Módosították az uniós vészforgatókönyvet: elfogy az ivóvizünk, ez bizony a pokol lesz

Nem túlzás azt állítani, hogy a víz az élet forrása, elengedhetetlen létezésünk valamennyi szempontjának fenntartásához. Létfontosságú az emberi túléléshez, az egészséghez, az élelmiszer-termeléshez és az ökoszisztéma támogatásához, továbbá döntő szerepet játszik az éghajlat-szabályozásban is.

Még mindig kérdés a víz ésszerű felhasználása

Pótolhatatlan jelentősége ellenére a víz számos kihívással néz szembe, többek között az ipari vegyi anyagok, a növényvédő szerek, a tápanyagok és a gyógyszerek által okozott szennyezéssel, valamint az éghajlatváltozás átfogó hatásaival. Az éghajlatváltozás és a hőmérséklet emelkedése azonban komoly nyomást gyakorol az európai vízellátásra, ezért kiemelt feladat a korlátozott édesvízforrások szennyezéstől való megóvása és a fenntartható vízgazdálkodás garantálása, különösen a mezőgazdaságban, az iparban és az energiaágazatban. A víz védelmét és észszerű felhasználását így az Európai Uniónak is prioritásként kell kezelnie.

A vizet stratégiai prioritásként kell elismerni a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben. Szorgalmazzuk egy olyan uniós kék megállapodás létrehozását, amely kiegészíti az uniós zöld megállapodást, és különös hangsúlyt helyez a biológiai sokféleség megőrzésére, valamint a vidéki térségek támogatására a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést illetően. Ez utóbbi megállapodás a vízhiányt és az aszályt már most is prioritásként ismeri el. Így ezeket a kérdéseket már számos fontos európai stratégiában figyelembe veszik, ilyen például az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia. Sürgetjük az Európai Bizottságot, hogy hatékonyan működjön együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal, a gazdasági szereplőkkel és a civil társadalmi szervezetekkel egy ambiciózus és holisztikus európai vízügyi stratégia előkészítése érdekében. Arra kérjük a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hatékony és fenntartható aszálykezelési terveket és hangolják össze ezeket a terveket, illetve integrálják azokat a víz-keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe

– hangsúlyozták a Régiók Európai Bizottsága (CoR) képviselői a 161. plenáris ülésen, hozzátéve, hogy a vízzel kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében szakpolitikai koherenciára van szükség a vízgazdálkodás, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a természetes vízkörforgás helyreállítása és a (vízügyi) katasztrófakockázatok csökkentése terén.

Ahogy abban egyetértettek, a víz az emberi egészség, a biológiai sokféleség és a különféle gazdasági tevékenységek (mezőgazdaság, ipar, turizmus stb.) alapvető erőforrása, az uniónak pedig biztosítania kell, hogy minden felhasználó számára garantált legyen a tiszta ivóvízhez való megfelelő hozzáférés. Úgy vélik, ugyanakkor egy európai kereten belül kutatási, innovációs és tájékoztató kampányokat is indítani kéne annak érdekében, hogy előmozdítsák a takarékos és hatékony vízhasználatot.

Súlyos aszály sújtja az európai kontinenst

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint 2019-ben az EU területének 29 százalékát legalább egy évszakban vízhiány sújtotta. Ha egy területen ezt tapasztaljuk, az veszélyezteti mind az egyéni háztartások fogyasztását, mind pedig az összes ágazat gazdasági tevékenységét. Az elmúlt öt évben ráadásul súlyos aszály sújtotta az európai kontinenst; jelenleg az EU területének több mint egynegyedére – különösen az Ibériai-félszigetre – van aszályra vonatkozó figyelmeztetés érvényben, ami a szakemberek szerint azt mutatja, hogy már a biztonságosnál nagyobb mértékben meghaladtuk bolygónk tűrőképességének határait az édesvíz tekintetében, beleértve a növények számára rendelkezésre álló vizet is.

