, dollártól, és veszik az aranyat. Sőt, nemcsak a lator államok.

Aranyba menekül Putyin közvetlen környezete is, azok az emberek, akiket különbözőképpen szankcionáltak, és tőlük is elvették a dollárjaikat. Ennek hatására, bár Kínát még nem szankcionálták így, de ott is azt mondják az ilyen kaliberű emberek, hogy jó, én félek dollárban, euróban denominált eszközöket venni, veszek aranyat, akár fizikailag is. Nem tudjuk, hogy tényleg ez-e az oka annak, hogy emelkedik az arany ára, de azt tudjuk, hogy a kínai jegybank például bőszen vásárolt az elmúlt években. A jó periódus oka szerintem nagyrészt ezek a kínai vásárlások.

Merre mozduljon az egyszerű befektető a vérzivatarban?

Nem szabad, hogy az érzelmeink elragadjanak, amikor nagy riadalom van a világban. Az a legjobb védekezés, ha tényleg valami geopolitikai vagy tőkepiaci összeomlás jön, hogy az ember józan marad. Nem megijed a többiekkel, hanem figyeli, mi történik. Van szárazon puskapora és vásárol olyan részvényt, aminek összeomlott az ára. Minél inkább, annál jobb!

Ha most egy kis esésre számítok leginkább azért, mert az amerikai munkaerőpiaci lassulás esetleg beüthet, akkor nem veszek ész nélkül aranyat, hanem arra játszom, hogy amennyiben ez tényleg bekövetkezik, és összezuhantak a részvények, akkor veszek majd egy csomó részvényt. 2020, a Covid éve volt erre egy jó példa. Ott nem kellett előre látni, hogy a Covidnak milyen hatása lesz a tőkepiacokon. Három hét alatt zuhant össze például a DAX, amikor az emberek ráébredtek, hogy úristen, itt nagy baj van.

Akkor észre kellett venni, hogy ugyan mindenki extrán meg van ijedve, de azért ez végső soron mégiscsak egy szokásos járvány.Az eddig látottakhoz képest tízszer halálosabb, de ez is kezelve lesz. Amikor például az ember azt olvassa, hogy vége a városoknak a Covid miatt – 2020-ban terjedtek ilyen hülyeségek –, mert mindenki szét fog költözni, nem mernek az emberek egymáshoz közel lakni, akkor tudni kell, hogy ez nonszensz, nem felülni a vonatra.

Tehát sokan pánikoltak 2020-ban. Kétségbeesetten adták el a részvényeiket. Aztán sokáig nem is mertek venni. Az volt a feladat, hogy az ember ne vegyen részt az össznépi kétségbeesésben, hanem vegyen részvényt, és aztán egy év múlva látni, hogy bizony ezek dupláztak. Végül mindig kiderül, hogy mégsincs világvége akkor sem, amikor mindenki azt hiszi. Ez a legjobb védelem a különböző problémák ellen, nem az arany!

Az embernek legyen valamilyen eszköze, amit könnyű pénzzé tenni, és abból tud például részvényt vásárolni, ha beüt a ménkű. Ennél jobb tanácsot nem tudok adni az egyszerű befektetőknek, lassan mondom: nem-kell-megijedni! Amikor riadalom van, akkor kell részvényt venni - és ez nem csak az én tanácsom, Rothschild is azt mondta, hogy amikor az ágyúk dörögnek, akkor kell részvényt venni. De velem van ebben Charlie Munger is. Jó társaság.

Címlapkép: Berecz Valter