Szükség lenne egy vízre vonatkozó európai platform létrehozására, ahol az azonos vízgyűjtő területhez tartozó helyi és regionális önkormányzatok és szolgálatok együtt tudnak működni a vízpolitika területén, például európai területi együttműködési programok révén. A régióknak képesnek kell lenniük a vízügyi infrastrukturális projektek hatékony koordinálására és irányítására. Emellett e platformnak támogatnia kell az innovatív vízügyi projekteket és az információmegosztást is. A helyi és regionális önkormányzatokat, a mezőgazdasági termelőket és az ágazat érdekelt feleit be kell vonni a döntéshozatali folyamatba annak biztosítása érdekében, hogy a vízpolitika és a katasztrófavédelem hatékonyan igazodjon a helyi szükségletekhez és körülményekhez

– magyarázták a döntéshozók Brüsszelben, akik úgy vélik, hogy emellett szükség van vízkészleteink fenntartható kezelésére is természetalapú megoldások alkalmazásával: az olyan intézkedések végrehajtásával, mint a vizes élőhelyek helyreállítása és pufferzónák létrehozása, amivel helyreállítjuk a természet természetes „szivacsfunkcióját”, és amely enyhítheti a vízkatasztrófák szélsőséges hatásait, míg részben meg is előzheti azokat.

Ahogy arra a Régiók Európai Bizottsága rámutatott, az ugyanahhoz a vízgyűjtő területhez tartozó helyi és regionális önkormányzatok kölcsönösen függenek egymástól, ezért:

• a vízinfrastruktúra-projektek esetében konzultálni kell az ugyanahhoz a vízgyűjtő területhez tartozó érintett régiókkal és településekkel, és az építkezés során figyelembe kell venni a földterület és a természet ökológiai szükségleteit;
• létre kell hozni egy olyan európai keretet a regionális és uniós szintű konzultációs platformok számára, mint például az International Panel for Deltas and Coastal Areas (IPDC), ahol lehetőség van a különböző tagállamok, valamint regionális és helyi önkormányzatok közötti tudáscserére és nyomon követésre;
• az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási viszonyok (hosszabb esős időszakok, hosszabb aszályos időszakok) miatt a csapadékmennyiséget – például víztározókban – meg kell tartani, hogy bármilyen célra közvetlenül rendelkezésre álljon, vagy képes legyen a felszín alatti vízkészletek pótlására;
• a víztározóknak, a gyűjtőrendszereknek és a más kialakítású felületi szerkezeteknek (a városokban is) gondoskodniuk kell arról, hogy a csapadék lassan szivárogjon a talajba ahelyett, hogy a szennyvízrendszerbe zúdulna;
• előnyben kell részesíteni azokat a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatokat, amelyek megőrzik az édesvízi ökoszisztémákat, és a hosszú távú vízbiztonság fokozása érdekében elkerülik a kizárólag víztározókra való támaszkodást;
• kapjon a vízgazdálkodás stratégiai értéket, kiigazítva a különböző vízfelhasználási módokkal kapcsolatos elvárásokat és igényeket.

Mint kiderült, nemcsak a finanszírozás elmaradása, hanem az irányítás és a célzott koordináció hiánya is késleltetheti a vízhasználat fenntarthatóvá tételét és a vízügyi infrastruktúra létrehozását. A bizottság többek között ezért szorgalmazza a helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott pénzügyi támogatás növelését, különös tekintettel a vidéki területeket és a mezőgazdasági termelőket támogató fenntartható finanszírozási mechanizmusokra.

Itt vannak a megoldási alternatívák

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi közös agrárpolitika ellenére a vízpolitika és a vízgazdálkodás még mindig nagyon eltérő jellegű az Európai Unióban, csakúgy mint a víz felhasználása. A szakemberek ezért azt javasolják, hogy térképezzék fel a vízhasználatot minden tagállamban, ahogyan a vízkészletek hatékony védelmére és felhasználására alkalmazott meglévő technikákat is. Ezt ezután érdemes lenne belefoglalni az egyes tagállamok vízgazdálkodási terveibe, majd összehangolni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel.

A vízpolitika végrehajtásakor már az illetékes hatóságoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a vízzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat és INTERREG-projekteket szisztematikusan megosszák az ugyanahhoz a vízgyűjtő területhez tartozó érdekeltekkel, valamint egyéb olyan érdekeltekkel is az unióban, akiknek azonosak a problémáik és a jellemzőik.

Szükségessé vált az európai vízmegfigyelési rendszer fejlesztése is az aszály hatásait vizsgáló európai adatbázison és az aszálykockázati atlaszon keresztül: ezek kibővíthetők egy olyan európai rendszerré, amely a vízgazdálkodási intézkedéseket foglal magában, és platformként szolgálhat a bevált gyakorlatok megosztásához. A képviselők javasolták több kockázatelemzés elvégzését, és a hasonló területek esetében a bevált gyakorlatokat bemutatását más területek érdekelt feleinek.

De sok a feladat a kutatás és innováció terén is:

• a Horizont Európán belül egy külön küldetés létrehozása, amelynek célja, hogy a vizet intelligens módon használó Európa jöjjön létre;
• a víztestek fenntarthatóságával összhangban be kell ruházni a meglévő öntözés korszerűsítésébe a vízáramlások megmentése és annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben megfelelő öntözési erőforrások álljanak rendelkezésre, és a megújuló energiaforrásokat is mindig beépítsék;
• az Európai Uniónak törekednie kell arra, hogy globális vezető szerepet töltsön be a víztakarékos technológiák terén, ami nemcsak a víz hatékonyabb felhasználásában segíthet, hanem a víz tisztítás révén történő, kevésbé energiaigényes újrafelhasználásában is;
• a víztechnológiára vonatkozó innovatív európai platform keretében (az európai források hatékony felhasználásával együtt) alapvető beruházásokat lehet végrehajtani ahhoz, hogy az unió kiemelkedő szerepet játsszon a mezőgazdaságban és a vidéki területeken folytatott vízgazdálkodáshoz kapcsolódó innovációban;
• az oktatási intézmények is végezhetnének kutatást és tarthatnának képzéseket a következő területeken: új esővíz-gazdálkodási és -használati rendszerek, víztárolás, a meglévő öntözőrendszerek és az ivóvízhálózat felújítása, új csapadékvíz-tárolók építése, víztakarékos öntözési gyakorlatok és technológiák, víztakarékosabb rendszerek a mezőgazdaság, valamint a háztartások és az ipar számára, valamint a víz újrafelhasználásának tekintetében, amelyek növelik mind a rendelkezésre álló ivóvíz mennyiségét, mind pedig az ivóvíz minőségét;
• a képzett és szakosodott munkavállalók rendelkezésre állása elengedhetetlen a hatékony végrehajtáshoz.

A Régiók Európai Bizottsága végül véleménytervezetben javasolta, hogy a közös agrárpolitika (KAP) valamennyi terve fokozza a fenntartható és hatékony vízgazdálkodást, beleértve a hatékonyság optimalizálását, a vízveszteség csökkentését, a víz illegális felszínre szivattyúzásának és használatának megszüntetését és a teljes vízrendszer fenntarthatóságáról gondoskodó intézkedések meghozatalát.

Kérték, hogy a KAP költségvetése továbbra is allokáljon forrásokat a vízügyi infrastruktúrára és a vízgazdálkodásra annak érdekében, hogy megfelelő kompenzációt nyújtsanak azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik aktívan támogatják a zöld-kék infrastruktúra fejlesztését, és ösztönözzék a víztakarékosabb gazdálkodási technikákra való átállást.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a víztartó rétegek ökológiai állapotának megőrzése érdekében terveket kell kidolgozni a nem hagyományos vízforrások kiaknázására és optimalizálására. A szakemberek úgy vélik, hogy további előrelépésre van szükség a természetes ökoszisztéma-szolgáltatások (víz, tápanyagok, víztartó rétegek, hőmérséklet-szabályozás, biológiai sokféleség, faállomány és vegetáció stb.) kiaknázása terén, mivel ezek előnyei részben a vidéki települések javát szolgálhatnák, támogatva helyi területeik szervezését és fejlesztését.

Kiemelték: az olyan múltbeli kontraproduktív intézkedések, mint a folyók kanyarulatainak átvágása, a vizes élőhelyek felszámolása és az erdőirtás, fokozták a vízhiányt  és a talaj kiszáradását. Az éghajlatváltozás mellett az emberi döntések is növelik a víz okozta katasztrófák kockázatát és erősítik azok szélsőséges hatásait. Ahogy azt a képviselők hangsúlyozták, a további kiszáradáshoz vezető döntéseket lehetőség szerint vissza kell vonni a polgárok védelme érdekében.